A 17-18 században nem többet értek volna íjászokkal?

Mivel sorokban löttek, szinte folyamatos volt a tüzelés. Amíg az első sor letérdelt és töltött addig lőtt a mögötte álló sor. majd az is letérdelt és lőtt a harmadik.

Az íjjászok nem is tudtak lőtávolba jönni, mivel a muskéta messzebbre hordott. Tehát nem is volt lehetőségük használni az íjjat.

Az angol hosszú íj (longbow) a XV. század csodafegyvere volt. Képes volt ledönteni lováról az addigi csodafegyvert, a páncélos lovagot. Hogy az íjjász hatékony legyen, kivételesen magas termetű és nagy fizikai erejű kellett legyen. Mivel nem minden bokorban teremtek ilyen legények, nem volt könnyű toborozni őket. Ha megvolt sok évig kellet gyakorolniuk, hogy biztonsággal eltalálják azt a szöget amivel maximális a nyílvessző átütő ereje. Ezért nagyon drága és ritka fegyvernem volt. Ezzel szemben a puskás embernek elég volt kezébe adni a puskát, megmutatni hogy kell tölteni és lőni és már mehetett is a harctérre gyakorlatilag korlátlan mennyiségben.

A többi íj pedig számításba sem jöhet a kis lőtávolság miatt.

Jajj. Az angol hosszúíj nem volt csodafegyver. Jó fegyver volt, de a páncélátütő képessége a számszeríj alatt maradt. Méretben meg erőben akkorára csinálták hogy a kezelőjének jó legyen. Egyáltalán nem volt drága, mert a csóró yeomanoknak nem volt pénze egyéb felszerelésre, ezért mentek íjásznak.

Gondolj arra hogy a százéves háborút a franciák nyerték (persze, persze Agincourt, de éppen azért híres az a csata mert nem a papírforma jött be), valamint amint feltalálták a muskétát, maguk az angolok dobták el messzire a csodafegyverüket, hogy helyette a sokkal drágább, megbízhatatlanabb, lassúbb puskákat használják. Ők valószínűleg jobban tudatában voltak a két fegyvernem előnyeinek meg hátrányainak.

"Az angol hosszúíj nem volt csodafegyver."

Bizony nem. Sőt, a reflexíjak sokkal jobbak voltak:

"A lovasnomád népek (hun, magyar, török, avar, mongol stb.) összetett íjainak átlagos lőtávolsága nagyobb az angol íj kb. 200 méteres lőtávjánál, ugyanis a reflexió eredményeképpen a nomád íjak gyorsabban lövik ki a nyílvesszőt mint a botíjak. Egy mai, nem az eredeti "recept" alapján készült 40 fontos íjjal el lehet lőni 200 méterre. A nomád népek harci íjai (lásd a Nemzeti Múzeumban rekonstruált íjat) viszont néha még meg is haladták a 80 fontot és nem mellékes, hogy ezen íjak reflexiója jobban kiképzett volt mint egy vadászíjé. Tehát egyáltalán nem tűnik túlzásnak hogy a lovasnomád népek harci íjainak az átlagos lőtávja 300-400 méter körüli. A korabeli feljegyzések szerint, míg a honfoglalók nyilai arattak az ellenség soraiban addig az európai íjászok nyílvesszői félúton földre estek. A nyíl átütőerejét mutatja, hogy a honfoglaló magyarok nyilai a páncélt is átvitték." (wiki)

[link]

A korabeli muskéták ennél sokkal pontatlanabb, "ócskább" fegyverek voltak, de mint azt már előttem mondták egyszerűbb és gyorsabb volt muskétásokat képezni, mint íjászokat. És a fejlődés során a muskéták hatékonysága rohamosan nőtt - az íjakéval szemben.

Pedro

Ma 12:13

"A többi íj pedig számításba sem jöhet a kis lőtávolság miatt."

Ez nem igaz, mint az előttem szóló azt megemlítette az összetett/reflex íjak sokkal jobbak voltak csak az emberek elfelejtették őket használni az idővel(15.sz-ben is használtak még de nagyon keveset).

Az íjnak leáldozott...Bár a 19.sz eleji muskéták isszonyat pontatlanok és megbízhatatlanok voltak.A hatásos lőtávolságuk alig 60 m volt(a huzagoltakat ne számoljuk,csak egyes egységeket szereltek fel ilyenekkel).

Az íj lőgyorsasága magas, én 2 évnyi íjászat után 10 mp alatt lőttem ki 5 vesszőt ami eltalálta a célt.

Az íjak mellesleg nagyon nem érték el a 15.sz-re a fejletségük határát(még MA is fejlesztenek íjakat a hadseregek/magánemberek számára[ezzel nem azt mondom hogy minden bakánál ez van...])

A puskaporos lőfegyverek azért vették át a dominanciát, mert a durranásnak ott volt a lélektani ereje.

Ennyi, és nem igaz hogy egy íjászt drága kiképezni vagy bármi ilyesmi. Egy ember hamarabb tud megtanulni íjat használni mint muskétát, s ez az idő nagyságrendekkel kevesebb.