A sorkatonaságban öngyilkossági kísérlet esetén mindig leszerelték az illetőt?

Nem. Még akkor sem, ha valós kísérletről volt szó. Azt vizsgálták, hogy várható-e, hogy újra elköveti. Ha egyszeri negatív esemény váltotta ki, pl. elhagyta a barátnője, és a pszichiátrián helyre tudták tenni, akkor folytatta sorkatonai szolgálatát.

Akkor szerelték le, ha mondjuk a többiek szekálása következtében lett szuicid, ha nem bírta pszichésen a parancsuralmi rendszert.

Mindez persze irányelv volt, ami vagy megvalósult, vagy nem, de ez volt a jellemző.

Sehol nem csípték az ilyesmit, az jól mutatja, hogy éles helyzetben, például háború esetén sanszos volt, hogy agyonlövik az ilyen alakokat.

Békében is inkább rámásztak és rásóztak két, három év futkosót, ahol vagy kigyógyult, vagy beledöglött, senkit nem érdekelt a siráma.

A hadsereg nem emberbaráti intézmény agybajosok számára.

Le nem szereltek senkit puszira.

Vagy lecsukták, vagy elvitték a pszichiátriára és hogy kiengedték e valaha a bolondok közül az már az orvosoktól és az ottani viselkedésétől függött, de az holtbiztos, hogy sokkal tovább ott tartották, mint ami a normális szolgálati ideje lett volna.