Orosz-Ukrán háború kinek van igazi?

# Kürasszír

" Egyház- és keresztényellenes, templomromboló, harcias ateista nacionalizmusokra is van bőven példa a 20. században. "

Sztálin 1895-ben marxista volt, 1900-tól leninista, és 1904-től bolsevik.

Sztálint annak idején a marxizmus tanainak terjesztése miatt tanácsolták el a teológiáról, nem pedig az alternatív nacionalista mozgalmárkodás miatt.

Idővel Sztálin szakított a balradikális tanokkal, azonban attól még nem lett orosz nacionalista, nem szerette az oroszokat, az ő valódi ideológiája a hatalom, és irányításmánia volt, ami az eleve goromba, és erőszakos személyisége elhatalmasodásának a végállomása lett, a baloldali eszmék iránti fellángolása csak ideiglenes, fiatalkori fellángolás volt őnála, és a későbbi eszmékkel való dobálózás is csak a hatalom megtartását szolgálta nála.

Az, hogy hatalma, és irányítása mivel járt, pozitív, vagy negatív eredményekkel, nem érdekelte, csak a hatalom tébolyult megtartása érdekelte.

Vannak diktátorok, akik mindvégig hisznek fanatikusan az adott ideológiában, még a bukásuk pillanatában is, amikor épp lesortüzelni / felakasztani készülnek őket, addig Sztálinnak csak eszköz volt az egész.

A hatalomgyakorlás összetettebb annál, mintsem hogy csak a megfélemlítéssel / állami terrorizmussal lehessen operálni. A diktatúrához szükséges, hogy legyen valamekkora tömegbázis, különben nehezen működik, sőt ellenszegülésre, és megbukásra ítélt. Ehhez meg valamennyire el kell hitetni a néppel, hogy ez a kormányzás, amit művel a Politbüró / a Pártfőtitkár, az nekik is jó.

Sztálin pragmatista volt, hogy épp kommunizmussal kampányolt, máskor meg nagyorosz nacionalizmussal.

Sztálin, és a sleppje csak az öncélú, semmire nem vezető zsarnokoskodással, és azt leplezni próbáló propagandával voltak elfoglalva.

Dúlt az erőszakos kollektivizáció ? Rossz volt a termés ? Tömeges éhhalál pusztított ? Elégtelenek voltak az ipar, és az infrastruktúra eredményei ?

Elrendelte, hogy a filmkészítők és a művészek a való világ helyett egy ideális valóságot rendezzenek meg, és örökítsenek meg.

A hatalmas mezőben sétáló, és jókedvűen tereferélő boldog aratómunkásokról forgattak rövidfilmeket.

Kozmetikázott számokat közöltek le.

Minden évben felvonulásokat tartottak, és azokra a propagandától átitatva külföldi kommunisták érkeztek Moszkvába, hogy dicsítő beszédeket tartsanak a kommunizmusról, és különösképp Sztálinről, világszerte akadnak kritika nélküli csodálói, sőt teljes fanatizmusba, és elvakultságba átcsapott hívei, még Franciaországban is.

Sztálin 1949-ben a születésnapjára meghívta a Kommunista Internacionálé elitjét, többek között Maó Ce-tungot is, úgy tett, mintha világuralomra törne.

Mint amint régen írtam, és azóta sem változott a véleményem, Sztálin országlása alatt alapvetően kétféle szovjet állampolgár volt akkoriban: a fanatikus, és a rettegő. Az előbbi az, aki eléggé elvakult és ostoba volt ahhoz, hogy kiszolgálja a rendszert, az utóbbi pedig konstans félelemben élt és attól rettegett, hogy bármikor elvihetik egy rossz megszólalásáért / nézésért / nem kellően lelkes tapsolásért, és a Gulágon végezheti a távoli rokonsággal is, vagy gyorsított eljárásban tarkónlövés.

Azonban Sztálint ismerve ő még fanatikus híveit is simán tarkón lövette, illetve küldte határozatlan idejű Gulág-rabságra.

Gondolhatod, hogy mennyire "szerették" az oroszok is, nem véletlenül a Vörös Hadsereg 1941-ben elképesztő veszteségeket szenvedett. Szovjet-Oroszország csak azért nem omlott akkor teljesen össze, mert Hitler nem használta ki a Sztálin iránti megfélemlítettséget, az orosz lakosságot ostoba módon a lengyeleknél is alsóbbrendű, alávalóbb, és még rosszabb sorsra szánt népnek, és fajnak tekintette, és a szovjet terror helyébe lépő náci terrorral sikerült megszállóként, sőt népirtóként bemutatkoznia.

A két leírhatatlanul embertelen diktatúra közül Sztálint tekintették az oroszok a kisebbik rossznak, a fentebb racionalizálható alapon. De attól, hogy ideiglenesen sikerült kisebbik rossznak lennie, attól még nem lett jó Sztálin, mindenhol megbukott, megérdemelten.

# Kürasszír 4-es számú válasza

" Gondolom, szerinted 1849-ben és 1956-ban Magyarországon is az oroszoknak volt igazuk. "

Az 1956-os párhuzam hogyan jön az Orosz - Ukrán háborúhoz ?

Mikortól számítod az Orosz - Ukrán háborút ?

Hány évnek kell eltelnie, hogy egy adott nagy horderejű történelmi eseményt többé - kevésbé objektíven / korrektül lehessen megítélni ?

Azért kérdezem, mert sokaknak csak 2022-től kezdődik az időszámítás, addig nekem meg nem.

Kérdező

A háború célja meglepő módon egyezik mindkét oldalon:

Kell valamelyiküknek Ukrajna földgáz, kőolaj, nyersanyag, és ásványkincs lelőhelyei, az agráriuma, és a kiépített ipari infrastruktúrája.

[link]

[link]

[link]

[link]

Nem felebaráti szeretetből, meg a népek szabadságvágyának ünnepléséból invesztálnak Ukrajnába a Nyugatiak, hanem csak éppen valami olyant csinálnak, ami meggyengíti az egyik nagy stratégiai ellenfelet, meg azon kívül a lehetőségekhez képest megszedik magukat.

És az oroszoknál is elég rövidlátó lenne a politika, ha a külföldi oroszok miatt zajlana a háború. A nagyhatalmak azok gazdasági okokból háborúznak, ami megéri.

Ami a háború orosz áldozatait illeti, azok börtöntöltelékek, a Kaukázusból, Közép-Ázsiából toborzottak, meg szibériai mélyszegények. És még külföldről is toboroznak az oroszok.