Állítólag hagyomány volt, hogy az öregkatona parancsolhatott a kopasznak, azon alapon, hogy ő régebb óta bent van. És ha ezt az újonc nem vette tudomásul, mi lett vele?

#21-nek:

A töltött, éles fegyver megfékezte az indulatokat?

Ezt nem értem.

Az összes korábbi sérelmem megtorlásának lehetőségét láttam volna a helyzetben. "Most legyél kemény-gyerek".

Én merem használni. Te is? 🤣

Azért nem érted mert nem voltál katona. Gondolom az előéleted és a pszihológiai jellemrajzod alapján jobnak látták nem beküldeni a farkast a bárányok közé :) Te egy keményebb helyen szocializálódtál.

A töltött-éles fegyver lehetősége megelőzte valamilyen szinten a túlkapások eszkalálódását. Nagyon jól tudod hisz érted a bárányok viselkedését, ez nem csak a katonaságra érvényes hanem az élet minden területére. A nagy többség visszavesz az arcból (még az öregek is) ha érzi hogy a másik hajlandó elmenni a végsőkig, max elfelejt majd szólni a gyakorlaton hogy ne álj az RPG-s mögé (megtörtént).

Viszont azt is tudod hogy mindenkit meg lehet törni csak van akit előbb.

Ezekben a helyzetekben nem ahhoz kell nagy bátorság hogy használd a fegyvert hanem ahhoz hogy ne, vonult velem olyan srác akinek úgy rúgták ki a kezéből mert be volt feszülve, és így járt jobban hosszabb távon hisz együtt szereltünk le.

#23-nak:

Hát, a szocializálódás helyében igazad lehet. A nevelőotthonok felszámolása után a gyerekeket az új helyeiken keverten csoportosították.

3 hónap után az összes csoportból ki kellett emelni a bakócaiakat, és nekik egy külön csoportot kellett kialakítani. "Megették reggelire" a többi, nyálas kölyköt. 🤣 Kiemelten problémás csapat volt, még a lányok is.

'89 nyarán egy érdekes elfoglaltságot szervezett a szünetre bent maradtaknak az igazgató. Durván 3 hónapra lementünk Kisvaszarra a munkásőr táborba, nyári táborozásra. Igazán hasznos elfoglaltságokat találtak a 8-15 éves korosztály számára.

Például a maroklőfegyverek felépítése, szétszedése és összerakása. Tudod milyen jó játék versenyezni, hogy ki a gyorsabb? De ugyanezt megtanultuk később az AK-val is. Csak annál a helyretoló-rugót nem várták el, ahhoz nem volt elég erőnk. De az alaklövészetet is imádtuk. Asztal mögül, egy fal előtt felálított ember formájú kartonnak kellett eltalálni a fejét.

Vagy amikor azzal versenyeztünk, hogy az AK-t sorozatra állítva ki tudja olyan rövid ideig lenyomni az elsütőt, hogy a lehető legkevesebb golyót lője ki. De dobáltuk egymást nyeles gránáttal is. Persze gyakorlóval. 🤣 Utána meg keresgéltük azt a kibaxott biztosítót, ha elejtettük.

Amit én igazán szerettem, az a honvédségnél nem volt rendszeresítve. AMP 765. Ez egy szalagos géppuska volt, amivel páncéltörő gránátot is ki lehetett lőni. Legnagyobb bánatomra azt az egyet nem engedték meg, hogy kilőjek vele egy gránátot is. Még gyakorlót sem. Ez kimaradt.

Ezeket azért írtam le, mert írtad hogy valakinek nem szóltak, hogy ne álljon az RPG mögé. 🤣 Nekem "alap" lett volna, hogy nem állok mögé. Mint ahogy alap az is, hogy példáu csúszószánas maroklőfegyvernél nem fogunk a szán síkja fölé, vagy hogy figyelünk a hüvelykivetés irányára, stb ...

Érdekes volt hogy amit én nagyon szerettem, attól szinte mindenki fosott.

Az éjszakai őrjárat a kerítés mentén, persze munkásőrrel, éles PA-val az oldaladon. Én Rambónak képzeltem magam. 🤣