Igaz volt ez az arány a Tigris tank esetében ?

Ahogy fent is írják a típusváltozattól is függött. A késői Shermanok, T34-ek lövegei már szemből is fel tudták venni a versenyt a tigrissel, a páncélvédettségük is kielégítő volt (bár szemből elmaradt a tigrisétől).

Az azonos szintű típusváltozatok (T34/76 vs. korai sherman, T34/85 vs. Firefly) nagyjából egyforma harcértéket képviseltek mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség összességének tekintetében. A fő eltérés az volt, hogy a T34-est faék egyszerűséggel lehetett tömegesen gyártani (a tervezésénél ez is fontos szempont volt!), illetve a T34-es szélesebb lánctalpa (igazodva a rossz orosz útviszonyokhoz). Valamint a személyzet képzettsége. A Szövetséges harckocsizók alaposabb kiképzést kaptak, a T34-esek legénysége sokszor egy alap szimpla kiképzés során már ment is a harctérre.

#8 nem csak erre használták a tigrist. Védekezésnél rejtett lőállásból tüzelt minden páncéltörő eszköz a harckocsitól, a rohamlövegen át a páncéltörő ütegekig.

Támadásnál az ék "élét" képezték mindenhol a nehézharckocsik (azok mentek előre), s utána a közepes harckocsik az átkaroláshoz, manőverezéshez (áttörés után nem is tudtak volna a dögnehéz, lassú tigrisek lépést tartani).

A tigris problémáját meg leírták fent. Bár nagyon magas volt a páncélvédettsége, erős a lövege, de híresen megbízhatatlan volt (a járművek 35-40%-a a javítóműhelyekben rostokolt / a harctéren állt vontatásra várva), hajlamos az elakadásra a lazább talajon (agyament ötlet volt a futógörgőket átlapolni), s csigalassan vánszorgott. "Cserébe" viszont bonyolult, méregdrága az előállítása. Kb. 1000 db-t gyártottak belőle, T-34, Sherman változatokból meg jóval 30-30 ezernél többet.

# 11-es

" A késői Shermanok, T34-ek lövegei már szemből is fel tudták venni a versenyt a tigrissel, a páncélvédettségük is kielégítő volt (bár szemből elmaradt a tigrisétől). "

A Jumbo Sherman az elképesztően jól páncélvédettre sikerült, az ténylegesen elviselte a Tigris I-es 88-asát.

Abból állt a felerősítés, hogy a meglevő M4A3-asok teknőfrontjára ráhegesztettek egy 38 milis nagykeménységű acéllapot, és hogy ne legyen orrnehéz a harckocsi, értelemszerűen az oldalára is kapott nehezéket, ami szintén jól védett.

A probléma akkor jött, amikor a németek kifogytak harckocsiból, ellenben még a 10 éves kisgyereknek is kiosztották a Panzerfaust-ot ...

Azonban az M4-es mellett párhuzamosan fejlesztették az M26-os Pershinget, és hülyeség lett volna az új harckocsi rendszeresítésével szemben a meglevő nagy mennyiségű öreget pótpáncélozni.

[link]

[link]

" Az azonos szintű típusváltozatok (T34/76 vs. korai sherman, T34/85 vs. Firefly) nagyjából egyforma harcértéket képviseltek mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség összességének tekintetében. "

A korai T-34-es teknőfrontja az 45 mm, 60°-on megdöntve.

A kései T-34-es, vagyis a T-34-85-ös teknőfrontja az továbbra is 45 mm, 60°-on megdöntve.

A korai Sherman teknőfrontja az 50.8 mm, 56°-on megdöntve.

Az erősített Sherman teknőfrontja az 63.5 mm, 47°-on megdöntve.

A kései Sherman teknőfrontja az 63.5 + 38.1 mm, 47°-on megdöntve.

Páncélvédettségre egyértelműen a Sherman a jobb.

Ergonómiára az oroszok is az Emcsát favorizálták, egyértelműen. A Sherman az a britek általi elkeresztelés volt, addig az amerikaiak M4-esnek, és az oroszok is M4-esnek nevezték a harckocsit, az Emcsa az M-Csitirijét jelenti.

[link]

Motorizáltságra az M4-es a jobb, mert Mandzsúriában mindkettőt bevetették, az oroszok szorgalmasan és pontosan jegyzetelték a műszaki adatolásokat, a japánok nem tudtak érdemi ellenállást tanúsítani, csak ralliztak egyet az oroszok, az M4-es jól bírta a terepet, ellenben a T-34-esek motorja, felfüggesztése, és sok más ilyen részegysége rendre tönkrement, ami gyártósori nagyjavítást igényelt.

[link]