Ukrajnának és Szerbiának megérné lemondani az elszakított területekről az ígért NATO, illetve EU tagságért cserébe?

Tagsági ígéretért vagy valós tagságért cserébe?

Szerbia lehetne EU tag 2030-ig, a NATO tagság valószínűleg nem érdekli őket.

Ukrajna annyira korrupt ország, hogy valójában egyik szervezet sem látná szívesen a tagjai körében. Csak lebegtetik előttük a mézesmadzagot, hogy tovább harcoljanak, de teljesen szürreálisak ezek a vágyálmok. Nem valószínű, hogy a mi életünkben Ukrajna EU tagállam legyen. Vagy marad véres pénzzel kitömött ütközőzóna vagy kap majd valami oroszok által (is) elfogadott vezetést.

Szerbia szerintem kiegyezhetne Koszovóval. Az északi, szerbek lakta részt kapja meg Szerbia (ez egyébként nem olyan nagy terület, Koszovónak kb 10 %-os területi veszteséget jelentene), a renkívül szegény, iszlám pöcegödröt meg hagyják a sorsára. Koszovó stabilitást nyerhetne a béke által, és a fejlődés útjára léphetne, teljes nemzetközi elismertséggel.

Ukrajna esete sokkal komplikáltabb. A lakosság is sokkal kevertebben helyezkedik el. Véleményem szerint Ukrajnának le kell mondani a területeinek egy részéről a háború végén. A kérdés az, hogy mennyiről. Szerintem a legjobb esetben (ukrán szemszögből) elegendő lesz a Krím elismerése Oroszország részeként. A legrosszabb eset pedig az lenne Ukrajnának, ha a jelenlegi határok állandósulnának.

Ezek a területi konfliktusok teljesen értelmetlenek a mai globális társadalom és gazdaság mellett. A politikai integráció lehet az egyedüli megoldás ezekre a feszültségekre, de persze ehhez jogállamiság és demokrácia kell első lépésben és ez jelenti az akadályt pillanatnyilag.

Az EU és NATO tagság jó, de már kevés, az euroatlanti integrációt nemcsak bővíteni-szélesíteni kell, hanem mélyíteni is. Nagy hiba, hogy az európai alkotmány néhány ország miatt egyelőre le került a napirendről. Összefogás nélkül nem lehet közös problémákat megoldani.