Akor a legnagyobb győzelmünk a nandorfehervari diadal 1456 tényleg pár engedetlen paraszt keresztes katonának köszönhetjük ? ilyen kis apróságon is múlhat egy döntő győzelem?

Általában azt szokták mondani, hogy mire a csapatok felállnak a csata már eldőlt. Adott esetben nem tudjuk, hogy mi lett volna ha...

Azért ehhez kellett egy engedetlen sereg, egy rossz török döntés, erre egy szokatlan válaszlépés.

Vetkőztessük le a történetet:

A török csapatot meglepetés érte.

Erre rosszul válaszolt

A magyar reguláris csapatok ezt kihasználták

Nem az engedetlen katonák, hanem a két reguláris sereg vezetése közötti különbség volt a döntő motívum.

Ha nem a keresztesek, akkor lehet, hogy más okozott volna kavarodást a törökök között.

Azért ez nem egészen így van.

A törökök harci kedvét eddigre erősen lehűtötték Nádorfehérvár erős falai, amit keményen védett Szilágyi Mihály hétezer tapasztalt harcosával.

Megviselte őket a török hajóhad szétverése, amikor Hunyadi tizenkétezer emberével sikeresen áttört a várba, onnantól az bevehetetlennek számított és nem csak Hunyadi nimbusza miatt.

Az oszmán sereg nagysága nem vált a javukra, nem volt lehetőségük az ellátására és nem tudtak vele mit kezdeni, továbbá a sereg felét mindenféle gyülevész nép tette ki, ráadásul pestis kezdett terjedni, ami akkor már török területeken is szörnyű rettegést keltett, így nem mondható, hogy az oszmán had toppon lett volna.

Kapisztrán keresztes serege nem csupán kaszás parasztokból állt, sokan rendesen fel voltak fegyverkezve és korábban részt vettek Hunyadi hadjárataiban, ezek megszervezték a hadat és a késésüknek pont a megfegyelmezés, felkészítés volt az oka és a létszámuk sem volt jelentéktelen. Harminc, harmincötezer lelkes keresztes akkoriban komoly erőnek számított a tapasztalt hadviseltek irányítása alatt, így valójában ötvenezer magyar hadfi rontott két oldalról az oszmánok kedvetlen seregére, ami teljesen összezavarodott és teljesen szétzavarták soraikat.

II. Mehmed több súlyos hibát vétett az ostrom során, például nem tartotta szükségesnek a teljes ostromzárat, így Hunyadi készleteket, embert és élelmiszert juttathatott a várba, amiért sikeresen vissza is verték a török rohamot, bár ehhez még négyezer keresztest rendelt a várba Hunyadi.

A csetepaténak induló keresztes támadás a török anatóliai hadtest ellen a magyarok lelkesedése miatt elsöprő erejűvé vált és az oszmánok meghátrálását eredményezte.

Hiba volt, hogy az anatóliai hadtest támogatására a szultán a ruméliai lovasságot vetette be, mert azok fedezték nagyszámú tüzérségüket és ezt Hunyadi rögtön felismerte és nehézlovasságával egyből rárontott a török ágyúállásokra, amit villámgyorsan el is foglalt és saját ágyúival vette tűz alá a megdöbbent törököket, amit végül a várból kitörő tizenötezer magyar vitéz tett teljessé, oldalba kapva a törököket, szörnyű mészárlást okozva a oszmánok között.

Amikor a szultán személyesen akart a testőrsége élén rendet teremteni a zűrzavarban megfutamodó csapatai között, combjába nyilat lőttek, hogy elájult tőle, így táborukat is bevették a keresztesek és csupán a szpáhi lovasság hősies harca akadályozta meg a teljes török had megsemmisülését, mert időt biztosított a számukra a szélsebes menekülésre.

Azért ehhez kellett sok minden, elsősorban a magyar vitézek hősiessége, Hunyadi helyzetfelismerése és katonai szakértelme, meg a török hadvezetés hibái is és egyéb körülmények, mint a pestis, amiben mint tudjuk, később a győztes Hunyadi is elhalálozott sajnos.

Egy csatában sok apróság, egy-egy rossz/jó döntés tud döntő lenni. Mindazonáltal nem csak ez vezetett a törökök visszavonulásához. Napok óta ostromolták a területet, jelentős véráldozatok árán is csak alig tudtak teret nyerni.

Ha tovább folytatják az ostromot akkor elolvad a túlerő, a várat nem tudják bevenni, feleslegesen pazarolják az erőforrásokat. Ráadásul Hunyadihoz folyamatosan szivárgott az erősítés, az utánpótlás, kisebb csapatok oldalsó betörésekkel is veszélyeztették a törökök pozícióit. Hunyadi áttörte a török vízi blokádot is márpedig a vízi szállítási útvonal megtartása kulcsfontosságú volt a török utánpótlásban. Reálisan mérték fel a helyzetet, hogy a leghelyesebb ha visszavonulnak.

Ez még nem von le semmit Hunyadi érdemeiből! Diadalt arattak a túlerő felett, de nem csak maga egy-egy harccselekmény döntött hanem az előkészületek Hunyadi briliáns politikai érzéke, a stratégiai előkészítés is.

#6 Konstantinápoly a saját "bázisaikhoz" közel volt, az sem lett volna gond a törököknek ha egy évig ott állnak a falak alatt. S teljesen körbe is tudták keríteni, nem nagyon kapott külső támogatást. Ha 10x olyan vastag falai lettek volna akkor is elesik.

Na meg nem volt ott Hunyadi :) Nagyon okosan, igazi stratégaként gondolkozva cselekedett. Erősítést brusztolt ki "nyugatról", kiválóan szervezte a magyar csapatokat, s nagyon jó húzásai voltak a harctéren. Nem állt neki a túlerővel nyílt színen csatázni, hanem folyamatosan hátrált és bevárta egy olyan helyen őket ahol már ő volt taktikai fölényben (nem tudták csak úgy bekeríteni, tudta hogy jönni fog az utánpótlás, az erősítés és a törököknek utánpótlási gondjai lesznek). Előre felkészítette Nándorfehérvárt, tudta hogy nem lehet megkerülni, azt mindenképpen el kell foglalnia a törököknek ha tovább akarnak menni.

Érdekes, hogy rajtam kívül senki nem vette figyelembe a pestist, amit a 2. válaszban jeleztem, pedig nem kisebb személyeket, mint Xerxészt, Nagy Sándort és többek között még Napóleont is kényszerített a járvány hadjáratuk félbeszakítására és seregeik maradékával a visszavonulásra.

A halálos kór két módon is hatott, egyrészt a gyors lefolyású betegség fizikailag harcképtelenné tette a benne szenvedőket, sok esetben az a hadsereg nyerte a csatát, amelyben kevesebb volt a pestises, de morálisan is hatott, mert legszívesebben mindenki pánikszerűen menekült volna onnan, nem volt túl nehéz őket szétzavarni, mivel amúgy is igencsak mehetnékük volt.

Amint az szokás is volt a korban, a háborúk utáni járványok itt sem maradtak el, három évig tarolt a kór hazánkban, amit a szétszéledő keresztesek hazamenetelük alkalmával elterjesztettek.

Kapisztránt is elvitte és sok jó magyar vitézt a rettegett betegség, de a törökök még rosszabbul jártak, mert valamiért náluk különösen halálos volt a járvány.

Azt olvastam, hogy nálunk elég sokan túlélték a megbetegedést és felgyógyultak, ami talán annak is köszönhető az új elemzések alapján, hogy elsősorban valamiért az A vércsoportú emberekre volt halálos a pestis, de nálunk többségben voltak már akkor is a B vércsoportba tartozók, akiknek jobb kilátásaik voltak a túlélésre.

Persze ez csak egy adalék a hatamas csatához, egy mindenképpen fontos körülmény, de az ostrom a harctéren dőlt el, amint azt többen vázoltuk és őseink derekasan megállták a helyüket, büszkék lehetünk rájuk.

Kedves kérdező!

EZT AZ ÁLLÍTÁSD FOGALMAZTAD MEG A KÉRDÉSED KIÍRÁSÁBAN: "ugyan ugy megosztott volt az orszag mint kesőbb mohacsnal barók ugyan ugy nem jöttek el és ugyan ugy nem volt rendes felnőt kiraly és a nyugat ugyan ugy nem segitett "

RÉSZBEN EZT ERŐSEN VITATNÁM.

NEM VOLTAK OTT A BÁRÓK MOHÁCSNÁL? DEHOGYNEM! A NAGY TÖBBSÉGÜK OTT VOLT!

Finoman szólva nem igaz, amit állítasz, hogy a „bárók” nem vettek volna részt a csatában, hiszen a Magyar Királyság főurai, azaz a „bárók és prelátusok” nagy többsége igenis ott volt a csatában, s nagy részük hősi halált is halt.

A mohácsi csatában az ország főurai, a „bárók és prelátusok” (főpapok, azaz érsekek, püspökök) közül bizonyítottan megjelent és részt vett:

A prelátusok, főpapok 80 %-a

A bárók 59 %-a

ELESETT PRELÁTUSOK: Szalkai László esztergomi érsek, Magyarország prímása, Tomori Pál kalocsai érsek, a sereg fővezére, Perényi Ferenc váradi püspök, Móré Fülöp pécsi püspök, Paksi Balázs győri püspök, Csáholi Ferencz csanádi püspök, Palinai György boszniai püspök.

ELESETT BÁRÓK: Szapolyai György szepesi gróf, Drágfi János országbíró, Ország Ferenc főudvarmester, Korlátkői Péter, Trepka András, Horváth Simon, Szécsy Tamás, Perényi Gábor, Sárkány Ambrus, Palóczi Antal, Czetrini Mátyás, Frangepán gróf, Bánfy Zsigmond, Hampó Ferencz, Batthyányi János.

A MOHÁCSI CSATÁBAN RÉSZTVEVŐ, AZT TÚLÉLT BÁRÓK ÉS PRELÁTUSOK:

Bárók: Báthory István nádor, Báthory András, Batthyányi Ferenc, Tahy János, Perényi Péter, Horváth Gáspár, Cettritz Ulrich, Majláth István, Ráskay István, Török Bálint, Kállay János.

Prelátusok: Brodarics István pécsi prépost, kancellár, Országh János váci püspök, Podmaniczky Imre nyitrai püspök, Erdődy Simon zágrábi püspök és Josefics Ferenc zenggi püspök.

NEM VOLT NYUGATI SEGÍTSÉG MOHÁCSNÁL?

DEHOGYNEM, HISZEN TÖBB EZER NYUGATI KATONA HARCOLT MOHÁCSNÁL A MAGYAROK MELLETT.

Nem igaz, hogy nem kapott jelentős nyugati segítséget Magyarország Mohács előtt, hiszen a magyar haderő mozgósítását is csak a pápa és a Habsburgok jelentős és azonnali pénzbeli gyorssegélye tette lehetővé, valamint a Mohácsnál felvonult magyar hadsereg jelentős része éppen a pápa pénzén felfogadott több ezer nyugati (német, cseh, itáliai, spanyol) elit gyalogos katona volt. Továbbá egy két oszlopban vonuló, nagyjából 5000 fős, kiválóan felszerelt katonákból álló cseh-sziléziai-német segélyhad a mohácsi csata idején Pozsony és Székesfehérvár között járt.

Sok cseh és német nemes esett el a mohácsi csatában, ők a magyar oldalon harcoló, jellemzően elit gyalogos cseh és német katonák parancsnokai voltak.

MOHÁCSNÁL ELESETT CSEH NEMESEK: Ondřej Trepka z Obrazowic, Štěpan Šlik na Holejče, Jindřich Kutnauer z Kutnova na Peče, Burian z Gutštejna na Nečtinach, Jan Bezdruzický z Kolovrat na Buštéhradé, Jakub Kyšperský z Vresovic, Jan z Vresovič, Hanus Rechenberk z Rechenberka, Jan Prusinovský z Víčkova, Zigmundd Kropáč z Nevédoŵí.

MOHÁCSNÁL ELESETT NÉMET NEMESEK ÉS TISZTEK: Wolfgang von Ebersdorf, Christoph Pemfflinger, Hans Schwartz.