Amíg volt sorkatonaság, a gyenge idegzetű katonákkal hogy bántak?

#10-nek:

Őszintén kíváncsi vagyok, hogy azzal mit fognak kezdeni ha olyanokkal találják szembe magukat, akiket reménytelen próbálkozás rendre neveléssel beállítani a sorba. Felismerik egyáltalán a veszélyt?

Igen, többek közt mások mellett is, magamra gondolok.

Olyanokra akik már jó párszor ültek, és amíg a kényszerítő helyzet közvetlen fent áll, addig "viselkednek".

Amíg hátat nem fordítasz nekik ...

Akkor bevillan nekik, hogy "tartoznak" neked.

Engem egy nyugalmazott ezredes ismerősöm már eléggé kiismert, és neki az volt a vélemény hogy engem nem sorozni kellene, hanem azonnal agyonlőni. XD Reméli hogy sorozás esetén felismerik bennem a veszélyt.

#11 ha hivatásosnak jelentkezel akkor a pszichológiai alkalmasságin kiszúrják.

Sorozni meg háború idején fognak. Ott játszhatod a hülyevagyokkérem műsort nem fogja őket érdekelni. Mástnem mész a szimulánsok csoportjába, elég gyorsan meg szokták ott gondolni a fegyelmezés/büntetések hatására magukat 😀

Amúgy meg békeidőben is előfordul hogy 1-1 katona bekattan és öngyilkos lesz, vagy a bajtársaira támad. Olyankor foglalkoznak vele. Háborúban meg letojják +/- pár fő veszteség a harctéri veszteséghez képest nem oszt, nem szoroz. Be se kerül a hírekbe a háborús események között.

#12-nek:

Akkor ezek szerint nem voltam eléggé világos.

Én nem játszom, és nem is fogom a h'lyegyereket. Ha besoroznának, akkor onnantól nem lenne veszteni-valóm. Tökmindegy hogy egy k'csög tiszt nyír ki, vagy a fronton fogják szétlőni a fejem, mint golyó-fogó.

Mivel tudnának megijeszteni? Hogy börtönbe kerülhetek? 6 év, 9 hónappal a hátam mögött? Pofán röhögöm, és megkérem hogy szóljon hogy mikor kell úgy tennem mintha megijednék, hogy hiteles legyen.

Baxakodna és megszopatna?

Az első alkalommal véletlenül mellé lőnék lövészeten. Persze nem lőném le, csak érezze hogy akkor van biztonságban, ha távolságot tart tőlem.

Még jobban megszopatna?

Legközelebb célzottan rá húznám a fegyvert, és széjjel terrorizálnám. Biztos lenne benne, hogy le fogom lőni.

És qrvára lexarom hogy mi lenne a következménye. Lelőnek?

Nem mindegy hogy ki ereszt golyót a fejembe? Ők, vagy a fronton az ellenség?

#13 ilyen felfogással szerintem gyorsan eldöntenék hogy ők lőnek le vagy az ellenség. A tiéd lenne a döntés joga, hogy a kivégzés általi biztos halál vagy a harctér amit akár meg is úszhatsz.

Megjegyzem éles lövészeten senki sem áll a lőirányba. Ha idő előtt sütöd el a fegyvered és látják mentálisan instabil valaki akkor tényleg elveszik a fegyverét. Akkor majd fegyver nélkül megy a büntiszázadba. Pont jó lesz az első vonalban árkot ásni. Az hogy a büntiszázadban mekkora az emberveszteség meg lényegtelen, csak statisztikai adat nem több.

#14-nek:

Ha harctérre kell mennem az életemet kockáztatni, annak azok a tisztek az okai, akik ott lennének a kiképzésen.

Inkább őket ritkítanám meg, mielőtt lelőnek.

És nem kell lőirányba állnia. Én is megbotolhatok. Egyébként pedig nem kell tudniuk hogy annak ellenére hogy nem voltam katona, ki lettem képezve a kézifegyverek használatára és céllövészetre is, "alaklövészet" formájában. (Munkásőrség)

Úgy lövöm el kapáslövésből a lábujját, hogy még a továbbhaladó golyó útját is számításba veszem, hogy ne lőjek le a felcsapódó golyóval egy szerencsétlen sorállományút.

És mentálisan egyáltalán nem vagyok instabil. Stabilan h'lye vagyok.

Büntiszázadban pedig az első dolgom lenne fegyvert szerezni akár a delikvens élete árán is, aztán tipliznék a dolgomra. Még mindig ott tartunk hogy ha nem sikerül akkor ők lőnek agyon, ha nem próbálom meg, akkor is folyamatos életveszélyben lennék. Azt nem tudom megelőzni.

Ha megpróbálok fegyvert szerezni és lelépni, akkor meg tudom előzni.

Nem mennék bégetve a vágóhídra.

Mezőtúron bármelyik középiskolában ugyanez volt az ezredfordulón.

És az akkori iskolavezetők most boldog nyugdíjasok. Az akkori tanárok rendre megjárták az iskolavezetői katedrát. Aztán visszamentek közönséges tanárnak.

Az akkori szívatós diákok pedig azóta fideszes felsővezetők lettek. A szívatottak pedig megszívják azóta is.

Kvrva anyátokat!!!!

Attól függ,hogy volt e papirja arrol hogy ideggyenge vagy csak maga mondja.

Ha papirja volt akkor:nem hívtákbe.

Ha nem volt papír,de elég sulyos eset volt akkor menet közben ki szelektálták. (valahol csak kiderül) legkésőbb a laktanyában amikor a sarokban gubbasztva sír.

Nincs papir de nem is olyan aki remegve fogjameg a kést. Ugyaúgy bánnak vele mint bárki mással.

Aki fegyelmezhetetlen az megy a büntetű században,vagy ha olyan "ügyes" mint a 13. Akkor csak eléri a katonaí bíroság elé állitsák aztán dugytyi.

Háboruban is bütetőszázad,fegyver nélkül lövész árkot áshat. Ha meglép akkor dezertálásért agyonlövik helyben.

Biztos van akinek ez megéri de nem sokan.

Ui:13 futottál bele igazán tököszfasziba amikor felmerült benned,hogy ott dögleszmeg?

Ha nem ,akkor készülj szinte biztosan lesz ilyen.