A világháború után melyik volt a legjobb tank a világon?

Közvetlenül a háború után egyértelműen a JSz-3-as volt a világ legkiválóbb tankja.

Amikor 1945-ben a győzelmi felvonuláson minden nemzet a hadifejlesztései csúcsát mutatta be, a nyugati szakértők egyszerűen elhűltek a JSz-3-asoktól. Nem emlékszem pontosan, de talán Patton mondta azt egy megdöbbent angol parancsnoknak, hogy "ne aggódj, mi azért még veletek vagyunk..."

A páncéltest kidolgozottsága több, mint ideális! Nézd meg, egyszerűen minden irányból lecsúsznak róla a találatok:

[link]

[link]

Max páncélzata 160 mm! A legerősebb általa használt lőszer 155 mm acélpáncélt ütött át 500 méteren!

Mellé összevetésül írom, hogy a brit Centurion a legvastagabb részén 150 mm-es páncélt kapott, és koránt sem olyan jól kialakítva formailag:

[link]

A JSz-3 hegemóniáját talán csak az amerikai M48 Patton törte meg.

Ettől még 1945-ben egyetlen nemzetnek sem volt olyan harceszköze, amely akár csak a siker halvány esélyével fel tudta volna venni a küzdelmet egy JSz-3-assal szemben.

Másfelől az, hogy a jövőben mi maradt életképes, más kérdés. A dinoszauruszok kihaltak, mégis a Föld történetének legnagyobb részében abszolút egyeduralkodók voltak.

A JSz-2 például a háborúban kiválóan bizonyított, "tigrisgyilkos" volt a beceneve. A JSz-3 még további - még lenyűgözőbb - fejlesztéseket is megért, mint a JSz-7, ami 1948-ban(!) készült el, és már kinézetéből is látszik, hogy formai kialakítása egyszerűen sebezhetetlenné teszi (a szovjet mérnökök jó munkát végeztek, a lövedék egyszerűen sehol nem talál "fogást" rajta, mindenhonnan lecsúszik) ezt a harckocsit.

[link]

Az utolsó változat a JSz-10-es volt.

Más kérdés, hogy aztán a szovjetek áttértek a "45 tonnánál ne legyen nehezebb" elvre, így a T-54/55 - T-62 - T-64 - T-72 - T-80 - T-90 irányvonal bontakozódott ki mára, de a nyugati tankok például ma is vannak olyan nehezek, mint anno egy Királytigris.

M1A1 Abrams: 60 tonna

Leopard 2: 62 tonna

Leclerc: 54 tonna

Challanger 2: 62 tonna

Merkava: 65 tonna

A Párduc érdemeit természetesen nem akarom elvitatni, nekem is személyes kedvencem.

A Királytigris pedig nem a legjobb harckocsi volt a második világháborúban, nem volt kiemelkedően erős ágyúja a többi nemzet hasonló eszközéhez képest, és a páncélzata is csak frontálisan volt irdatlanul vastag. Ezt az itt elhangzott tévedésekhez szeretném hozzáfűzni.

"Az valóban igaz, hogy a Királytigris nem volt a háború legjobb harckocsija csak a legerősebb a kettő nem ugyan az. 88-as lövege az IS-3 122mm-eresénél is jobb volt."

- Nem, a legerősebb sem volt, az amerikai M26 Pershing 90 mm-es M3-as ágyúja HVAP lőszerrel 1000 méteren, 30 foknál, 195 mm-es átütést ért el.

A Királytigris 88 mm KwK 43 L/71-es ágyúja HVAP lőszerrel 1000 méteren, 30 foknál, 193 mm-es átütést ért el.

Bár APCBC lőszerrel ezek az értékek 167 mm-re és 120 mm-re redukálodnak a Királytigris javára.

(Elsimerem, az M26 csak a háború végén jelent meg, de az M36 Jackson páncélvadász már '44-től jelen volt a fronton, és az is ezt az ágyút használta.)

Szóval az csak legenda, hogy a Királytigris olyan brutális fenevad lett volna, amire senkinek (se szovjeteknek, se amerikaiaknak) nem volt válasza. Ezt főként ők maguk generálták, hogy nagyobb hősöknek tűnjenek.:)

"Amúgy azok a drasztikus ballisztikai formák tényleg jók voltak ebben a szovjetek vitathatatlanul élen jártak, de azért nem voltak sebezhetetlenek és a különböző ötvözőanyagok használatával feleslegesnek is bizonyultak."

- Igen, a T-54/55-ös, T-64-es tankoknál már ezért nem is törekedtek ilyen szép kidolgozásra a szovjet mérnökök.

"És az sem mellékes, hogy az optikai és rádiós felszereltségük silány volt és nem sok lőszert tudtak magukkal vinni."

- Ezek teljesen igazak.

"Koreában és az arab-izraeli háborúkban pl az IS-3 korántsem szerepelt fényesen."

- Addigra már megjelent az amerikaiaknál a Patton-család, ahogyan írtam is. Az arab-izraeli háborúban már végképp elszállt felettük az idő. (Ekkoriban rohamléptekkel fejlődött a technika, ugyebár.)

"A legerősebb harckocsi a háborúban Királytigris volt ez nem legenda. Páncélja pl a Pershinghez viszonyítva jobb volt főleg szemből."

- Szemből, igen. A Királytigris szemből feleslegesen(!) vastag páncéllal rendelkezett, a 150-es döntött frontális testpáncél helyett bőven elég lett volna 100-120 is, és a 180-as sík frontális toronypáncél helyett 160 is – a saját kora fegyvereivel szemben. (De még ennél kevesebb is elég lett volna, ha döntött lemezeket alkalmaznak a toronynál.)

Viszont oldalt máris csak 80 mm volt a páncélja, és döntve sem volt eléggé. Ráadásul mivel hegesztett, és nem öntött teste volt, ezért az illesztéseknél egyébként is sérülékeny volt.

A Királytigris egyszerűen aránytalan páncélzattal volt ellátva, ugyanebből a tömegből sokkal jobb kombinációt is lehetett volna készíteni.

Láthattuk ezt a nagy riválisnál, a JSz-2-es nehézharckocsinál, ahol bár "csak" 120 mm a test frontális páncélja, de így is áttörhetetlen az akkori eszközökkel, a tornyon pedig elől 100 mm ugyan a páncélvastagság, ámde oldalt is 90 mm, és a testen is, sőt a futógörgők között is végig 90 mm-es. Emellett ezek szinte mindenhol döntött lemezek, míg a Királytigrisen a legtöbb sík felület. Ráadásul a JSz-ek öntött testet kaptak hegesztett helyett.

És mindezek miatt a páncél körkörösen jó védelmet nyújtott mindenhonnan a személyzetnek, ellentétben a Királytigrissel, ami szemből feleslegesen vastag, mindenhol máshol pedig aránytalanul vékony páncélzatot kapott.

Az új generációt képező JSz-3-as páncélzata pedig már valóban sebezhetetlen volt. Még az elődjénél is vastagabb, és jobban kidolgozott volt.

A frontális testpáncél 120 mm, a toronypáncél szemből 200-230 mm(!), oldalról 75-115 mm!

Hihetetlen számok!

(Ekkoriban már valóban szükség is volt ilyen vastagságra, nem úgy, mint a Királytigris idejében.)

És ez még egy M26 Pershingnek is szinte áttörhetetlen akadályt képzett. A torony szemből még HVAP lőszerrel sem üthető át számára.

"Amúgy közvetlenül a háború után a Pershingek és Centurionok fel tudták volna venni a harcot az IS-3-al főleg a Pershing az általad is említett 90mm-es lövegnek köszönhetően."

- Csakhogy a serpenyőforma, amit a JSz-3-asoknál alkalmaztak, az effektív páncélvastagságot akár meg is duplázhatja (ami egyébként már ennélkül is irdatlan vastag volt), sőt, nagy eséllyel károsodás nélkül lecsúsztatja magáról a találatot.