A nácik miért harcoltak Afrikában? A gyarmatokért vagy miért?

Az az érdekes, hogy nem volt tervezve, Hitler gyakran sodródott az eseményekkel.

Mussolini eleinte értékes szövetséges volt, aki a régi Római Birodalom újra megteremtéséről ábrándozott, ám a hadvezetéshez nem értett és hadserege hiába volt nagy, mert fegyverzete silány volt, a katonái kiképzése és motiváltsága kritikán aluli volt. Első világháborús karabélyát veréblövőnek csúfolták, a harckocsijai pléhskatulyák voltak és amikor megtámadta Afrikában Sidi Barranit, meg Görögországot, az egész ország mámorosan ünnepelt.

A görögök nehéz diónak bizonyultak és Afrikában is katasztrofális lett a helyzet, Egyiptom harmincezer fős brit helyőrsége ellentámadást intézett, amire az olaszok szanaszét futottak.

A britek rövid idő alatt vagy százezer hadifoglyot ejtettek, rengeteg ágyút, tankot, fegyvert zsákmányolva és a saját veszteségük nem érte el a kétezer főt. Ekkor Churchill beavatkozott és Afrikából Görögországba küldte a csapatai jelentős részét, leállítva így az afrikai brit offenzívát.

Közben Yugoszláviában a németbarát kormányt egy velük ellenséges váltotta fel, ezért egy Hitler-Mussolini találkozó után a németek letámadták a Balkánt egészen Athénig, kiverve onnan az elégtelen brit erőket is, majd az Afrika Korps is megérkezett észak.Afrikába.

Rommel zseniális hadvezérnek bizonyult és a fő jelentősége az volt az ottani hadműveleteknek, hogy nagyjából másfél évig a teljes brit birodalom, beleértve Ausztráliát, Új-Zélandot is, a teljes erejét oda összpontosította.

A náci vezetés sokáig nem ismerte fel a lehetőségeit, inkább csak tűzoltó jellegű volt az egész hadművelet, Hitler belesodródott az ottani harcokba, eleinte semmi stratégiai terv nem játszott benne szerepet, így Rommel csapatai állandó hátrányban voltak, mind létszámban, fegyverzetben, támogatottságban, utánpótlásban, amit a brit Földközi tengeri erős jelenlét és a teljes szövetséges légi fölény okozott.

Mire felfigyeltek a lehetőségekre, már késő volt.

Megjegyzem ekkor is csak azt tanulmányozta a német hadvezetés, hogy Cairo elfoglalása után a Suezi csatornán áttörve miként lehetne majd a japánokkal Afganisztánban egyesülni és hogyan lehetne oda német telepeseket küldeni, komoly segítséget nem küldtek Rommelnek.

Mindez már 1942 végén történt, a sztálingrádi katasztrófa árnyékában, de ekkor már hiába próbáltak meg irreális stratégiai célokat meghatározni, a többszörös szövetséges túlerő, ami minden fegyvernemnél biztosított volt, már ellehetetlenítette a normális célok meghatározását.

Hitler később mondta is, hiba volt részéről az olasz szövetséges nagyarányú támogatása, az olaszok minden háborújukat elvesztették amibe belekezdtek, csak megterhelték a németek utánpótlási, ellátási vonalait és az észak- Afrikai hadműveletektől csak annyit várt el végül, hogy minél tovább elodázza az ottani vereséget dél-Európa védelme érdekében.