Régen milyen volt a sorkatonaság magyarországon? És ha esetleg újra bevezetnék akkor most milyen lenne?

Értelme sok munhakelynek, állásnak pozinak sincs.

Változó, mi volt. Az biztos, hogy jobban becsülte a katona az életet és az embereket, mint az a tag, aki nemrég egy Sparban a földre lökött egy pasast, miközben az öklét emelte rá és azt kiabálta, beszéljük meg te kis köcsög! Mi van nem vagy férfi?

A férfi nem ott kezdődik, ahol a sok pondró. Ezen segítene a katonaság. De az is segítene, ha nem lenne szándékos gyűlölet keltés és bizonytalanságban tartás és állami színtű lopás.

Értelme volt-e? Nem tudom. Utólag könnyű mondani, de ott semmi értelme nem volt. Kaptál 9 darab lőszert 18 hónap alatt és tanulj meg lőni. Mi ennek az értelem?

Ma is bármikor el tudsz menni egy sportlövész egyesülethez és lőhetsz. A testmozgást meg még egyszerűbben meg lehet oldani. Ehhez nincs szükség sorkatonaságra. Sorkatonaságban azt tanulod meg, hogy van feletted valaki, aki adja a parancsot, és akármilyen baromság is az, nem pofázol neki vissza. Mert ilyen egy jó katona, azt csinálja, amit mondanak neki. Ott nincsenek jogaid, csak kötelességed van. Nem gondolom, hogy ennek túl sok értelme lenne, viszont krva drága nemzeti kiadás, és nem biztos hogy be lehetne azt adni a nyugdíjasoknak, hogy azért csökkentjük 20 ezer forinttal mindenki nyugdíját, mert pár barom fél évig a gyerekeket akarja ugráltatni.

Magyarország harcászatilag pocsék földrajzzal rendelkezik, domborzat híján gyakorlatilag lehetetlen a honvédelem. Trianon óta a konfliktusokat diplomáciai útan kell rendezni, mert egy ennyire kiherélt ország mást nem tehet.

A második világháború után létre jött két nagy szemben álló tömb, elkezdődött a hidegháborús korszak, és lényegében az tartotta életben a kötelező sorkatonai szolgálatot, hogy volt egy valós, vagy képzelt ellenég kép.

A szocialista tömb széthullása után Európában nem volt értelme fent tartani a sorkatonai szolgálatot, de vannak országok, ahol mai napig gyakorlata van.

Háborúsdit játszani nagyon drága, nálunk is 3 év volt a kötelező katonaság, amit fokozatosan lecsökkentettek már akkor, amikor még fel sem vetődött, hogy becsődöl a szocialista világ, és amiről nem nagyon beszélnek, hogy a "nagy testvér" árnyékában a szövetségesek amolyan ütköző zónát jelentettek csak, az oroszok a legmodernebb technikát nem nagyon adták oda nekik, legfeljebb a területükön állomásozó szovjet haderő rendelkezett azzal (vajon miért?)

Egy orosz katonának a bajonett volt a nevén, azzal kellett elszámolni, a fegyvereket a fegyver állványokról kapkodták le, ha riadó volt, lőszer szinte korlátlanul volt nekik.

Ezzel szemben a magyar katonának az utolsó lőszerig el kellett számolni, eljárás indult, ha egyetlen lőszer hiányzott.

Ahol volt orsz laktanya is ott megvolt a protokollja, egy üveg pálinkáért adtak több marék lőszert is, de azért ez se napi biznisz volt, csak a különbözőséget jól szemlélteti.

A magyar katonák többnyire elavult hadi eszközökkel gyakoroltak, és nagyon keveset, talán nem is ez volt a katonaságnak az akkori értelme, egy esetleges támadás esetén, jó esetben bevallottan kb a tervezett visszavonulásra lett volna képes a magyar honvédség.

Az államnak veszteséges volt fent tartani, de muszáj volt, és azért próbálták úgy koordinálni, hogy esetenként gazdasági hasznot is produkáljanak, illetve a károkon enyhítsenek.

Árvíz, belvíz, hóesés, ónos erő esetén ott volt több tízezer azonnal mozgósítható munkaerő.

A katonaságot általában nem szerették, mint ahogy általában semmit nem szeret az ember, ami kötelező.

Pedig volt haszna is, főleg, ha az illetőnek voltak álmai, és azt merte is megvalósítani, és alkalmas is volt rá.

Különböző, MHSZ által működtetett egyesületek voltak nagyon sok helyen.

Legelterjedtebb a gépjármű vezetés oktatás, ahol ,ég az akkori árakhoz képest is jelképes összegért kb 3 hónap alatt B, C, E kategóriából megvolt a jogosítvány.

Igaz azt követően fél éven belül a behívó is megérkezett, de mire leszerelt, megfelelő gépjármű vezetési gyakorlata is volt, lényegében kapott egy szakmát.

Lehetett ettől sokkal nagyobbat is álmodni, bár azt már csak bizonyos városokban, de az MHSZ 16-17 éves fiatalok számára már toborzókat tartott könnyűbúvár, ejtőernyős, vitorlázó repülő egyesületekbe is, szintén szinte ingyen - ott már komoly alkalmassági, képzés volt, és nem is tolakodtak a fiatalok, azért az ejtőernyőzés nem tömegek vágya, de volt lehetőség rá - egyértelmű, hogy őket a megfelelő alakulatokhoz sorozták majd be.

Sportlövész egyesület nagyon sok volt, stb.

Ezek még a sorkatonai szolgálat előtti lehetőségek voltak, bevonulás után is volt lehetőség versenyszerűen sportolni, nagyon sok Honvéd SE működött, és voltak a kiemelt csoportok (Honvéd Együttes, tánc, népzene, fúvós zene, stb) ami már akkor is jelezte, hogy a honvédség mindenhol ott van.

Persze ezekbe a csoportokba nem kerülhetett be akárki, tehát az átlag emberből átlag katona lett, aki a katonaságot akkor nyűgnek érezte, de ahogy múltak az évek egyre többet nosztalgiáztak azon, hogy nem is volt annyira rossz.

Jelen helyzetben nincs indoka a sorkatonai szolgálat ismételt bevezetésének, talán egy haszna azonban lenne: fegyelmet tanulnának a fiatalok.

Ez viszont az államnak olyan sokba kerülne, hogy kétlem, hogy terveznék egy fél éves katonaság ismételt bevezetését, a fél év ráadásul olyan rövid idő, hogy már azért is megkérdőjelezhető lenne az értelme.

Én már pont nem voltam sorkatona, de a faterom még igen.

A sorkatonaság komolyságát tökéletesen szemlélteti, hogy faterom beosztása helikopteres távközlőtiszt volt (a pontos címre nem emlékszem). A 18 hónap szolgálat alatt helikoptert még kirakatban sem látott, mint ahogy a "távközlőtiszt", mint beosztás, csupán annyiból állt, hogy a többi tiszt őt futtatta fel-alá, ha valakinek szólni kellett valamiért... A kiképzés során elvileg meg kellett tanulniuk olyan dolgokat, mint a morzézés, a rádió működése, a telefonhálózat ad-hoc kiépítése, stb. A probléma csupán annyi volt, hogy a kiképzőtiszt konkrétan nem hogy nem tudta, hogy mi az a tranzisztor, még csak morzézni sem tudott.

84-ben voltam katona 18-hónapig, anyám asszony katonák persze hogy bánták és gyűlölték a katonásdit .

Nekem tetszett, nem zavart ha 5-hónapig nem voltam otthon és nem mentek ki a laktanyából .

Az biztos aki szerette,visszapofázós,lopós,nem törődöm életet, nem fürdők, borotválkozom életet arra szar világ volt a katonaságnál de megtanították vele a rendszerességet .

Mondjuk egy ilyen (meleg) vagyok abban az időben nem tudta magát eladni sőt repült is volna mint a győzelmi zászló .

Amúgy körlete válogatta kivel hogy bántak volt olyan ahol a kopasz pucolta azt öreg katona bakancsát .

Voltak előnyei, hátrányai.

Első időszakban "szívatták" az embereket.

Sorkatonák maximum szakaszvezetői rangot érhettek el, s tiszthelyettesként szerelhettek le, semmiképpen nem tisztként. Kivéve talán az egyetemi előfelvételiseket. Akit ismertem, alhadnagyi ragot kapott.

Vegyes társaság volt. Csak egy példa: volt a laktanyában őrség, tűzoltóraj, stb. Este persze szökdöstünk/szökdöstek kifelé a laktanyából a városba. De ha XY őrségben volt "komolyan vette a feladatát", s várható volt, hogy lelövi a szórakozni kiszökő katonát.

A tisztek többnyire normálisak voltak, a tisztesek már kevésbé, a tiszthelyettesek (másod, harmad időszakos sorkatonák) meg - hát- embere válogatja.

Én szakszolgálatos voltam -rádiós. Erre megfelelő kiképzést kaptunk -különféle rádió adó-vevők, morzé, telex, telepítések, stb. Volt néhány harci kiképzés: géppisztolyos, pisztolyos lövészet, könygázkamra, stb. A két év alatt háromszor egy-egy tár lőszerrel. Túl nagy gyakorlatot nem szereztünk benne. "Alsó széle, közepe, oszt lőjj" ennyi volt a felvilágosítás.

Ruszkikkal közös hadgyakorlaton 75-100 méterre a többség AMD-vel alig-alig talált célt. A ruszkik meg végigszáguldottak oldalkocsis motorral, s géppuskával szétlőtték az összes táblát.