Amennyiben Sztálin (az 1930-as években) nem "fejezi le" a Szovjetunió hadseregének felső vezetését a végletekig elmenő paranoiájából kifolyólag, akkor a Hitler elleni szövetség keretein belül egész Németországot megkaparinthatta volna 1945-ben?

Szerintem biztos, hogy nem.

Lehet, hogy akkor Hitler nem is meri megtámadni Szovjetuniót, bár ennek kevés esélyét látom, de ha meg is támadja, sokkal több fegyverük, nem lenne.

Az biztos, hogy nagyobb veszteségeket okoztak volna a németeknek.

De akkor is Sztálin agyament politikai ideológiai parancsai szerint kellett volna működniük.

Akkor szerintem kevesebb segítséget (pl. fegyvert) kaptak volna nyugattól, és ugyanott lennének.

A Barbarossa-terv kezdetekor a Vörös Hadsereg szinte minden mérőszámban (tankok, repülők, katonák) jobban állt, mint a nácik. Ha nem fejezik le a tisztikart, akkor valamennyivel biztos hatékonyabbak lettek volna, a németek nem jutnak olyan messze, de azért kezdettől nem tudtak volna fordítani a ruszkik, ugyanúgy védelemben hátráltak volna szerintem.

Ugyanis attól, hogy addig Sztálin haragja másfelé fordul, még elkezdhette volna a tisztogatást, bűnbakkeresést az első veszteségek hírére, amikor a hadserege nem a papírforma szerint nyer, hanem csatákat veszít. A logisztikájuk ugyanis nem volt német szinten, szocialista hiánygazdaság volt. És hiába van több tankjuk, ha rádió hiányában nem kapja meg időben a parancsot, ha nem ér oda a lovaskocsin a lőszer, ha nincs elég ásó a lövészárokásáshoz, elfogy az üzemanyag, stb.

A hosszú távú következmények szerintem még kevésbé vonhatók le, hogy akkor többet elfoglal Európából: akkor nem támogatta volna az USA a harcukat, illetve hajottak volna a németekkel egy különbékére (= Hitler kivonul nyugatról)

“ A logisztikájuk ugyanis nem volt német szinten”

Épp hogy a németeknek volt a legrosszabb logisztikai rendszere ez volt a wermacht achilles sarka

# 3

A szovjet logisztika is katasztrofálisan alacsony színvonalú volt 1943-ig, csak az USA által leszállított 400 000 db katonai gépjármű orvosolta jelentő mértékben a szovjet logisztikai problémákat.

Itt egy volt szovjet hírszerző tiszt leírja véleményét az 1937-38-as tisztogatásról.

[link]

Lényege, hogy egy mítosz az, hogy az 1937-38-as tisztogatásokban a Vörös Hadsereg 40 ezer jól képzett parancsnokát, tábornokait és főtisztjeit végezték ki.

Valójában a 206 ezres tiszti karból 36 761 főt kirúgtak, 10 868-ret letartóztattak, 1654 a kivégzettek és tárgyalás előtt meghaltak száma.

Erre azért volt szükség, mert a felsővezetés a 1917-23 közti polgárháborús veteránokból állt, akik jellemzően meglehetősen egyszerű, bár kemény ember voltak, nem voltak alkalmasak komoly katonai vezetői munkára. Akadályozták a sokkal jobb szellemi képességű, már katonai felsőfokú oktatási intézményekben képzett fiatal tisztek érvényesülését.

# 6

Téves, amit állítasz.

Éppen a szovjet katonai felsővezetés akadémiai szintén, magasan képzett, a modern, gépesített páncélos és összfegyvernemi, mozgóháborús hadviselést támogató, legtehetségesebb tagjait végezték ki, mint Tuhacsevszkij és társai.

Sztálin viszont negkímélte a képzetlen, elavult I. világháborús statikus hadviselést és a lovasságot favorizáló, tehetségtelen főtiszteket, mint Bugyonnij, Tyimosenkó és Kulik.

Sztálin lefejezte a szovjet hadsereget és a hivatásos, gyakran még a cári időkben tiszti iskolát végzett profi tisztek helyett fèlanalfabéta kommunista pártmunkásokat állított katonai vezető posztokra.

A fenti könyvből egy rövid gépi fordítás:

1937-ben Sztálin támadást intézett a Vörös Hadsereg főparancsnoksága ellen. Erről az időszakról számtalan legenda kering. így hangzik:

Tuhacsevszkij marsall nagy stratéga volt. Tuhacsevszkij javasolta a hadsereg modernizálását, és ragaszkodott az újrafegyverkezéshez, de Sztálin ostoba módon elutasította Tuhacsevszkij javaslatait, nem értette és nem értékelte azokat. Hitler hírszerző szolgálata úgy döntött, hogy a háború előestéjén lefejezi a Vörös Hadsereget, hogy kiiktassa Tuhacsevszkijt és más zseniket. A németek hamis dokumentumot fabrikáltak, és a paranoiás, gyanakvó Sztálin elhitte, és katasztrofális méreteket öltő terrort szabadított el. Sztálin elpusztította a legtehetségesebb embereket. 36 761 parancsnokot semmisítettek meg a hadseregnél, és további 3000 embert a haditengerészetnél. Ez összesen 40 000 nagyszerű csapatparancsnokot jelentett. 1941-ben a Vörös Hadsereg veresége az 1937-es és 1938-as terror közvetlen következménye volt. 1941-ben a parancsnoki állomány tömeges kiirtása miatt a szovjet parancsnokok túlnyomó többsége nem rendelkezett a szükséges tapasztalattal, mert nem volt egy évnél tovább a posztján.

Mindezek a legendák szétesnek, amint megvizsgáljuk őket. Kezdjük az elsővel

Tuhacsevszkij briliáns csapatvezetőjéről szóló legendával. Mihail Tuhacsevszkijnek nem volt felsőfokú végzettsége. Soha nem járt egyetemre vagy katonai akadémiára. Egy katonai iskolát végzett, ahol junior tiszteket képeztek ki. Tuhacsevszkij soha nem volt század, zászlóalj, ezred, dandár, hadosztály vagy hadtest parancsnoka. Egy századparancsnok helyettese volt egy gárdista alakulatnál. Harci tapasztalata az első világháborúban hat hónap volt. Az 1915-ös év elején fogságba esett. Szabadulása után Tuhacsevszkij visszatért régi ezredének tartalékos zászlóaljához.

Ez az idő alatt történt a régi ország és hadsereg teljes hanyatlásának idején. A parancsnokokat többnyire nem nevezték ki, hanem a katonák választották.

A katonák érthető módon nem azokat választották, akik fegyelmet és rendet követelnek, hanem azokat, akik nem akadályozzák meg őket abban, hogy azt tegyék, amit a katonák szeretnek csinálni. e katonák gyorsan leváltották a nekik nem tetsző parancsnokokat, és újakat választottak. Ahhoz, hogy valaki megőrizze a pozícióját, semmit sem kellett tennie, és szemet hunynia a katonák minden bűne és rendbontása felett. a katonáknak tetszett Tuhacsevszkij, és megválasztották őt

századparancsnoknak. Nem sokáig „parancsolt”. Egy ilyen parancsnoki rendszerrel rendelkező hadsereg nem sokáig maradhatott fenn. Elrohadt és szétesett.

A kommunisták ekkor kezdték megalakítani a saját fegyveres erőiket, amelyeket Vörös Hadseregnek neveztek el.

Tuhacsevszkij junior tisztként találkozott Leninnel és Trockijjal. Hogy miről beszéltek, nem tudni, de Tuhacsevszkijt azonnal kinevezték a keleti front 1. hadseregének parancsnokává. Itt hirtelen felszínre került Tuhacsevszkij kegyetlen természete. e polgárháború Oroszországban nemcsak háború volt, hanem büntető hadjáratok sorozata azok ellen, akik nem akarták a kommunizmust. Tuhacsevszkij „banditának” nyilvánította mindazokat, akik ellenezték az illegális kommunista vezetést, és kegyetlenül kiirtotta nemcsak őket, hanem rokonaikat, szomszédaikat és mindenkit, aki véletlenül az útjába került. e Tuhacsevszkij „stratégiájának” alapja a következő volt: falvak felgyújtása, korbácsolások és tömeges agyonlövések. Tuhacsevszkij nagyon világosan megfogalmazta nemcsak a polgárháború, hanem minden más háború fő célját is: „Vaskézzel szétzúzni a helyi ellenséges osztályokat”. Tuhacsevszkij számos harci parancsa nem arról szól, hogyan kell egy ügyes manőverrel megkerülni az ellenséget, és oldalba vagy hátba csapni, hanem arról, hogy hány túszt kell ejteni, és mikor kell őket kivégezzék.

...

Tuhacsevszkij csak egyszer találkozott valódi ellenséges csapatokkal.

A Vörös Hadsereg nyugati frontja Tuhacsevszkij parancsnoksága alatt azzal a szándékkal indult nyugatra, hogy áttörjön Németországba és elszabadítsa a kommunista forradalmat.

De Tuhacsevszkij nem jutott el Németországba. Hordáit Varsó közelében a Pilsudszkij vezette lengyel hadsereg vereséget mért rá.A vereség szégyenletes és totális volt. Tuhacsevszkij feldühödött. Azt tanultuk, hogy 1920-ban Tuhacsevszkijt legyőzte a lengyel lovasság, de ha 1941-ig él, és találkozik a német tankhadseregekkel, kétségtelenül legyőzte volna őket. Lenin és Trockij nem így gondolta. Megértették, hogy Tuhacsevszkij csak a saját népe elleni háborúra volt jó.

Ezért ismét a belső frontra küldték - hogy jég alá fojtsa a kronstadti felkelést kirobbantó matrózokat, túszokat lőjön le Tambov megyében, és falvakat gyújtson fel. Itt Tuhacsevszkij igazi stratégiai tehetségről tett tanúbizonyságot.

...

Még annyit, hogy Sztálinra végig katonailag a legnagyobb hatással Saposnyikov marsall volt, aki már a cári hadseregben ezredes volt.

Többször volt vezérkari főnök, akadémia parancsnok, Sztálin az ő 3 kötetes "A hadsereg agya" című művét mindig ágya mellett tartotta, ebből fogta fel, hogy mennyire komoly tudomány a katonai vezérkarok munkája, mennyire komplexen egy ország minden erőforrását igényli egy nagy háború.

#8 Nem érdemes egy művet készpénznek venni más információkkal való összevetés nélkül. Pl. elég valószínűtlennek tűnik, hogy 1915-ben a tiszteket az alárendeltjeik választják meg. A következő évben, 16-ban volt a Bruszilov-offenzíva, amiben az oroszok áttörik az állóháborús frontvonalat, szóval a "hadsereg teljes hanyatlásának idején" félmondat sántít.

A Wikipádia szerint nem simán kinevezték az 1. hadsereg parancsnokában, hanem nemesi származású elöljárója lázadást tervezett, amiben Tuhacsevszij nem volt hajlandó részt venni, a hatalmi küzdelem végül az elöljáró halálával, Tuhacsevszkij előlépésével végződött.

>Tuhacsevszkij csak egyszer találkozott valódi ellenséges csapatokkal.

-Lásd Wikipédia, ez is hülyeség

Nem állítom, hogy a Wikipédia tévedhetetlen, de azért ha egy forrás teljesen mást állít, mint a többi, az gyanús.