A döntött páncélzat feltalálása miért váratott magára ennyit?

"hogyha megvan döntve a páncél, akkor könnyebben le is pattan róla a lövedék."

Én úgy tudom, elsősorban nem a lövedék lepattanása volt a lényeg, hanem az, hogy ilyenkor több a páncélanyag, amin keresztül kell haladnia a lövedéknek, mintha merőlegesen találná el a páncélzatot, vagyis hasonló vastagságú páncélzat jóval nagyobb ellenállóképességgel bír.

Ahogy fent is írják a döntött páncélzat nem a lövedék eltérítését szolgálja, hanem hogy szemből nagyobb az átmérője. Testpáncélnál meg elég mókás lett volna rombusz alakú vértezetet csinálni :)

Ha a behatás eltérítését nézed a sima sisak is "döntött páncélzat" mert nem vízszintes, hanem formázott (lekerekített v. csúcsos), azt a célt szolgálva hogy a felülről érkező csapás lecsússzon rajta. A pajzzsal sem 1:1-ben állsz bele az érkező csapásba hanem oldala elvezeted az ütést, szúrást.

Ezt nem kellett feltalálni, már a tankok előtt is készültek páncélozott járművek, amiken alkalmaztak döntött páncélzatot (hadihajók, páncélautók).

Nem vagyok a téma szakavatott szakértője, de a döntött páncélzat csökkenti a küzdőtér méretét, az első tankoknál pedig igazából csak az volt a cél, hogy a géppuskák tüzét kibírják.

Továbbá a korai tankok teljesen más szellemben épültek: vagy földi csatahajóként akarták őket használni (nagy személyzet, több löveg, mint egy guruló erőd), vagy kisharckocsikat alkalmaztak, amikben 1-2 fős személyzet egy könnyű, picike páncélozott, mozgatható géppuskafészekben ült.

Azt is le akartam írni a várfalakról, amit az #8-as írt, de megelőzött.

Egyébként már az első tankoknak is voltak döntött páncéllemezei:

[link]

Látod azt a páncéllemezt a fazon feje mellett? Na az egy döntött páncéllemez.

Ez egy nagyobb felbontású kép, itt jobban látszik:

[link]

Plusz egy másik fazon nem takarja ki a harckocsi ágyú házának az elülső lemeze is döntött, csak épp a függőleges tengely körül.

Aztán így néz ki a Saint-Chamon:

[link]

Észreveszel valamit az elején?

Ez pedig a Schneider CA1: [link]

A középkori embernek is érthető volt. A középkor végi lemezpáncélzatok, sisakok formája is láthatóan úgy fejlődött, hogy nyílvesszők, ütések lehetőleg nehezen találjanak rajta merőleges felületet (szemből támadó ellenféltől legalábbis).

A nem döntött páncélú tankoknál volt oka, hogy nem látták érdemesnek ezért feláldozni a belső teret. A németeknél pl. gyakran a lőtávbeli fölény.