A Varsói Szerződés milyen indokkal kezdett volna háborúba a NATO ellen annak idején, a Hidegháborúban, 1946 - 1991 között ?

#2

Ja, az jó indok lett volna. Vagy az, hogy az amerikaiakat kiszorítsák a kontinensről, és felszabadítsák a nyugat európai népeket "az imperializmus" alól.

Az elnevezés beszédes:hidegháború.

Ma már elképzelhetetlen mértékű gyanakvás jellemezte azt a korszakot, amikor úgy gondolták, hogy a szomszéd megbízhatatlan, sőt ellenség, aki sunyi módon meg akar támadni.

Mindkét félnek az volt a kiinduló gondolata, hogy a másik fog támadni, és lényegében arról szóltak az évtizedek, hogy elkerüljék a háborút, nem bízva a másik félben, de valahogy megakadályozva, hogy egy főtiszt, tábornok ne tudjon háborút kirobbantani egy rossz döntésével.

A kubai rakéta válságról olvashatsz a neten is, az az eseménysor vitte a két tábort legközelebb a háború kirobbanásához, tehát ténylegesen voltak kemény konfliktusok.

Európában tűzfészek volt Berlin, ahol a városon belül volt egy másik állam, Nyugat-Berlin, de a lényeg, hogy egy olyan légkörben tevékenykedtek a diplomaták (és a kémek), amikor úgy követeltek tőlük eredményeket, hogy nem hibázhattak, nem adhattak okot a háborúhoz egyik oldalon sem..

A civil lakosságot ebből a bizalmatlanság érezhetően eljutott kb a "készenletben kell lennünk arra az esetre, ha megtámadnak" érzés volt mindét oldalon, nem az, hogy "támadjuk meg óket"

Az indok nagyon egyszerű: A másik oldal támadásra készült, mi csak megelőzőtámadást indítottunk.

Minthogy folyamatosak voltak a hadgyakorlatok, és egy valódi támadást is annak álcázott volna bármelyik fél, ezért ezt utólag senki nem tudta volna megmondani biztosra, hogy igaz, vagy sem.

nem akartak háborúzni

de ha mégis akartak volna, akkor elég lett volna egy Gleiwitzi akcióhoz hasonló dolog

ha nagyon látványosra akarják, akkor mondjuk atomot dobhattak volna Kassára

Mindkét oldalon tisztában voltak azzal, hogy "aki először lő, másodikként hal meg".

Közel olyan erőfeszítések voltak mindkét oldalon a döntéshozók kontrollálására, mint az ellenség szándékainak kifürkészésére.

Globálisan, nem csak Európán belül kellett végig gondolni mindkét tábornak, hol, és milyen mértékben avatkozhat be egy másik ország ügyeibe.

Az USA megtámadta Kubát, a Szovjetunió rakétákat telepített Kubába - abból majdnem világháború lett.

Sikerült békésen rendezni a válságot, de az sem véletlen, hogy akkoriban az USA sem rihant le rendszeresen olyan országokat, amelynek a vezetése nem volt szimpatikus.

Persze, a határokat feszegették mindkét oldalon, felfegyvezték, tanácsadókkal látták el a harcoló feleket (Irak - Iŕán, Afrika, Korea, Vietnám, stb)

Érdekes kérdés, mit lépett volna a Szivjetunió, ha Vietnámban az USA került volna közel a győzelemhez, de a kelet-ázsiai konfliktusokban már akkor sem lehetett teljesen fugyelmen kívül hagyni Kínát, amelyik már akkor is a saját útját járta, nem volt a Szovjetunió barátja, de az USA-é sem. Lényegesen kisebb hatalom volt, mint manapság, de nem lebecsülendő.

Europában Jugoszlávia is különös állam volt. A keleti blokk tagja, de "el nem kötelezett ország"