Más is van aki előbb vallotta volna magát melegnek, mint hogy sorkatona legyen hogyha akkoriban fiatal? 25f

#20

"ugrik a jogsid"

nem tudom ezt miert gondolod, nem vettek el a jogsidat

" pszichiáterhez kellett volna járni"

egyszer kellett elmenni, es kiallitotta az igazolast

#4 Az én környezetemben a késő 60-as, korai 70-es években "dicsőség" volt elkerülni a katonaságot, nem szégyen.

A 70-es évek közepén volt olyan kollégám, aki mindenkivel közölte, hogy ő meleg. (Akkor már nem büntették). Azzal indokolta, hogy így nem tudják azzal zsarolni, hogy elmondják mindenkinek.

Nagyon időszak függő. Én a 80-as években simán kibekkeltem, hogy ne legyek katona. (92-ben kaptam meg az alkalmatlan minősítést.)

Akkor már a homoszexualitás nem volt kizáró ok, de a szobatisztaságot megkövetelték.

Nem csak szégyen volt kimaradni a sorkatonaságból, hanem nagyon sok állásnál elvárás volt a "letöltött sorkatonai szolgálat". Még '92 után is voltak olyan állások, ahol nem volt elég, hogy alkalmatlan vagyok. Letöltött szolgálat kellett (volna).

#22 & 23 Ezek szerint az, hogy a kimaradás szégyen vagy dicsőség, szubkultúra kérdése volt.

Azt nem értem, miért volt sok állásnál föltétel a letöltött katonaidő. Én is sok ilyen hirdetést láttam. Tény, hogy aki már letöltötte, annál nem kellett a besorozástól tartani, viszont behívhatták tartalékos utánképzésre.

"Az is elég szégyen volt, ha valaki nem vált be katonának"

Na ne röhögtess már. :) A komcsi sorkatonaság alatt minden épeszű ember megpróbált valahogy kibújni a dolog alól, ha máshogy nem, legalább fejben eljátszott a lehetőséggel. Teljesen értelmetlen volt az egész.

27#

Pedig tényleg nem volt dicsőség "kripli"-nek lenni.

"Pedig tényleg nem volt dicsőség "kripli"-nek lenni."

Nagyon is dicsőség volt megúszni a dolgot. :)