Az igaz, hogy a jugoszláv hadsereg volt az ötödik legerősebb a világon, amikor a csúcspontján volt?

# 6

IDÉZLEK: "Mondjuk Anglia idővel leépült, a 80-as évekre."

Ez nem igaz.

Hiszen Nagy-Britannia átlagban a világ 3. legnagyobb összegű katonai költségvetésével rendelkezett az USA és a Szovjetunió után az 1970-es, 1980-as években.

A brit haderő volt ez első a hidegháborúban, amelyet hivatásos, professzionális haderővé alakítottak, a sorkatonaság megszüntetésével. Így a brit haderő kiképzettsége klasszisokkal felülmúlta a szovjet, nyugat-német, francia stb. sorkatonaságokét.

Kedves kérdező!

A jugoszláv haderőt Európa legerősebb "kishadseregének" tartották, azaz az európai nagyhatalmak (Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország) haderői után a legerősebbnek Európában.

A titói Jugoszlávia volt Európa legmilitarizáltabb állama és társadalma, a jugoszláv "totális nemzeti védelem" (ONO) katonai doktrínája értelmében.

Jugoszlávia hadereje elsősorban védelmi háborúra készült, ennek megfelelően építette fel az ország méretéhez képest mozgósítva gigantikus létszámú haderejét.

A jugoszláv haderő két részből épült fel, Jugoszláv Néphadseregből (Jugoslovenska narodna armija - JNA) és a Területvédelmi Erőkből (Teritorijalna odbrana - TO).

1990-ben a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 275 000 fő aktív katonával, és 783 000 azonnal mozgósítható tartalékossal rendelkezett. A jugoszláv Területvédelmi Erők (TO) 1990-ben 860 000 fő azonnal mozgósítható tartalékossal és elvben további 3 000 000 főnyi, 30 napon belül mozgósítható tartalékossal rendelkeztek.

Kürasszír, én műszakilag értem a leépülést.

A sorkatonaságon értelmetlen vitatkozni, mert a világon sok hadsereg tömeghadsereg, a nyílt sorozást a legelesettebb társadalmi rétegekből toborzás váltotta fel.

Natehát briteknél a Chieftain alkotta a harkocsizók gerincét, ami gyorsan megöregedett. Az utódja, a Challenger az meg egy alultervezett típus lett, csak toronyra kapott kompozit páncélzati modulokat, a teknőfront az homogén biliacél lett, és ez jó-e ? A lőszerét nem standardizálták a NATO elvárásoknak megfelelően. És a tűzvezetése ténylegesen rossz volt.

Légierőnél az Avro Vulcan-okat modernizáció, és utódtípus nélkül vonták ki. Ellenben az amerikai és orosz stratégiai bombázókat modernizálták, és mind a mai napig megvannak.

A Panavia Tornado egy nem jól sikerült típus volt.

Haditengerészetnél az Exocet komoly fenyegetést jelentett a hadihajóikra, és akkor az orosz hajó elleni rakétákkal mit kezdtek volna ?

Müszaki fejlődést tekintve egy kicsit az összes hadsereg megtorpant az elmúlt évtizedekben, kivételt talán a légvédelmi rendszerek teszik.

A szárazföldi hadviselés eszközei egyértelműen nem fejlődtek annyit, mint a hidegháború éveiben. Inkább a tömeggyártás volt jellemző, mint a minőségre törekvés ezeknél az eszközöknél. Kinek miből van több.

Tényleg olyan újítások, mint egykoron a Wehrmachtál történtek, mármint mindenből kiváló minőséget, és a kort megelőzően alkalmaztak, és a fejlesztések a hadiipar minden területén tapasztalhatók voltak, ma nem nagyon látszik.(sugárhajtóműves repülőgépek, erős tankok, rakétatechnika tömeges alkalmazása)

Szerintem ezekre már egyszerűen nincs pénz, bár igény az lenne.

# 23

IDÉZLEK: "Kürasszír, én műszakilag értem a leépülést."

Szerintem ez tényszerűen nem igaz.

Nézzük a tankokat, ugyanis a legfontosabb nyugati harckocsi fejlesztéseket éppen a britek vezették be a II. világháború után:

1.) Automata lövegstabilizátor.

https://www.youtube.com/watch?v=4fxu76NwYmE

2.) 105 mm-es kaliberű löveg (Royal Ordnance L7).

3.) 120 mm-es kaliberű löveg.

4.) MBT (Main Battle Tank) koncepció.

5.) Rétegelt szendvicspáncél (Chobham armour).

Stratégiai nehézbombázókra nem volt igazán szüksége a briteknek, a "V-bombázókat" (Vulcan, Victor, Valiant).

Az Exocet, amely a briteknél is rendszerben állt, okozott kellemetlen perceket és komoly veszteségeket a briteknek, de a falklandi háború kimenetelét nem befolyásolta, abban Argentína megsemmisítő és megalázó, katasztrofális vereséget szenvedett.

Kürasszír

Csak a vitás pontokra reagálok, amivel egyetértek, értelemszerűen nem.

2)

A 105 mm-es lövegből sokfajta volt, a franciáknak is voltak 105-öseik, és ilyenkor a használt lőszer döntött, hogy melyik volt a jobb. A franciák a kumulatív lövedékben hittek, mert ők elégtelennek, megbízhatatlannak, használhatatlannak találták az űrméret alatti fémmagvakat. A kumulatív lövedék az ténylegesen, távolságfüggetlenül átégetett bármit.

Ellenben a 105-össel volt nem egy teszt, a T-62-essel is megszenvedtek, szélsőséges esetben 200 méteren tudta beütni. Reálisan meg 1,000 méter alatt, de ezt "orvosolhatja" a harcok helyszíne.

[link]

[link]

A 105 milis löveg azután lett használható, hogy feltalálták hozzá a nyíllövedéket, 1978-nál előbb nem lett az, de az akkori nyíllövedékek olyanok voltak, hogy a T-64A / T-72-es / T-80-as valamelyikére ráhegesztettek egy 20 milis acéllapot, és megint immunis lett a harckocsi, 500 méterig.

4)

Az MBT az mikortól létezik ? Én mind a Párducot, mind a Centurion-t annak tekintem, párhuzamosan.

Vagy a Chieftain volt az első dedikált MBT ?

5) A szendvicspáncélzat kifejezést nem szeretem, "pongyolának" hangzik, és a többrétegű, kombinált, kompozit páncélzat kifejezést használom.

Ebben a kérdésben többeket illet párhuzamosan az elsőség.

Az M48-as Patton és az M60-as Patton kísérleti, prototípus változatai már jóval a Chieftain előtt többrétegű páncélzattal voltak megtervezve, siliceous cored armor-nak hívták. Az más probléma, hogy a politika leszólt, hogy "túl drága", és helyette a homogén acélos harckocsit vitték sorozatgyártásba.

[link]

A T-64-es nyers protói is már 1967-ben többrétegű páncélzattal rótták a köröket a tesztpályán, az más dolog, hogy kellett idő, míg kiforrott harckocsi lett belőle.

A Chieftain az arra jó volt, hogy tesztelgessék rajta az új technológiát, de a sorozatgyártáshoz új harckocsi kellett, nem lehetett a meglevő példányokat tunningolni. És jöttek a költségvetési visszavágások is.

Az FV 4211-es Alumínium Chieftain-en látszik, hogy szemtől szemben be van borítva kompozit modulokkal, addig a Challenger meg csak toronyra kapott páncélozást.

Kürasszír

Az, hogy melyik modell a jobb, nagyban múlik az alkalmazás körülményein. Mindennek alapja, hogy hol, milyen célra kell használni egy harckocsit.

Az eurázsiai sztyeppéken, Közép-Ázsiában, Belső-Ázsiában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, és Dél-Amerikában (Peru - Chile) vannak nagy nyílt, kietlen tájak, és asztallap sík sivatagok, 2 km-es lőtávval kezdve, akár 6 - 8 - 10 km-ig terjedve.

Ellenben a nyugat-európai, a lengyelországi, fehéroroszországi, és ukrajnai terep az sűrű növényzettel, erdőkkel tűzdelt terepszakaszokból áll, ahol lehetőleg még szintemelkedés is van. Emiatt a lőtáv az visszaesik 1,000, sőt 500 méter környékére is, és csoda, ha van 1,500 vagy 2,000 méter a lőtáv.

Tehát a T-55-ös, az M60-as Patton, a T-62-es, a Chieftain, a T-72-es, az M1 Abrams, és a Leopárd 2-es azok a nagy lőtávú nyílt terepen vannak elemükben, és viselik a záporozó lövedékeket, a valóság is ezeket igazolta.

Ellenben itt Ukrajnában, lőtt ki ukrán zászlós T-64BV orosz zászlós T-90A-t, szemtől szemben, de az 100 méter környékéről történt, azon a távon meg bárki kilőhet bárkit.

100 méterről?

Az Észak Afrikai hadszintéren már 1942-ben a németek a Flack 88 mm-es légvédelmi ágyújukkal 2000 m-ről nagy pusztítást tudtak az angol tankok között okozni, úgy hogy azok még lőtávolban sem tudtak kerülni. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy már 80 éve is a 2000 m-ről eredményesen lehetett tankok ellen védekezni.

Ha ezt nézem, nem sokat fejlődtek a dolgok az elmúlt évtizedekben a tűzerőt nézve, inkább a páncélosok védettsége kapott nagyobb hangsúlyt.

Már az a fő cél, hogy a kiképzett személyzet élete lehetőleg megmaradjon, ha találatot is kapna egy mai modern harckocsi. Ebben vannak a nyugati típusok mostanság előnyben az orosz tankokkal szemben,(illetve a drónok elleni védelemben) ahol a személyzet túlélési esélyei sokkalta kisebbek. Tűzerőben semmivel nem jobbak, ráadásul gondolom sokkalta drágább az előállítási költségük is.

Ukrajnában lassan két év dúl a háború, és mennyi nagyszabású harckocsis ütközet volt ezidáig ?

A két kezemen meg tudom számolni.

Ellenben gyalogság vs. harckocsizók, tüzérség vs. harckocsizók, drónok vs. harckocsizók, és harci helikopteresek vs. harckocsizók voltak, csak harckocsi vs harckocsi, az akadt pont ritkán, vajon miért ?

A felvételeken azért lehetett látni tank-tank elleni küzdelmet, de egyik sem volt egy "Kurszki" ütközet. Ilyenek talán már soha nem lesznek, mert nagy az anyagi, és az élőerőbeni veszteség lehetősége. Ezt már nem vállalja senki, még az oroszok sem igen, az amerikaiaknál meg eleve rettegtek az emberveszteségtől mindíg , nagyon félnek ettől!

Tankoszlopot(orosz) láttam tankok(ukrán) ellen védekezni, még a háború elején, azóta nem nagyon. Drónos támadásokkal gyérítik a felek egymást, mert felűlről a tankok eléggé sebezhetőek maradtak manapság ma is.