A nyugati harckocsikra miért nem raknak robbanó reaktív páncélzatot?

Raknak.

Itt egy M1A2 Abrams látható, az oldalán reaktív páncélzattal (TUSK): [link]

Itt egy Chally 2, oldalt illetve elől is látható rajta a reaktív páncélzat: [link]

Itt pedig a Leclerc látható, az Egyesült Arab Emírségek szolgálatában: [link]

"Raknak."

Hát azért ez khm, jóval árnyaltabb. Ha megnézed, akkor ezeknek a harckocsiknak is csak az oldalán van ilyen, nem pedig tele vannak vele biggyesztve, mint a szovjet eredetű harckocsik.

Ez az egész reaktív páncélzat dolog csak egy pótmegoldás, mint a külső rátétpáncélzat. Van egy típusod hadrendben, nagy darabszámban, majd pedig jön egy eszköz, amivel hatékonyan kilőhető. Mit csinálsz ilyenkor? Kidobsz rögtön akár több ezer tankot? Nem, hanem elkezded költséghatékonyan "pimpelni". A szovjet eredetű harckocsik (és azok kínai, iráni, pakisztáni, stb.) klónjai döntő többségében T-54-es vagy T-72-es másolatok vagy helyi továbbfejlesztések. Ráadásul ezeket a tankokat több kivitelben gyártották, a szovjet csapatok kapták a legjobb páncélzattal rendelkezőket, a csatlós országok meg jóval egyszerűbb, gyengébb konstukciókat. Ezek a mára vészesen elavult és méretükhöz képest is könnyű harckocsik egész egyszerűen ma már nem rendelkeznek elégséges védelemmel. Muszáj velük valamit csinálni és hát ez adja magát. Röviden: a reaktív páncélzat elég sokszor csak elavult típusok esélyeinek javítására szolgál.

A reaktív páncélzat továbbá lehetetlenné teszi a tankok gyalogos kíséretét a működési elve miatt. Oldalsó és hátsó találatra leginkább városi harcban kell számítani, ilyenkor pedig alapvető a gyalogos kíséret (sőt, igazából nem is nagyon kéne városba tankot vinni). Nyílt páncélos ütközetben (ami meg igazából évtizedek óta nem volt) szemből fognak jönni a találatok, ott pedig a modern nyugati típusoknak elégséges a páncélzata (egyébként még a nem butított T-72-eseké is megfelelő nagyjából).

Plusz egy személyes észrevétel: a csecsen háborúkban élesben is megbukott a koncepció. Az ott bevetett T-80-asokat elég nagy arányban lőtték ki a modern páncélos elhárító fegyverekkel egyáltalán nem rendelkező csecsen felkelők városi harcokban. Pedig azok a tankok aztán tele voltak rakva reaktív páncélzattal. Csak hát a valóságban 1, esetleg 2 lövés letakarítja a kazettákat (bónuszként még a környező gyalogságot is legyilkolja), majd a következő találat ugyanúgy kivégzi a tankot.

Meg lehet nézni most élesben a szovjet páncélosokat is. Nem nagyon látni olyan képet ahol reaktív páncélzat lenne rajtuk. Tyúkketreccel a tetején annál többet. :)

" Plusz egy személyes észrevétel: a csecsen háborúkban élesben is megbukott a koncepció. Az ott bevetett T-80-asokat elég nagy arányban lőtték ki a modern páncélos elhárító fegyverekkel egyáltalán nem rendelkező csecsen felkelők városi harcokban. Pedig azok a tankok aztán tele voltak rakva reaktív páncélzattal. "

Csecsenföldön 43 T-72-est, és 18 T-80-ast vesztettek.

A csecsen háborúkban szemből fizikális képtelenség volt kilőni a T-80-ast vagy T-72-est, függetlenül, hogy volt rajta ERA kazetta, vagy nem. De oldalról simán ment a mutatvány.

A third T-72A, with the tail number 531, sustained four hits from RPGs before its turret drive failed, and the tank was finally knocked out of action after an APFSDS round fired from 100 meters impacted the turret on the commander's side. A fire was started, but fortunately, the gunner (left hand side of the turret) was only heavily concussed because the bulky breech assembly of the cannon saved him from the spall and fragments entering the turret on the commander's side (right hand side of the turret). Both the gunner and driver were able to escape the tank before it eventually succumbed to the fire and exploded 20 minutes later. None of these tanks had reactive armour installed.

Szemmel láthatóan nem kaptak oldalra ERA kazettákat:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

"Alapból Cobham páncélzattal készülnek, ahol a rétegrend szerves része a kumulatív sugarat elnyelő, szétszóró réteg is (kerámiagolyók és egyéb nyalánkságok) így nem kell külön reaktív kazettákat ráaggatni a toronyra. Jóval vastagabb, nagyobb a penetráció-tűrő képessége a tornyuknak. Persze ennek ára is van, ~20 tonnával nehezebbek mint a T-széria."

A tömegnek semmi köze nincsen a páncélvédettséghez.

A T-64A és más, központilag tervezett társai 38 - 42 tonnák között változtak, mégis azok voltak a legfejlettebbek, az acél - textolit - acél felállású, többrétegű, kombinált, kompozit páncélzatuk miatt.

A Leopárd 1-es 44 tonna volt, és mégis a teknőfrontja az krepp-papír volt.

Az M60-as Patton és a Chieftain azok 50 - 55 tonnák, normális vastagságú homogén acélosak, de mivel homogén acélból voltak, élesben súlyos veszteségeket szenvedtek.

Kerámiagolyók alatt nem a köznapi kerámiát kell elképzelni, hanem a korundot, más néven ipari zafír, tudományosan alumínium-oxidot. Az a T-64B újítása volt, és nem is az M1 Abrams-é vagy Leó 2-esé. És nem is a britek.

"A tömegnek semmi köze nincsen a páncélvédettséghez."

Hát tekintve hogy egy tank tömegének jelentős részét a páncélzata teszi ki, azért de, erős az összefüggés. Nyilván lehet hibás koncepcióval nehéz tankokat is elkészíteni gyenge páncélvédettséggel (főleg ha homogén acélt használnak), de ma már ilyen tankok nincsenek szolgálatban, vagy maximum elmaradott hadseregekben.

Ma már nem igazán van hadrendben olyan (modern) harckocsi, ami legalább szemből és a tornyán ne szendvicspánzélzattal készülne. Homogén acélt esetleg az oldalán meg a hátulján használnak a tankoknak (meg nyilván az alján és a tetején). Minden oldalról nem rakhatsz kellően vastag páncélzatot, mert akkor egy mozgásképtelen szörnyet kapsz, nem pedig tankot. Viszont az irányítható páncéltörő rakéták korában azért elég nagy az esély arra, hogy egy szemből kilőtt lövedék sem szemből fog becsapódni. :)

Egy tipikus nyugati harckocsinál az emberi töltőkezelőnek, vagyis a 4. tagnak kell a legmagasabb hely, ugyanis 1.80 méter magas emberre kell legalább tervezni, az dobja meg a tetőt, meg a belső teret, amikor az egybeszerelt 120-assal hadonásznak. Az autotöltőnek viszont nincs ilyen gondja, elhagyható a 4. tag, a Pk és a lövegirányzó ülnek, megelégszenek a "kisebb" toronnyal. Ezért is van, hogy a Chally - Abrams - Leó 2-es 60 tonnásak, a Leclerc viszont 54 tonna, és az Orosz harckocsiknál is a T-90M és a T-84-es is 50 tonnásak, és az a 4 tonna már nem oszt-szoroz.

A legnehezebb harckocsi címekért a Merkava és a Challenger versenyeznek a maguk 67 és 75 tonnáival. A Merkavánál az orrmotoron kívül semmi nem védi a harckocsit frontálisan, vagyis véd, a páncéltörő rakéták ellen, de a nyíllövedék érzéketlenül hasítaná ketté.

[link]

[link]

A Challenger az meg csak toronyfrontra kap kompozitot, a teknőfront az 80 - 100 mili homogén acél, mégis sikerült eljutni a 75 tonnáig, az a másik vastaps.

[link]

[link]

[link]

Abrams-nél az 1979-es M1 Abrams páncélzata az 54 tonnássága ellenére rémgyenge volt, az 1984-es M1 IP (Improved Performance) jelzésű változatnak lett érdemi, értékelhető, normális védettsége, és az M1A1-es változatnál, a 120 milissége miatt méretezték újra a tornyot, az 3 tonnát is dobott a gépre.

Az amerikaiak 1996 után "saját" T-80U flottára is szert tettek, 35 példányra, ex-oroszok, a kettő gép a sofőr portjáig azonosak, mindkettőben fekszik a sofőr, de a tornyaik teljesen mások.

És az Abrams motortere 1 méterrel hosszabb, mint a T-80U-é.

A T-80U az 46 tonnás, az M1A1 / A2 Abrams meg 57 tonnás.

[link]

[link]

[link]

[link]