Volt Magyarországon győztes forradalom? És mikor?

Na persze. Lehet még példákat hozni.

Az őszirózsás forradalom tényleg sikeresnek mondható.

Én csak arra akartam rámutatni, hogy a magyar történelemben irdatlanul kevés az olyan megmozdulás, ami az alapvető célkitűzéseinek nem érte el a java részét. Csak mivel a hozzá kapcsolódó fegyveres küzdelmet, szabadságharcot általában leverték, ezért a többség az egészet elkönyveli veszett ügynek, ami téves meglátás.

"Ugyanis a nép célja a függetlenség volt, a nemességé viszont csak az előjogaik védelme." - Igen, ez így igaz, viszont én arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mind összefogtak a Habsburgok ellen. Más-más okokból, más célért, de közös erővel, a paraszt, a főnemes, a diák, mindannyian.

"Amit aztán a nemesség fel is adott, amikor az udvar teljesítette a követeléseiket, amiért valójában kitört a felkelés." - A nemesség nem azért adta fel a területeket, mert teljesítették számukra a követeléseket, hanem mert a könnyűlovas "csapj oda!" harcmodor nem volt versenyképes a zárt hadrendű gyalogság ellen. Fokozatosan szorultak vissza, majd két megsemmisítő vereség után letették a fegyvert (nagyon kedvező feltételek mellett.)

"A forradalom győzött. A vívmányai 1867 után teljes mértékben teljesültek. Tehát értelmetlen vesztesnek titulálni. A szabadságharc pedig, bár a végén elbukott, de, amiatt, amit te is említesz, azt se kell lebecsülni." - Legfőképp azért nem, mert a Kiegyezés éppen a szabadságharc sikerei okán született meg. Ha nem ütöttünk volna ilyen vérző sebet az osztrákokon, nem keresték volna a kiegyezést. Ugyanis, mint tudjuk, a poroszok igencsak megszorongatták az osztrák haderőt, ennek okán mindenképp "jó viszonyt" akartak kialakítani a magyarokkal, nehogy megint bajba keveredjenek, mint '48-ban, amikor alig-alig sikerült leverniük minket.

"Ez is egy szempont lehetett, de szerintem sokkal inkább az volt a cél, hogy felmagasztalják a szocializmust a "bús ezer évhez" képest." - Pontosan, ez is közrejátszott.

"A Felvidék déli részét és Kárpátalja magyar lakta területeit az első bécsi döntés adta vissza. Igaz, azt is fegyverrel vettük be, de ez csak annyit jelentett, hogy a magyar hadsereg bevonult oda, ahonnan a németek és az olaszok előzőleg kiparancsolták a csehszlovák hadsereget. Vagyis ezt nem nevezhetjük hódításnak.

Kárpátalját lényegében megszálltuk, ez igaz. Viszont azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez alatt Németország épp megszállta a maradék Csehországot, úgyhogy sok ellenállásra nem kellett számítanunk." - Ez így igaz.

"Igen, ez így igaz, viszont én arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mind összefogtak a Habsburgok ellen."

Ez végül is korrekt. Ilyen távon valóban közösek voltak a célok. De az, ahogy te fogalmaztál, legalább is szerintem, félrevezető volt.

Illetve amiatt fontos kihangsúlyozni a különbséget, mert a nemesek kezdték a felkelést és ők el is érték a céljukat. Tehát a "forradalom" pont emiatt nem nevezhető vesztesnek.

"A nemesség nem azért adta fel a területeket, mert teljesítették számukra a követeléseket, hanem mert a könnyűlovas "csapj oda!" harcmodor nem volt versenyképes a zárt hadrendű gyalogság ellen."

Erről lehet vitatkozni. Viszont a szatmári béke teljesítette (így vagy úgy) a nemesség alapvető követeléseit, tehát számukra nem is volt értelme folytatni az egészet.

"Ugyanis, mint tudjuk, a poroszok igencsak megszorongatták az osztrák haderőt, ennek okán mindenképp "jó viszonyt" akartak kialakítani a magyarokkal, nehogy megint bajba keveredjenek, mint '48-ban, amikor alig-alig sikerült leverniük minket."

Az már csak a végjáték volt. Mire a poroszok komolyan bejöttek a képbe, már rég megindultak a tapogatózások a kiegyezés felé. A porosz-osztrák háború csak annyiban "segített", hogy az udvar kompromisszumkészségét javította.