Ha volt egy nagy valószínűséggel téves pszichiátriai diagnódisom, de felülvizsgálatom és kiderül az ellenkezője lehetek katona?
Már gyerekkorom óta ez a vágyam, és a jelenlegi időkben egyre jobban ézem hogy meg kellene próbálni, mert személyiségemből adódóan tökéletes pálya lenne a számomra (férleértések elkerülése végett gondolok itt a stresszes helyzetekben probléma megoldó képességre, hidegvérre, stb.)
Viszont több probléma is fennál
Gyerekként rengeteg mindenen átmentem amit akkor még nem tudtam feldolgozni és amikor elvitt a gyámügy a nagyszüleimhez ők elvittek pszichológushoz ami rontott a helyzetemen, hogy már akkor rajongtam paranormális, sci fi, horror filmekért pluszba elég élénk fantáziám volt így a rajzaimba játékaimba belevettem ezeket, ezt akkor a nagyszüleim nem értették, sőt teljesen félre interpretálták és a pszichológusnak azt mondták hogy én látom ezeket aki persze elhitte, elküldött pszichiáterhez, akinek előadták ugyan ezt kérdezett vagy 3 dolgot, majd ráírta a papiromra hogy skizofrén, ami szerintem szürreális hogy pár kérdésből ad egy olyan diagnózist ami hosszú vizsgálatok után születik. És biztos vagyok benne ha kivizsgáltatnám magam, akkor kiderülne hogy csak egy élénk fantáziájú gyerek voltam aki a traumáit így dolgozta fel. Soha életemben nem halucináltam, csak játékból kitaláltam különböző lényeket. Plusz egyszer azt hitték hogy öngyilkos akarok lenni, ez is benne van a rendszerbe, és teljesen kétségbe vagyok esve hogy a szüleim akik tényleg pszichiátriai esetek (és feküdtek is bent) illetve az egészségügy felszínessége miatt ne csinálhassam azt amit szeretnék régóta szeretnék, főleg akkor amikor szükség lehet az ilyen emberekre. Már sikerült teljesen feldolgozni a gyerekkorom, sőt az tett erőssé engem, már fiatalon megtanultam hogy kell cselekedni a bajban, csak sokáig zárkózott csendes, önbizalom hiányos voltam.
Jó kérdés. Sajnos a skizofréniából nem lehet gyógyulni, csak kezeltetni lehet. Kérdés, hogy lesz-e olyan szakember, aki bevállalja, hogy nincs bajod, és valóban félrediagnosztizáltak. Mert gondolom érted, hogy ha például téved veled kapcsolatban, te pedig mondjuk megölsz valakit, akkor az orvost is elővehetik.
Nem tudom mi a menete, és reális esélyt sem látok, hogy változtatnának a szakvéleményeden, de egy próbát megér. Ha sikerül ezt elérned, akkor minden további nélkül lehetsz akár katona is. Az viszont biztos, hogy a folyamat akár évekig is elhúzódhat.
#3-nak:
Ez nagyon diplomatikus volt.
Osztom a véleményed.
Mindenképp megpróbálom, aztán ha nem sikerül keresek valami olyat ami hasonló jellegű, viszont nem feltétele az hogy mikkel voltam diagnosztizálva a múltban. Vagy visszatérek eredeti szakmához, csak az nekem túl monoton meg nem szeretnék egész életemben a gép előtt ülni :D. Amúgy ha a diagnózist megszüntetik, ott még van egy elég komplex pszichológiai vizsgálat, és ha nem lennék alkalmas ott úgyis megbuknék. (#2)Soha semmilyen körülmények között nem ölném meg se a társam, se magam, se senkit csak úgy illetve nem is az a szektor érdekel ahol ez csak úgy megtörténhetne.
Aki ismer és elmondom neki mikkel diagnosztizáltak gyermekként mindig meglepődik, hisz nincsenek problémáim, egészséges felnőtt vagyok, nagy kreativitással.
#6, egyrészt mondod te. Másrészt sosem lehet tudni, kinek, hogyan, merre változik az élete. BÁRKIBŐL lehet gyilkos, egy pillanat alatt, még az ép elméjű(nek mondott) emberekből is.
Csak egy példa; volt egy alkoholista férfi, aki emiatt eléggé lecsúszott. Egyébként normálisan, (néha túlzóan is) kimérten viselkedett, egy átlag ember képét mutatta, és nem tartom valószínűnek, hogy ez csak egy pszichopata álca lett volna, de ez mindegy is most. A lényeg, hogy ez a férfi egy másik férfival élt egy idős nőnél, mindketten amolyan „befogadott” emberek voltak, szívességi lakáshasználók (a lakhatásért cserébe rendben tartották a házat).
Történt aztán egyszer, hogy segg részegen összevesztek azon, hogy ki menjen le a boltba a következő üveg piáért, mire emberünk késsel szíven szúrta a másikat, aki azonnal meghalt. Érdekes adalék a történethez, hogy emberünk egyébként hentes végzettségű.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy könnyelmű kijelentés az, hogy soha nem lennél képes embert ölni. Ezt sajnos előre nem lehet tudni.
#7-es ez a kis történet jelen pillanatban teljesen irreleváns.
A katonák éles fegyvert kapnak. Éles lőszerrel. El kell viselniük pszichikai nyomát, fizikai fájdalmat stb.
Senki nem fogja vállalni azért felelősséget ha egy eltitkolt mentális beteg katona agyonlövi magát vagy a bajtársait mert neki éppen ezt mondták a hangok. Ki fog az agyonlőtt fiúk szülei elé állni a hírrel? Mit fogsz mondani miért történhetett ez meg?
Ez nem játék. Nincs érzékeny lelkek simogatása.
#8, nem értem, miért mondod, hogy irreleváns...
A kérdezőtől idézve:
„Soha semmilyen körülmények között nem ölném meg se a társam, se magam, se senkit csak úgy illetve nem is az a szektor érdekel ahol ez csak úgy megtörténhetne.”
Erre válaszoltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!