Mi a véleményetek a 17-19. században működő katonai harcmodorról?

Hát, nem volt épp a legpraktikusabb szerintem, bár azokkal a lőfegyverekkel az sem volt jobb taktika, ha azonnal rohamra indítják őket, mert nagy és nehéz fegyverek voltak, amivel menet közben méh nagyjából sem lehetett célozni. Nem mintha álltó helyben lehetett volna, a nyílt csatatéren pedig fedezék mögül sem igen lehetett lőni.

Egyszerűen nem voltak elég fejlettek a fegyverek a jobb stratégiákhoz.

Ez csak akkora "őrültség" mint most az az atomháborús taktika, hogy az atombombával nem lövünk, hanem egymás rettegésben tartására használjuk, mert mindkét fél ereje egyenlő.

Itt is ez volt. Mindkét félnek egyformán volt egy muskétás formációja, ezért egyik se mert lovasrohamot indítani a másik felé, mert akkor a lovasokat kilőtték volna a muskétások és vége, meg ellenség mögé kerülő taktikát se tudtak volna alkalmazni, mert aztmeg a muskétások hátsó sora vette volna észre.

A kötött formációk egyrészt a harctéri azonosítás, másrészt az effektívebb kézitusa harc és a lovasság elleni védekezés miatt voltak. Akkoriban még mindig elég korlátozottak voltak a puskák, a gyalogos katona fő fegyvere még mindig a puskájára szerelt szurony volt, és általában a csatában a szuronyharc kimenetele volt a döntő.

A napóleoni hadviseléssel foglalkozók nyugodtan javítsanak ki, ha valami rosszat mondtam.