Sorkatonaságban milyen kaják voltak, és mekkora adagban?

Lehetett persze. Kaphattunk csomagot, meg eltávról is mindig vittünk egy kis hazai. Sütit, hurkát, kolbászt, gyümölcsöt ilyesmit. Ez mindig a közösbe ment, megosztottuk egymással, kiraktuk egy ágyra, vagy az asztalra, amit hoztunk és mindenki ehetett belőle.

Ha látogató jött, azok is hoztak magukkal mindenféle földi jót. Jól estek a hazai ízek! Vasárnaponként fogadhattunk látogatót, bár énhozzám nem jöttek soha, mert messze volt nekik, de csomagot azért küldtek néha.

Én még a Kádár-rendszerben, 87-88-ban voltam katona.

Mindenféle kaja volt, átlag menzakoszt vagy üzemi étkezde színvonalon.

Néhány eltérés, amit megjegyeztem:

-az alapkiképzés alatt erőltették, hogy gyorsan együnk, volt hogy leégettem a nyelvem a levessle, mert nem volt idő megvárni, hogy kihűljön.

-nagyon gyakran volt főtt kukorica, külön tartója volt a tálcán. Ez nem csemegekukorica volt, hanem normál, ráadásul elég sárga, kemény szemekkel, úgyhogy termelte a bélgázt rendesen...

-hadgyakorlaton, meg az arra felkészülős egész napos lőterezésekkor konzervkaja volt, szinte mindig lejárt, de nem sokkal a lejárati idő után. Állítólag volt felhalmozva háborús készlet, és mindig a selejzettet ettük, a friss meg ment pótlásnak a raktárba. Ezt általában melegen ettük: tábori konyhán a hadtáposok meleg vízben előmelegítették a főételt. A "gyíkhúst" (konzerv-vagdalthús) meg a májkrémet persze nem.

-"R" tea és "C" tea volt kiírva, lényegében cukros víz volt némi teával, rumaromával vagy citrompótlóval.

-konyhaszolgálatban az étel elkészítéséből is kivettük a részünet. Később, amikor már kezdtük unni a krumplihámozást, a gépi hámozót addig járattuk, míg a nagy 8-as alakú kumpliból kis o-betű méretű és alakú hámozott krumpli lett, amihez már nem kellett hozzányúlni (amúgy a konkáv felüelteket kellett volna késsel megtiszítani). A siralmas kihozatal miatt betilttották a gépi hámozást. Ezután az unalmat krumpliszobrok faragásával ütöttük el. Faragtunk mindent, ami nagyjából krumpli formájú volt: bálnát, sündisznót, stb. Ennek akkor lett vége, amikor egy krumpli-fallosz pont a tiszti étkezde egyik tányérjából meredt elő :)

A rendszerváltás után operett hadseregben bármit meg lehetett tenni.

Ámde előtte kicsit más volt a helyzet.

Saját étel; eltávról, kimenőről visszatéve bevihetted (persze alkoholt nem) és a többiek megették (nyilván te kint már jóllaktál). Az ilyen kaja mindig közös volt körlet szinten, így hamar elfogyott, ami azért sem volt baj, mert hűtő sem volt, ahová tehetted volna.

Éjjeli őrségbe pizzát rendelni? Az őrszolgálat egy egynapos elfoglaltság, szóval nincs éjjeli őrség. Őrszolgálatot adni kicsit más volt mint a normál katonaélet, sokkal jobban figyeltek rád, hiszen éles lőszer és fegyver volt nálad. Namármost őrszolgálatba például a hadseregben rendszeresített felszerelésen kívül egyedül a párttagkönyvedet vihetted magaddal, minden mást kerülni kellett, mert az ellenőrzésen ha megbuktál valamivel (pl karóra, kártya, pénz, fénykép, újság, stb.), akkor az egész őrség bukott, mindenkit fenyítettek és jöhetett helyettetek az őrszázadból a helyettes őrség és annak sosem volt jó vége. Tehát nem volt nálad pénz, így hiába rendeltél volna, nem tudtad kifizetni, arról nem is beszélve, hogy a rendelést sem tudtad leadni, mert ahhoz telefonálni kellett volna. A sorkatonáknak nem volt lehetőségük a laktanyából kitelefonálni (városi vonal), a kapcsolattartás levélben történt, úgy meg azért elég nehéz a pizzarendelés. Az megint más kérdés, hogy az őrparancsnok szava szent volt, tehát simán leszólhatott éjjel kettőkor a konyhásnak, hogy az átfázott váltásnak hozzanak forró teát meg kaját.

A benti kaja nem volt valami fényes, de kellett a kalória, ezért megetted. Mondjuk az állagából és az ízéből nem derült ki, hogy krumplipüré, lencsefőzelék vagy vaníliapuding volt a vacsora, de azért volt kiírva az étkezde előtti táblán az aznapi menü, hogy tudd, mit ettél.

Nálunk Gabányi őrnagy a hadtáptiszt levezette, hogy ha valakinek 1,4 kg ebéd van a gyomrában, akkor az nem éhes. Mondtuk neki, hogy az aznapi ebéd jó ha volt fél kiló, erre azt felelte, hogy azért van az asztalon a vizeskancsó, hogy a hiányzó mennyiséget abból pótoljuk. További kérdések feltevésére nem volt módunk.

Egyébként a vasárnapok általában jobbak voltak, mert olyankor gyakran konzerveket kaptunk. Volt amikor civil konzervet, de például a sereg beli töltöttkáposzta konzerv kifejezetten jó volt. Csak után az a húszegynéhány ember ne lett volna összezárva egy viszonylag kis légterű körletbe...

80-as években voltam katona. Teljesen átlagos ételek voltak, átlagos minőségben

Reggeli: tea, kenyér, májkrém, löncshús, pici darab kolbász, krinolin, szalonna.

Ebéd: paprikás krumpli, pörkölt tésztával, rizs rántott hússal, babfőzelék, krumplifőzelék.

Vacsora: mint a reggeli, néha volt valami péksütemény, pl lekváros bukta.

Természetesen nagyon egyszerű fogások voltak, füszereket nem vitték túlzásba, de ehető volt minden.

Kárpátaljai barátom ugyanekkor volt katona (később) mesélte, ők elég gyakran penészes kenyeret ettek. Semmi mást.

Mondjuk én a levest világ életemben kenyerrel ettem...

Az ejtőernyősöknél olyan kaja volt hogy sok étterem elbujhatna most is.

A tankosoknal meg fogytam majdnem 20 kilót.