Hogyan képzeled el a magyar honvédség modernizálását?

Megmosolyogtató a listád :)

Igazából nekünk legfőkébb azért kellene sorkatonaság, hogy a fiatal suhancokból férfit faragjon. A mai eszközökkel és kiképzéssel szerintem semmi gond.

A környező országok ellen ezekkel is meg tudjuk védeni magunkat(bár nincs rá szükség), de felesleges ennyi modern fegyver, hiszen mint mondtam szomszédok ellen ez is tökéletes, a nagyhatalmak ellen meg labdába rúgni nem lehet.

Lásd USA hadereje:

Aktív: 1 414 000 fő (melyből 196 100 fő nő)

Tartalékos: 1 259 300 fő (melyből a Nemzeti Gárda 464 300 fő, tartalék 771 600 fő)

Készenléti tartalék: 23 400 fő

Mozgósítható lakosság: 148 000 000 fő

Úgy gondolom a katonaság legyen az utolsó amit helyrehozunk kis hazánkban.

Igaza volt az előttem szólónak - részben. Kissé megmosolyogtató a lista.

Ne haragudj, ha ezt mondom, de erős a gyanúm, hogy egy lelkes fiatalhoz van szerencsém. Aki viszont nem tud túl sokat sem a haditechnikáról, sem a haderőkről.

Ez nem baj persze.

(Ja, én vagyok az első.)

Abban viszont nem értek egyet egyáltalán a másik hozzászólóval, hogy a hadseregnek kellene az utolsónak lennie. Sajnos sokan így gondolják, és régen is így gondolták. És a történelem folyamán mindig az ilyen felfogás miatt szívtunk annyit.

Tehát abban igaza van a kérdezőnek, hogy fejleszteni kellene a hadsereget minél hamarabb.

Itt nem feltétlen létszámra meg óriási haditechnikára kell gondolni. Sokkal többtényezős dolog ez annál. Hiszen tudni kell, hogy a hadsereg egy olyan része a társadalomnak, ami voltaképpen egy bizonytalan befektetés. Ha nem költ rá az ember, akkor - nagy elődök szavait idézve - másnak a hadseregét kell majd eltartanunk.

Viszont ha túlzásba visszük, az sem jó, mivel annak az erőforrásait más területektől kell majd átcsoportosítani. És mégha nagy gondok vannak is a hadseregnél, mégsem állíthatjuk, hogy az egészségügynek vagy másnak ne lenne szüksége ugyanezekre az erőforrásokra.

Első lépés:

Rendet tenni a fejekben. Itt viszont nem a nemzeti meg hasonló nevelésről van szó. Sajnos manapság nincs is erre túl nagy társadalmi igény (bár növekvőben van, és ez jó). De másról van itt szó.

A magyarságnak igen régóta baja, hogy nem képes összefogni, egy célért kiállni. Mindig vannak széthúzások, áskálódások, gyanakvások, előítéletek. Ezek az emberek nem árulók. Nem is hülyék (nem mind legalábbis). Egyszerűen csak máshogy látják a dolgokat. És ahogy már mások is mondták: ha egy helyen 4 magyar van, azok legalább 5 pártot alkotnak. Soha nem tudunk megegyezni. (Jó példa rá ez a gyakorikérdések is. :) ) Erre jön a pesszimista felfogás, meg a Pató Pál uras hozzáállás.

És ez nem a politika miatt van! A mai belpolitikai helyzetünk ennek csak a következménye.

Ha elolvassuk Petőfi vagy más költők, írók verseit, irományait a múltból, ugyanazokkal a problémákkal fogunk találkozni azon írásokban, mint ami ma van. Tehát nem újkeletű ez a jelenség.

Én azt szoktam mondani, hogy nekünk magyaroknak nem való a demokrácia. Egyszerűen nem tudunk élni benne. Vagy nem nőttünk fel hozzá, vagy amit még inkább gyanítok, hogy - talán furcsa lesz kimondani - de kiöregedtünk. Öreg, megkeseredett nemzet vagyunk. Kiveszett belőlünk a tetterő, az élnivágyás, a változások iránti hajlam. Vannak még persze fellángolások meg hasonlók, de hosszú távon egyik sem tartós.

Amíg ezt nem vetkőzzük le, vagy nem jutunk túl rajta (vagy nem kapunk egy erős vezetőt, aki erőszakosan kirángat minket a hajunknál fogva a sárból), addig nem sok esélyt látok a kilábalásra. Nemhogy a hadseregnek, de a társadalomnak sem.

A magyar mindig akkor volt sikeres, amikor volt egy erőskezű diktátor a nyakában. Igaz, az ellen is lázongott (ezért kellett neki erősnek lennie), de az legalább egy irányba vitte a csürhét. Lásd Árpád, István, László, Kálmán, III. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás. Nekik volt erejük hozzá, hogy a más irányba húzókat ha kell, akár ki is írtsa. Ott hiába volt ellenvetés, beletaposták őket a földbe.

Mondhatnám, hogy a magyar az erőszakból ért csak, és szerintem igaz is. Szép szóval a büdös életben nem győzöl meg egy magyart, hogy a másik pártra álljon. Ahhoz, hogy sikeres legyen az országunk, kell egy erőskezű diktátor. Ez pedig elég nehezen kivitelezhető manapság. Na meg persze a diktátor ellen is lázadna sok ember (lásd Mátyás, Károly Róbert, stb.; amíg le nem verték őket). Tehát nem 4 évre választott emberre van szükség, hanem olyanra, aki magától van olyan erős és van olyan támogatottsága, hogy széttiporja az ellene szegülőket. Igaz ugyan, hogy nem feltétlen a legjobb lenne mindenkinek (hiszen egy diktatúrában nincs megbeszélés, hogy mit hogyan, és legfőképpen nincs kompromisszum), viszont a magyarság legnagyobb hátrányát, az örökös széthúzást lehetne elkerülni ezzel.

De nyilván ez most nem lehetséges, így más megoldást kell egyelőre taláni, amíg trónra nem kerülök. :) (Jó, ez utóbbi vicc volt. ;) )

Talán az Unió lehetne megoldás, ahol felülről mondanák meg nekünk, hogy mi lesz. Persze a legtöbben akkor is elenszegülnének, tehát nem lenne 100%-os az sem. Jó kérdés, mit kellene tenni. Vagy magunktól megtanulunk összefogni, félretenni a kicsinyes dolgainkat, vagy szépen-lassan kipusztulunk itt Európa közepén.

Második lépés (rátérve a hadseregre):

Miután feltesszük, hogy a nemzetünk helyrepofozódott, ki kell találni, hogy mi a célunk a hadsereggel. Támadunk? Védünk? Ha támadunk, hogyan és kit? Ha védünk, akkor kik a szóba jöhető ellenfelek? Stb. És annak megfelelően kell felépíteni a hadsereget és egyéb fegyveres testületeket.

Nyilván ha a célunk a Japán-Magyar határ létrehozása, akkor jóval nagyobb haderőre van szükség, mintha csak sima NATO tagállamként ücsörgünk, és szívogatjuk a békepipákat halomra.

Harmadik lépés:

Ha megvan a fő cél, akkor ki kell találni a hogyant. Tehát azt, hogy ehhez milyen szervezet, milyen fegyverzet és milyen alkalmazási módok kellenek; nameghogy ezt mi fogja megalapozni. Ezek egymással nagyonis összefüggésben vannak. Hiszen a fegyverzet már egyből befolyásolja a létszámot. (Egy M1-es harckocsi kezelőszemélyzete 4 fő, míg a Leclerc harckocsié 3. De ez csak egy példa. A dolog sokkal összetettebb ennél.) A fegyver szintén befolyásolja az alkalmazás módját is. Ha nehézfegyverekkel akarunk küzdeni, akkor nyilván a kiképzés meg sok egyéb más is a gépesített hadviselés irányába tolódik. Ha a várható cél mondjuk egy hegyvidéki ütközet, oda meg nyilván könnyűfegyverzetű, gyorsan mozgó hegyi alakulatok kellenek, megfelelő felszereléssel és kiképzéssel. Ha a gyors manőverezés a lényeg, ami a légierőn alapszik, akkor a megfelelően erős légifölény megléte, és a hozzá szükséges szállítókapacitás kell, amivel pl. a légideszant alakulatokat mozgatjuk. És még sorolhatnánk tovább.

Nagyon soktényezős dolog ez, melynél figyelembe kell venni a célt, a terepet, a lehetséges ellenség képességeit, a saját képességeinket (beleértve a gazdaságtól a hadiiparon keresztül az ivóvízellátáson át az utak járhatósági szintjéig és a helyi valamint idegen nemzetek moráljáig mindent), más országok esetleges reakcióit, az aktuálpolitikai helyzetet, a nemzetközi gazdasági viszonyokat, stb. stb. Elég összetett dolog ez ahhoz, hogy itt ne tudjam megírni. Meg hát vannak erre emberek, akiket azért fizetnek jelenleg is, hogy ilyen doktrínákat meg stratégiai elveket megalkossanak.

De szerintem a lényege érthető volt.

Én vagyok a 2. hosszan író.

Az ár sem ilyen egyszerű, mint írod. Nincs konkrét áruk a haditechnikai eszközöknek. Egy F-16-ost megvehetsz 15 millió dollárért, de 35-ért is. 15 a felújított kb. 30 körül van a vadiúj, block 60-as széria. Ha fegyvert is veszel hozzá (ami nem árt), az még vagy 10 milla. Számít a darabszám is. Ha 5 db-ot veszel, ahhoz (hogy működtetni tudd) ugyanúgy meg kell venni a kiszolgáló létesítményeket, mint 50-hez. Tehát itt is érvényesül a kevesebb-drágább szlogen. De mindennél ez van, ami haditechnika.

És persze számít a megegyezés meg az ellentételezés is. Pl. Chile rézzel fizet. Távol keleten az is előfordult már, hogy repülőgépekért fagyasztott csirkével fizettek (annak is van világpiaci ára, így a másik fél elfogadta).

Rengeteg dologtól függ ez.

Emellett ugyan van a Honvédségnek költségvetése (bár úgy tudom, koránt sincs 320 milliárd Ft; inkább csak 280 körül), de ezt rengeteg dologra kell költeni. Való igaz, hogy megy ott is a költekezés meg a nagyüzemi pénzmosás (mint az állami vállalatoknál általában), de az is tény, hogy iszony összegekbe kerül a fenntartás meg a katonák fizetése is. (Nem keresnek jól, de mégiscsak 20ezer emberről van szó.) Egy BTR megeszik 100 km-en 50 liter gázolajat. Azért az nem kis mennyiség.

Egy Mig-29-es egyórányi repülése félmillió forintba került még 2000 környékén (kerozin, stb.). Szerintem azóta sem lett olcsóbb.

Az ilyeneket is jó belekalkulálni azért.