A második világháborúban mit kerestek a németek Afrikában?

# 51-es

Rommel 1941 februárjában került Afrikába.

Az olaszok már 1938-ban tervezték komolyan Málta elfoglalását.

Gibraltár lezárása meg 1940 júniusában merült fel.

Sok tábornoka is az észak-afrikai hadjáratot szerette volna, de Hitler beleháborodott az oroszok elleni fajelméletbe ...

42-es

" De a Matilda nem volt tömegben alkalmazható alapharckocsi, mint a Pz. III, IV, V, a T-34 "

Mitől lesz egy harckocsi tömegharckocsi ?

A Pz III-asból gyártottak 15,000 példányt, amiből 10,000-et küldtek vissza átalakítani StuG páncélvadásszá.

A Pz IV-esből gyártottak 8,500 példányt, ebbe természetesen a harckocsi, és a sokféle rá alapozott páncélvadász, és a légvédelem számítandó bele.

A T-34-esből gyártottak a 57,000-et.

És a Matildából 3,000 példányt.

A tömeggyárthatóság nem feltétlenül a silány vackot jelenti, hanem a jó értelemben egyszerű, és gyakorlatban is működő megoldást.

A Matilda teknőjét több darabból rakták össze, és ez dobta meg a gyártási időt.

Az én értelmezésemben a tömegharckocsi az átlagos feladatokra jól használható, nagyobb sorozatban épített, minden fontosabb területen, alapvető képességben átlagosat vagy jobbat nyújtó jármű.

Rommel 1941-ben érkezett, de a Luftwaffe már előbb ott volt (működött) a környéken. Lásd az Illustrious esetét.

Az összes hadviselőfél könnyű, közepes, és nehézharckocsikat különböztetett meg.

Azonban nem állt mindegyik rendelkezésre.

A britek meg cirkáló, és gyalogsági harckocsikat. A cirkáló harckocsi a könnyű, és a közepes harckocsi keveréke volt, addig a gyalogsági harckocsi az nehézharckocsi, csak a tipikus brit különcködő elnevezéssel.

Ha a britek használható harckocsit szerettek volna, akkor amerikait vettek. A vh után tudtak sajátot tervezni, de az csak amerikai részegységekkel vált megint életképessé.

Oroszoknak a Bisztrij Tank volt a könnyű harckocsi, a T-26-os a közepes, és a nehéz harckocsit a T-28-as jelentette, össze-vissza nevezték közepes, meg nehéz harckocsinak.

Későbbiekben a T-34-es volt a közepes harckocsik, és a KV, majd a JSz-széria a nehéz harckocsi.

Az alapmodellű T-34-es, és a KV-1-es páncélvédettsége hasonlóan jóra sikerült volt, csak a KV az tágasabb volt a bennük ülőknek.

A JSz-ek papíron jók voltak, de gyakorlatban elmaradtak az előírt gyártási minőségtől. A világháború utáni JSz-ek meg gyorsan elavultak másokkal szemben.

A németek a Pz III-ast harckocsikkal való harcra szánták, addig a Pz IV-est meg gyalogság ellen + épületrombolásra. A gyakorlatban az bizonyosodott meg, hogy a Pz IV-es mindhármat tökéletesen el tudja látni, és "feleslegessé" vált a Pz III-as, azonban nem dobták ki teljesen, jó hasznát vették páncélvadásznak, jelentősen átalakítva.

A Pz IV-es sokkalta erősebb, és jobban fejleszthető volt, mint a Pz III-as, azonban a német harckocsizás nem állt meg annál.

A Párducból meg legyártottak 6,000 körüli példányt, ez nem kis mennyiség ...

Amerikaiaknak az M4-es volt az első értékelhető, és ténylegesen jó harckocsijuk. Sokat gyártottak belőle, de attól még pont annak voltak a legmérsékeltebb veszteségei.

A veszteségek nem csak egyenrangú ellenfelektől származhattak, hanem még a részben Low-Tech ellenfelek, vagyis a japánoktól is tudtak érzékeny veszteségeket szenvedni.