Amíg volt sorkatonaság, a gyenge idegzetű katonákkal hogy bántak?

Úgy tudom, ugyanúgy szívatták őket. Hallottam olyanról, hogy a tiszt a borotválkozó kopaszra üvöltözött, hogy csipkedje magát, már rég készen kéne lennie. És szerencsétlen a végére már sírt, meg össze is vagdosta az arcát kicsit idegességében. De a tisztet állítólag nem érdekelte.

Ugyanakkor, ha a gyenge idegzetről papírod van, akkor nem visznek el. Engem sem vittek. Bár én pluszban még dadogós is voltam.

#7-nek:

Én arról tudok első-kézből infót, amikor a tüzér elcseszte a koordinátákat, és xarrá lőttek egy falusi iskolát.

Mindenki ebédelni volt.

Hamarosan vadi új iskolája volt a falunak, csak kussoljanak. XD

Ahogy fent is írják, megszoksz vagy megszöksz. A seregben nem tutujgatnak senkit, nem hívhatja fel anyukáját hogy hozzon neki kakaót mert kiabált vele a kiképző bácsi. Az alapelv, hogy kemény megközelítéssel, rendre neveléssel majd szépen beáll a sorba. Ha összeomlott akkor gyengusz és megnézték mit lehet vele kezdeni, tényleg flepnis-e. Ha viszont azt látták csak mimóza, vagy szimuláns akkor még meg is szívatták. Inkább fordított volt a helyzet, sok anyámasszony katonája, mama kedvence tanulta meg hogy mi az önálló felelősség, neki kell helyt állnia saját magáért és kezdett férfivá érni a seregben.

Sok volt az öngyilkosság - de akkoriban a "civil" életben is. Nem igazán foglalkoztak vele a '80-as évek előtt, szimpla statisztikai adat volt és kész. A '80-as évektől kezdve kezdtek rá hangsúlyt fektetni, ami kimerült abban hogy a sorozáson néhány szempont alapján próbálták szelektálni pszichés tényezők alapján is.