A németeknek mi érdekük volt Jugoszlávia lerohanásában?
# 2
Olaszországot Észak-Afrikában lett volna értelme kisegíteni, nem a görög kalandban.
# 4
Az észak-afrikai fronthoz kelletlenül álltak, és pont az hozta volna kedvezőbb helyzetbe a németeket az oroszok ellen is.
Kedves kérdező!
Jugoszláviában britbarát szerb katonatisztek egy katonai puccsal 1941. március 27-én megdöntötték a kiskorú II. Péter király helyett kormányzó Pál régensherceg uralmát.
Pál régensherceg sem volt igazán németbarát, de nem is mert konfrontálódni a németekkel, ezért Hitler fenyegetésére csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez (Dreimächtepakt).
1941. március 27-én a britbarát Dusan Simovics, a légierő tábornoka puccsot hajtott vére, a Zágrábban tartózkodó Pál herceg úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy a hadsereg nagy része hűséges maradt hozzá, nem vállalja a harcot, inkább Belgrádba utazott és lemondott a régensségről.
Közben zajlott a Görögország elleni olasz invázió, mely során az olaszok megalázó vereséget szenvedtek a görög hadseregtől. Brit expedíciós csapatok is érkeztek Görögországba, így a Jugoszláviában a puccsal hatalomra jutott britbarát kormány lépésre kényszerített Hitlert.
Nevezetesen Jugoszlávia és Görögország német lerohanására, hogy rendet tegyen a Balkánon, a hátországában, mielőtt megtámadná a Szovjetuniót.
#6
És Jugoszláviában hogyan fogadták a németeket? Jól gondolom, hogy a horvátok kifejezetten örültek nekik? A szerbek voltak, akik inkább ellenálltak és volt sok partizán akciójuk?
# 6
A Királyi Jugoszláv Hadsereg horvát alakulatai valóban nem álltak ellen a németeknek, igazi ellenállást a szerb egységek tanúsítottak.
A horvátok nagy része valóban örült, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban Pál régensherceg nagyon széles autonómiát biztosított Horvátországnak, saját autonóm báni kormánnyal, sőt Jugoszlávián belül minden horvát többségű területet Horvátországhoz csatolt, így Dalmáciát, Hercegovinát és a Vajdaság egy részét.
A németek elleni partizánmozgalom vezetője a félig horvát, félig szlovén Tito lett, és az 1945-ben megalakult kommunista Jugoszlávi legfőbb vezetői, Tito és Edvard Kardelj sem szerbek voltak (Kardelj szlovén volt).
Tulajdonképpen Tito háttérbe szorította Jugoszlávián belül a szerbeket, később az vezetett Jugoszlávia felbomlásához, hogy Milosevics szerb elnök megpróbálkozott a Jugoszlávián belüli szerb dominancia helyreállításával, melyet a szerbek 1918-1941 között az első Jugoszláviában élveztek.
# 7
JAVÍTÁS:
A Királyi Jugoszláv Hadsereg horvát alakulatai valóban nem álltak ellen a németeknek, igazi ellenállást a szerb egységek tanúsítottak.
A horvátok nagy része valóban örült, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban Pál régensherceg nagyon széles autonómiát biztosított Horvátországnak, saját autonóm báni kormánnyal, sőt Jugoszlávián belül minden horvát többségű területet Horvátországhoz csatolt, így Dalmáciát, Hercegovinát és a Vajdaság egy részét.
Horvátországban erős volt a szerbellenes függetlenségi mozgalom, elsősorban az usztasák, ők Hitler segítségével nácibarát független Horvátországot alapítottak 1941-ben.
A németek elleni partizánmozgalom vezetője a félig horvát, félig szlovén Tito lett, és az 1945-ben megalakult kommunista Jugoszlávi legfőbb vezetői, Tito és Edvard Kardelj sem szerbek voltak (Kardelj szlovén volt).
Tulajdonképpen Tito háttérbe szorította Jugoszlávián belül a szerbeket, később az vezetett Jugoszlávia felbomlásához, hogy Milosevics szerb elnök megpróbálkozott a Jugoszlávián belüli szerb dominancia helyreállításával, melyet a szerbek 1918-1941 között az első Jugoszláviában élveztek.
Ahogy fent is írták, nem akartak Jugoszláviába menni, de muszáj volt. A SZU elleni támadás során nem hagyhattak rést a hátukban, hogy Görögország-Jugoszlávia felől két tűz közé kapják őket délről a britek segítségével (a görögök akkor már Albániában jártak annyira visszaszorították az olaszokat).
S ahogy fent is írják, a horvát alakulatok egy része nem állt ellent. A németek a szokásos oszd meg és uralkodj taktikát alkalmazták. A helyi kisebbségeknek beígértek fűt-fát, hogy megbontsák az ország egységét. Ahogy a SZU ellenni hadjárat során is a balti államoknak, ukránoknak is beígérték az önrendelkezést - hogy utána a szokott ígéret szegésükhöz híven kicsit "átértelmezzék" a dolgokat (függetlenség helyett náci bábábállammá alacsonyítva majd megkezdve az adott ország gazdasági kiszipolyozását, a helyi lakosság elleni akciókat, deportálásokat stb.).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!