Amikor még a katonaság mozgatása nem volt gépesített, a katonák normál, békeidőben egy nap mekkora távolságot tettek meg?

Terepviszony és útfüggő is. Illetve annak is függvénye, hogy maga a hadsereg mennyire volt "mobil". Teljesen más távolságot tett meg egy ágyúkat, teljes ellátmányt, hadtápot szekereken magával hurcoló sereg és más távolságot (óriási taktikai előnyt biztosítva nekik!) egy gyors, mindent lóháton mozgató mongol sereg.

Normál terepviszonyok között, jó időjárási körülményeknél, sík terepen gyalog 6 km/h átlagsebességgel lehet számolni (ezt nagyjából a szekerek is tartani tudták). Ha nem akarták a csata előtt túlhajtani, lefárasztani az állományt, akkor 10 óra menet (több pihenőt beiktatva) 20-25 km-t tudtak haladni, ha volt a szekereknek megfelelő út. Ez a mai szemmel nem túl sok, de akkoriban egy összetoborzás, összerendeződés is (ha nem "fix" sereg volt) hetekig tartott. S nem is voltak akkora távolságok, általában a szomszédokkal háborúztak. Egy nagyobb több 100 km-s hadjárat egy komplett évszakot, több hónapot elvitt. Sőt nem hónapokat, hanem éveket is akár. Nyáron eljutottak amíg eljutottak, ott a várakat, megerősített pontokat elfoglalva a határvonalat tartották amíg a sereg java visszavonult téli szálláshelyre, majd következő évben mentek tovább előre.

# 3

Bocs, de így nem igaz.

Például az európai reguláris hadseregek állandó mozgásban voltak a 19. század derekáig, mert csak azután épült ki a laktanyahálózat.

A katonák a lakossagnál voltak beszállásolva, így állandóan mozgatják őket, mert a vidék eltartóképessége miatt nem maradhattak egyhelyben sokáig.

Rendszeresen voltak ekkor már hadgyakorlatok és menetgyakorlatok is.

# 3

Például elég megnézni a Habsburgok hadereje, a Császári-Királyi Hadsereg alakulatainak diszlokációját a 18-19. században.

A laktanya-hálózat 19. század második felében történt kiépítése előtt a hadsereg alakulatai kevés kivétellel állandóan mozgásban voltak.

Erre itt vannak a hadsereg évkönyvei bizonyítéknak: [link]