A T-62 115 mm-es lövege miért ijesztette meg a nyugatiakat?

Nyilván azért "ijesztette" meg őket, mert új lövegként a korábbiakhoz képest nagyobb lőtávolsága volt és képes volt átütni az akkori NATO tankok páncélzatát (70-es évek végéig - 80-as évek elejéig értve).

És nyilván azért nem maradtak ennél az űrméretnél, mert az újabb nyugati tankok ellen már nem volt megfelelő ez a löveg.

" Ha olyan jól bevált, akkor miért nem maradtak ennél az űrméretnél? "

Az oroszok azt gondolták, hogy az amerikaiak / a britek is tervezik, és készítik a maguk nagyon erős harckocsiját, ezért ragaszkodtak részlegesen a régi harckocsi tipizáláshoz, a nehéz harckocsikat lassan leállították, de a közepes harckocsi, és páncélvadász kategóriák maradtak.

A 115 milist szánták a közepes harckocsik ellen, és a közepes harckocsin képzelték el.

A 152 milist szánták a nehéz / szupernehéz harckocsik ellen, és páncélvadászon képzelték el.

Azonban a 152 milis pontos tüzelése nehéz dolog a tűzvezetés számára, ezért a 115 milist nagyították fel 125-össé. A 152 mili az akkora űrméret, amit mindmáig nem, vagy nehezen tud kezelni a tűzvezetés, ellenben a 125 mili az normálisan ezen a határon belül van.

A 125 milisre valóban azért lett szükség, mert idővel a britek, a németek, és az amerikaiak is magukévá tették a kompozit páncélzattechnológiát, és vitték is sorozat / tömeggyártásba az olyan felépítésű harckocsijaikat. Vannak olyan nyugati kompozit páncélzatú harckocsik, amiket képes leküzdeni a 115-ös, de biztos ami biztos alapon a 125-ösre esküdtek az oroszok.

E = 1/2 * m * v2. Azaz dupla tömeg kétszeres, míg dupla kezdősebesség négyszeres mozgási energia!

A kezdősebességhez nagyobb ÉS vastagabb csőhossz szükséges. Ez szintén növeli a tömeget, nem lehet a végtelenségig növelni (a csőzárat, az anyagminőséget szintén javítani kell). Ezért egy idő múlva az energia növeléséhez az űrméret növelése is szükséges.

A lövegtervezők folyamatosan számolnak, számolnak és számolnak. Több variációt megvizsgálnak csőhossz, vastagság, űrméret vs. tömeg, ár, gyárthatóság, élettartam, pontosság, lövedék és hajtótöltet tömeg stb. arányait, mértékeit mérlegelve. Mindig több prototípus, változat készül és a végén teszik le a voksot valamelyik mellett.

Az okot leírták fent - a nyugati nehéz harckocsik rétegelt páncélzata ellen már nem volt elég a T-62 lövege, újabbat kellett tervezni.

Az alapmodellű, 1980-ban debütált M1 Abrams páncélzata a 115 milis ellen védett, csak az a baj, hogy a 115 milis is nagyon sok fejlesztést ért meg.

Az M1A1 Abrams is az alapmodell páncélzatát kapta, az újítás rajta a 120 milis löveg lett.

Az utolsó szériás M1A1-esek, és a vadiúj M1A2-esek lettek védettek a 125 milisek egy része ellen, 1988-tól, azonban vannak olyan 125-ösök, amik képesek azt is beütni, vagy legalább súlyosan megrongálni.

Leopárdoknál is ugyanez, a Leó 2A0 - A4 a 115 milisek ellen, és a Leó 2A5-ös jelentett belépőt a 125 milis ellen.

# Kérdező

" Hát nagyon nem, mivel más, ténylegesen hadrendbe állított szovjet, kínai, vagy nyugati páncélosról nem is tudok, amely ugyanúgy 115-ös löveget kapott, mint a 62-es. "

A T-62-est 1962-ben kapták meg az orosz harckocsizók, általánosan.

A T-64-es az 115 milisen jött ki 1963-ban, 600 példányt gyártottak, és a 125-öst csak 1971-től kapta meg, bár akkorra az egész harckocsit teljesen újratervezték. Azonban a T-64-esnél, és a T-62-es használt 115-ösök másak voltak: a T-62-es 115-öse az egybeszerelt lőszer, a T-64-es 115-öse kétrészes lőszer, külön a lövedék, és külön a hajtótöltet.

A kínaiakat is érdekelte a 115 milis, de mivel összeveszett Maó az oroszokkal, ezért nem kaptak belőle, és semmi másból sem, csak a 90-es években normalizálódott a viszonyuk az orosszal. Próbáltak szerezni T-62-est illegális módszerekkel, sikerült is, de egyetlen példányt nem lehetett szétbarmolni a lemásoláshoz, így az múzeumi trófea lett. Ilyenkor maradtak a 100 milis T-54/55-ösök spammelésénél.

[link]

Ami a nyugati harckocsikat illeti, a 105 milis Royal Ordnance L7-es az 1959-ben jött ki, és elsőnek a Centurion tulajok élhettek vele, vagyis a hollandok, a svédek, a svájciak, és a dánok, de ez a négy rendszeresítő édeskevés. A 105-ös brit harckocsiágyú az a Leopárd 1-essel lett általános elterjedt Európában, 1968-tól, azonkívül 90 milis löveggel felszerelt M48-as Patton-öket üzemeltettek.

" Abból egyébként mennyi készült, mennyire volt meghatározó a szovjet hadseregben a hetvenes évek végén? "

1962 - 1975 között gyártották az oroszok, olyan 22 000 példányt, és exportra csak néhány százásával adták, így volt nekik ebből 17 000 + példány is otthon.

Egyiptom az rendelt 750 példányt, Szíria 500-at, Líbia 750-et, Algéria 330-at, Észak-Korea 350-et, Kuba 200-at, és Bulgária 250 + 150-et, még a T-62M-ből is.

A többi meg otthonra maradt.

A hetvenes években a T-55-ös és a T-62-es voltak a meghatározó modellek a Szovjet Hadseregben, az új generációt jelentő T-64-es és T-72-es épp felfutóban voltak, nemhogy a nagyon limitált példányszámú T-80-as.

" A Magyar Néphadsereg nem kapott 62-est, de lehet, hogy még az itt állomásoztatott szovjet csapatok sem. "

Nekünk valóban nem voltak T-62-eseink, a VSZ-ből is csak a bolgároknak, és az itt állomásoztatott oroszok is T-55-ösökkel voltak felszerelve. A T-64-eseket azokat 1980-tól kapta meg a DHDCS (Déli Hadseregcsoport).

" A T-62 nappali harcban felülmúlta az M60 Pattont? "

Nappali harcban a T-62-es a nyíllövedéke miatt nagyon is ütős harckocsi volt, nem csak az M60A1-es Patton-nel szemben, hanem még a Chieftain-el szemben is. Viszont az értékelését lecsökkenti, hogy a harckocsis ütközetek "kis" távolságon, 1000 méter alatt zajlottak, ott egyformán kilőhető elsőre bármelyik, még a T-62-es is a 105 milis APDS-el.

[link]

Nyugaton a Chieftain-t tartották a legerősebb (homogén acél) páncélzatú harckocsinak, azonban a T-62-es 115 milis nyíllövedéke, alapmodellűen 1,600 méterig volt képes átütni a Chieftain toronyfrontját.

A 115 milis nyíllövedék az több fejlesztést ért meg, ami még a Leó 2A4-esre, és az M1A1 Abrams-re is veszélyt jelentett, azonban a lövési pozícióba kerüléshez nagyon okosnak / ügyesnek kellett lenni, mert hát a Leopárd 2-es, és az Abrams azok egyértelműen újgenerációs, és nagyon ütős harckocsik lettek, azok ellen a 125 milis volt javallott, és azok közül is a T-72-es, vagy a T-80-as.

" Gondolom, az izraeliek kiértékelték az elfogott járműveket. "

Nem csak az izraeliek, hanem a britek, az amerikaiak, és a németek is.

#8 műszaki paramétereit tekintve (tűzerő, páncélvédettség, mozgékonyság) a T-62 egyértelműen felülmúlta az M60 szériát (s még a célfelülete is kisebb volt). Ettől még - ahogy az előttem szóló is írta - az alkalmazás ennél sokkal összetettebb. Az arab-izraeli háborúk során a jobb taktikai alkalmazás miatt számtalanszor előfordult, hogy a jobb taktika miatt az izraeli harckocsik a papíron jobb szovjet típusokat használó arab harckocsikat sorra lőtték ki.

Nem csak az izraeliek értékelték ki a kilőtt/elfogott szovjet típusokat, hanem vitték tovább Amerikába is. Részben a szövetségi viszony miatt, részben azért mert nekik is érdekük volt, hogy az amcsik minél jobb harckocsikat tudjanak fejleszteni (amiből utána ők is kapnak).