A világháború után melyik volt a legjobb tank a világon?

"T-34/76 nagy számban jelen volt a háború végéig mert rengeteg készült belőle és olcsó volt."

- Valóban, de a későbbi T-34-es típusváltozatok sem voltak drágák. Az átálás nagyjából 1943-ban kezdődött, és 1944-re már a T-34/85 volt az elsőszámú, és ebből kifolyólag a legelterjedtebb a csatamezőkön. Nem kételkedem, hogy a "visszamaradt" készletet bevetették a korábbiakból, de az általam eddig látott '44-45-ben készült fotók, filmfelvételek nem ezt tanúsították.

"de vannak ellenpéldák is mint pl: Karl Körner zseniális rácsapása ahol 11 IS-2-est lőtt ki egyedül Királytigrisével."

- Igen, olvastam a történetről, és előfordulhat, bár én azért fenntartásokkal kezelem. Ha csak nem voltak teljesen harcra készületlenek (értsd: nem voltak belőszerezve), akkor elég nehezen elképzelhető, hogy ezt így meg tudta tenni. Nem elég ahhoz az első és utolsó járművet kilőni a konvojban, hiszen attól még a középsők visszalőhetnek. Pláne hogy állítása szerint összesen 39 harckocsit lőtt ott ki, és az egész nap alatt 50-et...

Írja ugyan, hogy a többi tankot épp akkor töltötték lőszerrel és üzemanyaggal, de a JSz-2-esekről azt írta, hogy tüzelőállást próbáltak felvenni. Olyan gyorsan nem tudja kilőni őket, hogy egyik se tudjon - legalább a lövegtorony elfordításával - visszatüzelni. De persze, közelről, oldalról akár lehetséges is ez.

"Királytigris oldalába kerülni pedig azért nem volt olyan egyszerű azért mert legtöbbször a németek voltak lesállásban várva az ellenséges harckocsikra és a Királytigrisek jellemzően próbálták kerülni a közelharcokat."

- A szovjet doktrína viszont éppen az átkarolásra épített.

A budapesti katlancsatározások után a szovjet hadvezetés készített egy statisztikát a német tankok sérüléseiről:

90 darab kilőtt német tank, 152 darab találat rajtuk.

A roncsoknak csupán 15%-át(!) szemből, 20%-át hátulról, és több mint 65%-át(!) oldalról lőtték ki.

49 találat a T-34-es 7,62-es ágyújából, 30 találat az 57 mm-es páncéltörőágyúból keletkezett. (Néhány légi, és néhány panzerfaust találat is volt.)

"Nem értem, hogy miért feledkeztek meg a T-54 -ről."

- Lehet, hogy én értelmeztem rosszul a kérdezőt, de úgy gondolom, arra volt kíváncsi, hogy közvetlen a háború után melyik tank(ok) voltak a legjobbak.

A T-54-nek egyébként sok hibája volt, ezért álltak át a T-64-re. Ami viszont valóban olyan sikeres volt, hogy exportra nem is kínálták.

"Itt sokat segített ugye a löveg gyorsasága. Mire az IS-2-esek beazonosították volna a célt addigra késő volt."

- 11 JSz-2-est kilőni akkor is időbe tellik. Hiába nem tudnak mozdulni, a lövegtornyuk forog. Mondjuk kilövi az elsőt. Kilövi a másodikat. Kilövi a harmadikat. Nem hiszem el, hogy még ekkor sem veszik észre, honnan lő. Kilövi a negyediket, ami már forgatná a lövegtornyát, de még éppen nem jut lövéshez. Az ötödik viszont már tuti, visszalőne. És hol vagyunk még a tizenegyediktől...

Ez egyszerűen egy parasztvakítás volt a részéről, véleményem szerint.

"A városi csaták külön fejezett ott utcáról-utcára történő harc ott nem nehéz egymás oldalába kerülni(itt is borul a papírforma)"

- Félreértetted, nem városi harcról volt szó, hanem Budapest alatt egy tankütközetről. A szovjetek pedig mindig így harcoltak: átkarolás -> megsemmisítés. És újra.

"Nem volt parasztvakítás bizonyítottan kilőtt 11 IS-2-est ezt a társai is megerősítették és különböző szakirodalmak."

- Maga a tank egyedül volt ott. A legénység pedig nyilván belement az önfényezésbe a parancsnokkal együtt.

"Német harckocsiknak nagyon jó álcafestésük volt szóval beazonosítani sem volt egyszerű."

- Azt akkor is látják, ha a 88-as durrogtat valahonnan.:)

"Olvastam, hogy az IS-2-esek forgatták tornyaikat, de nem találták a célt és valamelyik harckocsi legénysége meg egyszerűen elhagyta a tankot."

- Igen, ha a meglepetés pánikot idézett elő, akkor lehet, előfordulhatott ez, de igazából ez egy véletlen szerencse volt, ha volt. A JSz-2-esek jobban teljesítettek a harcban, mint a Királytigrisek, ahogy az bebizonyosodott a gyakorlatban.

Maga a tank pedig nem volt sem kiváló páncélzatú (csak szemből, de ott meg feleslegesen vastagon), sem a legerősebb ágyúval rendelkező. Inkább a lélektani hatása volt nagy. A többi meg már csak legenda.

"A budapesti katlancsatározások után a szovjet hadvezetés készített egy statisztikát a német tankok sérüléseiről:

90 darab kilőtt német tank, 152 darab találat rajtuk.

A roncsoknak csupán 15%-át(!) szemből, 20%-át hátulról, és több mint 65%-át(!) oldalról lőtték ki."

Bár a szovjet doktrína valóban az átkaroláson alapult, ez a statisztika nem bizonyíték erre, és nagyjából semmire sem. A gond vele az, hogy csak arról ad képet, hogy honnét érkezett a végzetes találat, arról viszont nem tudunk semmit, hogy az adott irányokból hány találatot élt túl egy harckocsi.

"Lehet, hogy én értelmeztem rosszul a kérdezőt, de úgy gondolom, arra volt kíváncsi, hogy közvetlen a háború után melyik tank(ok) voltak a legjobbak."

A kérdező az első oldalon ezt írta :"Közvetlenül a világháború utáni években. volt egy tank fejlesztési hullám, minden nagyhatalom meg akarta mutatni hogy tudnak jó tankokat építeni, egyébként nem az Abramhs"

Én úgy gondolom, hogy ez a háború után hadrendbe állított járművekre vonatkozik, bár, hogy pontosan mennyi idővel utána, az nincs egyértelműen megnevezve.

"A T-54-nek egyébként sok hibája volt, ezért álltak át a T-64-re. Ami viszont valóban olyan sikeres volt, hogy exportra nem is kínálták."

A T-54 meglehetősen sikeres konstrukció volt, nem véletlen, hogy több, mint 30 000 darabot gyártottak belőle, a továbbfejlesztett változatával, a T-55 -el együtt (ami nem különbözik sokban tőle, nem véletlen, hogy szinte mindenhol egy lapon említik őket) pedig a világ legnagyobb számban gyártott harckocsija közel 100 000 legyártott példánnyal. Bár később nagy részét a Szovjetúnióban leváltották a T-62/64/72/80 harckocsik, de ez nem azért történt, mert valami alapvető gond lett volna a típussal, hanem egyszerűen fejlődött a technika és jobb harckocsit akartak gyártani/volt szükségük.

"Bár a szovjet doktrína valóban az átkaroláson alapult, ez a statisztika nem bizonyíték erre, és nagyjából semmire sem. A gond vele az, hogy csak arról ad képet, hogy honnét érkezett a végzetes találat, arról viszont nem tudunk semmit, hogy az adott irányokból hány találatot élt túl egy harckocsi."

- 152 db találat, 90 darab kilőtt harckocsi. Ez azt jelenti, hogy összesen csak 62 olyan találat volt, ami nem elsőre ütötte át a páncélzatot. Ebből már lehet következtetni.

"A kérdező az első oldalon ezt írta :"Közvetlenül a világháború utáni években. volt egy tank fejlesztési hullám, minden nagyhatalom meg akarta mutatni hogy tudnak jó tankokat építeni, egyébként nem az Abramhs"

Én úgy gondolom, hogy ez a háború után hadrendbe állított járművekre vonatkozik, bár, hogy pontosan mennyi idővel utána, az nincs egyértelműen megnevezve."

- Szerintem a közvetlenül a háború után az néhány évet jelent. Ezért írtam a JSz-3-ast.

"A T-54 meglehetősen sikeres konstrukció volt, nem véletlen, hogy több, mint 30 000 darabot gyártottak belőle, a továbbfejlesztett változatával, a T-55 -el együtt (ami nem különbözik sokban tőle, nem véletlen, hogy szinte mindenhol egy lapon említik őket) pedig a világ legnagyobb számban gyártott harckocsija közel 100 000 legyártott példánnyal. Bár később nagy részét a Szovjetúnióban leváltották a T-62/64/72/80 harckocsik, de ez nem azért történt, mert valami alapvető gond lett volna a típussal, hanem egyszerűen fejlődött a technika és jobb harckocsit akartak gyártani/volt szükségük."

- A legyártott példányszám azért volt ily magas, mert a hidegháború legfeszültebb éveiben hatalmas mennyiséget akartak belőle "elraktározni", nem azért, mert annyira klassz volt. A T-54-esnek sok hibája volt, például az önjáró rendszerének megbízhatatlansága, bár ezeket a T-55-ön már orvosolták. Ráadásul hajlamos volt arra, hogy tüzet fogjon.

A T-64 jóval magasabb színvonalú volt (a szovjet elitegységek tankja), olyan sok technikai újítással, hogy nem is adták exportra - amiket itt most nem akarok részletezni -, de mivel drága volt, nem sikerült kiváltania a T-55-öst.

"- 152 db találat, 90 darab kilőtt harckocsi. Ez azt jelenti, hogy összesen csak 62 olyan találat volt, ami nem elsőre ütötte át a páncélzatot. Ebből már lehet következtetni."

Igaz, de nem mindegy, hogy az a 62 mind szemből érkezett, vagy mert akkor 90*0,15+62= 85,5 ~ 86, ami a találatok fele lenne(most látom, hogy a szemből és hátulról történő kilövések aránya 90 harckocsira vetítve nem egész számot ad ki). Emellett, fontosnak tartom megjegyezni, hogy városi harcban sokkal könnyebb észrevételnül egy harckocsi mellé vagy mögé kerülni, mint nyílt terepen.

"A T-64 jóval magasabb színvonalú volt (a szovjet elitegységek tankja), olyan sok technikai újítással, hogy nem is adták exportra - amiket itt most nem akarok részletezni -, de mivel drága volt, nem sikerült kiváltania a T-55-öst."

Igen, de közel 20 év telt el az említett két harckocsi rendszeresítése között. A kettő összehasonlítása kicsit olyan, mintha a Leopard 1 és Leopard 2 harckocskat állítanánk szembe.