Magyar honvédek! Főként azokhoz szól a kérdés aki nem tiszti rendfokozatban vannak. Hogyan álltok hozzá egy "újonc" hadnagyokhoz?

Ha több a sráfja akkor feljebbvalód, feletted van a parancsnoki láncban. Vérre menő komoly konfliktus nincs - kolléga mindenki. Ettől súrlódások még előfordulnak - de ez nem seregtulajdonság, egy szimpla munkahelyen is előfordul hogy az "új főnöknek" lövése sincs a dolgokról az adott helyen úgymond hogy mennek a dolgok. Amelyik értelmes az beilleszkedni próbál és tanulni, nem a főnököt játszani.

Nem jellemző a "leugatás"! A "null kilométeres" hadnagyoknak van annyi intelligenciájuk, hogy tisztában vannak a helyzetükkel. Nem kell "körbeugrálni" a beosztott altiszti állományt, - tudják, - de a "szakmai alázat" fogalmát a legtöbbjük ismeri és nem restek tapasztalatokat gyűjteni, szerezni, majd a szerzett tapasztalatokat beépíteni a beosztásból eredő feladataik ellátásának folyamatába. Az irányítás attól még az övék marad, hogy elfogadnak, részben fogadnak el, vagy teljes mértékben vetnek el olyan ajánlásokat, amelyeket mások tesznek számukra, - ha kikéri ezeket. Az általam "jónak" vélt parancsnok a hatáskörébe utalt feladatok végrehajtásának összes részletét ismeri és képes adott esetben végre is hajtani azokat, - pontosan azért, mert ebben az esetben teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mit, mikor, hogyan, hány embernek, milyen erőfeszítésébe kerül végrehajtani - és ehhez szinkronizálhatja a követelményrendszert, amelyet támaszt. Szerintem az "elöljáró" fogalom azzal is többet jelent - a feljebbvalónál, - hogy nem csak a rendfokozatért automatikusan járó formaságokat zsebelheti be érte az ember, hanem arra is sarkall egy feladatára termett parancsnokot, hogy pozitív példát mutasson adott esetben a beosztottjainak. Egyszerű példa: Parancsnokként nem sorakoztatom fel az állományomat "díszmagyarban" - szemlére, - miközben egy seggemről félig lelógó, koszos mackóruhában, strandpapucsban és borostásan osztom az eszet nekik a folyosón az öltözködési szabályzatról. -Amint hátat fordítok nekik, összehugyozzák magukat a röhögéstől és míg élek, nem fognak tisztelni. Másként néznek azonban rám, ha kimegyek velük a testnevelés foglalkozásra - az előírt öltözetben - és miközben levezénylem nekik a testnevelés foglalkozást, végre is hajtom velük. Más a gyerek fekvése!