Aki sorkatona volt, az mitől olyan büszke erre a dologra? Mi különleges emberfeletti teljesítmény van emögött?

Hatalmas megoldás volt. Aki hitvány link sz*rházi volt az meg hitványabb lett.

Aki alkesz volt, az még alkeszebb lett. Ezek a suttyók 40 éve nem bírják megemészteni, hogy szétszopatták őket a néphadseregben és szerintük majd jobb lesz nekik ha a gyerekeiknek, unokáiknak is olyan szar lesz mint nekik. Igazi kicsinyes, rosszindulatú tetvek.

28

„Nem tudják, mi az alázat”

Ezt ott biztosan nem tanulták meg. A katonák szinte kivétel nélkül utálták a parancsnokaikat. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb tiszt értelmetlen baromságokkal szívatta a katonákat. Ezek után miért tisztelték volna őket? Mellesleg igen sok volt a tanulatlan bunkó közöttük. Többször lehetett azt hallani, hogy egy háború esetén először a saját tisztjeiket lőnék le. Például egyik lövészeten az egyik tartalékos őrmester (aki szintén utálta a tiszteket) hülyeségből ezt mondta a katonáknak: „hátra arc, cél a parancsnoki sátor, össztűz!”

28

Sokan ezt így gondolják, de ez nem így van. Mivel akkor kötelező volt, senki nem önként vállalta a sorkatonaságot, ezért igen kevés olyan ember volt, aki valamennyire is komolyan vette a katonaságot. A legtöbben úgy voltak vele, kit érdekel ez a sok marhaság, csak minél előbb túl legyek rajta. Miért kellene arra büszkének lenni, ami kötelező volt, senki nem önszántából volt sorkatona. A hivatásosak az más kérdés, de azok sem lehettek büszkék magukra. Az akkori katonaság valóban azokat a dolgokat „tanította” meg, amiket 29-es felsorolt. Egy példa erre. Egyszer a Csömödéri tótól sódert kellett szállítani a laktanyába egy Kamazzal, még a rendszámára is emlékszem HL-28-14 volt. A sofőr a tónál leszívatott egy jó adag gázolajat a kocsiból és eladta (nyilván olcsóbban, mint a hivatalos ár) egy embernek, egyébként látszott, hogy előre meg volt beszélve a dolog. Aztán a gázolajért kapott pénzből különféle italokat vett, majd ezeket drágábban a laktanyában eladta a katonáknak. Az egyik dandársorakozó alkalmával a laktanyaparancsnok azt mondta: „felháborító, hogy éjszakánként a raktárakban italmérés folyik.” A tótól visszaúton a közelben lakó százados megkért, hogy szórjunk le a háza előtt nagyobb mennyiségű sódert, mert az építkezéshez kell neki. Így ment ez akkor, nagyüzemi szinten ment a lopás.

Az MN mit is jelentett? Elvileg Magyar Néphadsereg, de mi így mondtuk: Menjetek Nélkülünk.

Nem volt mind alkoholista, de a többség az volt. Persze attól, hogy valamelyik nem volt alkoholista, attól igencsak lehetett bunkó. Például Lentiben mindössze néhány normális tisztet ismertem. Lenti előtt fél évig voltam Kalocsán. A mi épületünk folyosójának végéről éppen a tiszti étkezdére lehetett látni. Egy szombati napon a Laktanya parancsnok ezredest hárman támogatták ki az étkezdéből, mert holt részeg volt. Lentiben volt egy főhadnagy, aki mindennap a tiszti klubban volt. Vizespohárból itta a vodkát, délután öt óra felé már tök részeg volt. A mi zászlóaljunk ellátó szakaszparancsnoka is szinte állandóan részeg volt. A tisztek és tiszthelyettesek legtöbbje rendesen ivott.

Az öreg katonák is szívatták a kopaszokat, hát erre sem lehet valaki túlzottan büszke. Bár ilyen szívatásokat Lentiben kevésbé tapasztaltam. Lentiben már őrmester voltam, majd a leszereléskor törzsőrmester. Kaptam egy szép piros könyvecskét is róla, meg egy dobozban két ezüstcsillagot. Most erre legyek büszke? Minek? Az ottani történeteket persze el lehet mesélni, voltak keményebb helyzetek is, de ezekre is már csak nevetve emlékszik az ember.