Ki hogy élte meg régen a sorkatonaságot?

Tudom hogy sokáig így ment. De azzal együtt a fiatalok nemigen rajongtak érte, hogy a szülők döntenek helyettük, meg legtöbbször nem is értettek vele egyet. Csak kénytelenek voltak tudomásul venni. Mai szemmel nézve elképesztő azt látni, hogy ez a felfogás milyen hosszú ideig meghatározó volt. Az erről szóló Körhinta című film korhű, tehát az 50-es években biztos hogy így házasodtak. De lehet hogy később is. Remélem ma már senki sem.

Én tartottam tőle,de jó buli volt,nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb,jó visszaemlékezni rá több évtized távlatából is.Én sofőr voltam,azoknak általában jó dolguk volt.

Első két hét volt kaki, utána megszoktam. Igazából semmi lehetetlent nem kértek.

Ritkán, összesen 2x engedtek eltávozásra a 1.5 év alatt, de véradásból összejött még 3. Nem szerettem a katonaságot, de teljesen természetes volt, hogy be kell vonulni, egyáltalán nem viselt meg. Az emlékeimben pedig egész jóként szerepel, az biztos, hogy volt egy csomó felejthetetlen élmény.