Ki hogy élte meg régen a sorkatonaságot?

Voltam oly szíves és kiírtam egy kérdést ebben a témában, mégpedig hogy: https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes..

Lehet a mostani kérdező azt szeretné megtudni, tulajdonképpen milyen jó buli is volt a sorkatonaság és mennyire nagy szükség lenne rá napjainkban is. Nosza rajta.

Volt kellemetlen oldala is, de nem ütött ez meg drámai szinteket.

Szabályrendszer szerint éltünk.

Kiképeztek minket először alapszinten, aztán a beosztáshoz tartozó szakmai szinten.

Aki alkalmas volt rá, adott 24 órás - ügyeleti jellegű - szolgálatokat, aki nem, annak meg találtak egyéb elfoglaltságot.

Nem volt mindegy, hogy melyik alakulathoz került az ember, - voltak szükségtelenül embertelen, igénytelen és kifejezetten jónak számító helyek is.

Utóbbi alatt azt kell érteni, hogy az ember végrehajtotta a feladatait az elvárásoknak megfelelően és nem piszkálta senki, - sőt, járt haza, mint a gép.

Lógósok, simlisek mindenütt vannak, így itt is voltak, - ezeket általában házon belül rendezték az alegység parancsnokok, sok esetben nem jutott el egy-egy svindli az alakulat parancsnokok szintjére.

Az alapelvárás annyi volt, hogy a parancsnokaink parancsnokainak ne adjunk táptalajt a parancsnokaink betámadására, - a legtöbb esetben ennyi elég volt ahhoz, hogy ne szemétkedjen a tiszti, tiszthelyettesi állomány a sorállománnyal. Ha ez nem jött össze, akkor persze volt törlesztés, - a sz@rgalacsin a lejtő tetejéről lefelé gurulva egyre terebélyesebb és sokoldalúbb lett, majd rajtunk landolt.

Leginkább az nem tetszett nekem a sorkatonai szolgálatban, hogy a Magyar Néphadsereg elsősorban inkább ideológiai szolgálat volt, mint a haza fegyveres szolgálata. Változtatni ezen persze nem volt esélyem - mezei, koszos honvédként. Volt is egy csörtém a szakaszparancsnokommal, amikor elő akart léptetni őrvezetővé, mert kerek perec megmondtam neki, hogy rám aggathat ilyesmit, de "le fogom magamról rázni" a csillagot. Végül leszereléskor kaptam meg ezt a szutykot, - amikor már nem tudtam tenni ellene semmit!

Sokan szereztek ellenségeket, de inkább életre szóló barátokat, ismerősöket sorkatonaként, - én is emlékszem nem egy katonatársam nevére, megnyilvánulásaira, főleg inkább az emberségesekre emlékezem szívesen vissza.

Olyan képesítést kaptam a sorkatonaságnál, amiből a mai napig megélek.

Talán szerencsém volt, de ez nem jelenti azt, hogy nem dolgoztam meg tisztességgel az elért eredményeimért.

Nehéz volt az otthoni környezettől távol helytállni és akinek volt barátnője, menyasszonya, az a poklok poklát élte meg számos alkalommal, mert sok bevonulásig működő szerelmi kötelék nem élte túl a sorkatonai szolgálatot. Vagy a katona nem bírt magával, de jellemzőbb volt, hogy a katona kedvese gondolta úgy, hogy nem ér neki annyit a kapcsolat, hogy várjon. Nem egy katona lett emiatt öngyilkos őrségben. :(

Volt, akit a barátnője iránti vágy hajtott bele olyan cselekmények sorozatának végrehajtásába, amelynek hadbíróság, büntető zászlóalj lett a vége. Katonai bűncselekményekért, 2-2,5-szer annyit mértek, mint ha polgárként követte volna el az ember ugyanazt. :(

Sokszor nehéz, de teljesíthető volt, a többség letudta mindenkit megnyugtató módon és ment minden tovább a legtöbb esetben.

Amikor javadalmazott karabéllyal szökött el valaki az alakulatától, akkor az egész ország azt az embert hajkurászta. Akkoriban komolyan vettek ilyesmit. Számos esetben lett ennek is öngyilkosság a vége. :(

Ami még érdekes volt, hogy hosszú időn keresztül nem tekintett férfiként a társadalom azokra a fiatal férfiakra, akik nem teljesítették a sorkatonai szolgálatukat. A szülők fokozottan ellenezték, ha a lányukra ilyen férfi vetett szemet, - semmirekellőként tekintettek az ilyen férfiakra.

"Nem egy katona lett emiatt öngyilkos őrségben. :("

Nyilván ez is a katonaság "szépségeihez" tartozik, úgymond "teljesen természetes" velejárója az egésznek, nem? És a rohadékok meg eltussolták az ilyen ügyeket, amelyek tömegével voltak.

"A szülők fokozottan ellenezték, ha a lányukra ilyen férfi vetett szemet, - semmirekellőként tekintettek az ilyen férfiakra." - erre valamilyen forrás? Nehezen hiszem, Magyarország nem volt soha spártai jellegű katonatársadalom.

"Katonai bűncselekményekért, 2-2,5-szer annyit mértek, mint ha polgárként követte volna el az ember ugyanazt. :("

Ez viszont valóban igaz, de szerinted mi lehetett ennek az oka, hogy ezek súlyosabban minősültek?

6: Tudtommal falvakban, a paraszti világban tényleg így ment. Aki alkalmatlan volt a katonaságra, ahhoz a szülők nem igazán akarták hozzáadni a lányukat.

Városokban lehet, hogy másképp volt.

9: Ha mondjuk kitagadták a lányukat, amiért akaratuk ellenére hozzáment, az már nem volt annyira jó. Pláne hogy így hozomány sem járt. Saját erejükből boldogulni pedig piszok nehéz volt.

De nem tudom, mennyire ismered a régi idők házasodási hagyományait. Akkor bizony általában úgy ment, hogy a lánynak a szülei nézték ki, hogy kihez fog feleségül menni.