Leopard 2a7+ vagy M1 Abrams sepv4 vagy challenger 2?

Sokak össze-vissza dobálóznak, van, aki a Leó 2-est sztárolja, van, aki a Merkavát, más a K2 Black Panther-t, más a Török Altay-t, nem zavartatja, hogy az még fejlesztés alatt áll, és van, aki meg a T-90-esbe vagy akár az Armatába van beleszerelmesedve.

Az ilyenek azok teljesen szubjektív és laikus összeállítások, azon alapulnak, hogy valaki a Németek / Oroszok felé húz, vagy az Amikat akár utálja is, van, aki szimplán a kinézete alapján, és olyan is van, aki túl régen volt katona, és nem tud viszonyítási alapot vonni másokkal.

Pedig ez egyszerű.

Egy festmény valóban szubjektív dolog, arra lehet mondani indoklás nélkül, hogy "csúnya", de egy műszaki berendezésnél illik megmondani, hogy mitől jó / bűnrossz egy gépjármű.

A harckocsikat 5 szempont alapján kell értékelni:

- Páncélzat

- Tűzerő

- Mobilitás

- Túlélőképesség

- Műszerezettség

A modern modellekről nyilvánosak a szerkezeti rajzok, páncélzatuk is kisebb megkötésekkel, de fényképezhető / filmezhető, van, amiről pontos leírás is van, és jórészt kerültek múzeumba vagy akár szembenállók kezére, mint T-80U az Amerikaiaknak

És Expókon is mutogatják dolgaikat.

Tűzerőre az USA / Brit / Francia / Izraeli / Orosz / Kínai harckocsik egyformák a szegényített urániumos APFSDS lőszereik miatt. Ellenben akik keményített acéllal / wolfrámmal próbálják helyettesíteni, az atomenergiától ózkódó országok, mint a Németek és követőik, azok durva nehézségekbe fognak ütközni.

A wolfrámos 105 milis APFSDS képtelen átütni a "teszt"lövészet szerint a T-72M1 teknőfrontját, a DU lőszer viszont átüti, normálisan. És élesben is megbizonyosodtak erről az 1991-es Öbölháborúban.

Továbbá az automata töltőgép is egy egyértelmű előny. Manőverezik a harckocsi, az ellenség is lő, súrolnak a találatai, stresszel, fárad a személyzet, főleg a 20 kilós lőszertől, és a lövegzár visszarúgása is fokozott veszélyes üzem, addig az autotöltő teljesen mentesíti az ilyen problémákat. A Leclerc és az Orosz harckocsik eleve autotöltősek, az Abrams és a Challenger is felszerelhető, legyártották, létezik, a Leopárd viszont hiányt szenved.

Páncélozottságilag az Oroszok, a Britek, és az Amerikaiak találták fel a többrétegű, hézagolt, és üreges páncélzatokat. A Leclerc csak szimplán követi őket, de annak is erős frontpáncélja van, képes a 120 milis APFSDS-t elviselni 2 km-ről.

Motorizáltságra az Orosz harckocsik baja a rükvercképesség hiánya / gyengesége, az Ukránok próbáltak normális rükvercsebességet felhozni a végáttétel beépítésével, de pénz nincs a komplett modernizációra.

Túlélőképességileg a harckocsizók a tűzhalál borzalmaitól rettegnek, azért a lőszerrekesz belobbanása a felelős. Tűzhalált azok a harckocsizók szenvednek, amelyek nem bírnak vagy hermetikusan elkülönített, vagy nedves lőszerrekesszel. Az Abrams és a Leclerc toronyhátulos lőszerrekesszel vezetők, a Challenger az osztott lőszeresként a gyúlékony hajtótöltetet a toronygyűrűben hordozza, de nedves / vizes lőszertárolóban, és a rajtuk szolgálók szerint az Abrams / Leclerc irányába kéne alakítani a sajátjukat. Az Orosz karusszel az 1968 - 1994 között viszonylag biztonságos volt, mára meghaladott, toronyhátulosság a járható út, mint a T-80UM Black Eagle és a T-84-es Oplot. A sofőr melletti lőszertároló viszont egy anakronisztikus, ön és közveszélyes megoldás.

Műszerezettségre az Abrams, a Chally, a Leclerc azok digitális, miniatürizált, személyzeti téren belül szétosztott műszerezettséggel bírnak, Oroszoknál a T-64-esek és T-80-asok is igényesek, viszont a T-72-es kifejezetten spártai, rossz értelemben. A Leopárdnak meg indokolatlanul túlméretezett a műszerezettsége.

A harckocsik összehasonlításánál sokan a harckocsi vs. harckocsi párharcokat tartják szempontnak. Holott már a II. Vh idején SEM egy másik harckocsi lőtte ki a harckocsik zömét (mégha voltak is nagyobb szabású páncélos ütközetek), hanem az álcázott páncéltörő lövegek, a gyalogság különféle kézi páncéltörőkkel, aknákkal, robbanóanyagokkal és leginkább a levegőből küzdötték le őket.

Nagyhatalmak közötti harckocsi ütközetek nem várhatóak (mert annak atomháború a vége) sokkal inkább regionális csetepaték, na meg aszimmetrikus háborúk. Ott már merőben más szempontok a fontosak.

Tűzerőben kb. egyformák, még harckocsi vs. harckocsi esetén sincs túl nagy jelentősége +/- néhány száz méternek, a sivatagot meg pár kietlen sztyeppés mezők kivételével nem igazán van olyan terep ahol több km hosszan belátható a terep és nem töri meg valami (fasor, építmény, domborzati viszonyok). Így igazából nem túl releváns ebben az eltérés. 2 km-n belül mindegyik kölcsönösen képes kilőni a másikat.

Mobilitás - aszimmetrikus háborúban, ahol főleg tagolt terepen / telepített pokolgépekkel robbantják fel a harckocsikat / közelről leadott kézi páncéltörővel támadják meg számít +/- 20 km/h? Többet számít, mennyire stabil / sérülékeny a futómű, mennyi a karbantartási igénye, mennyire kényes az elakadásra, mennyi az élettartama, milyen egyszerűen cserélhető harctéri viszonyok között.

Ami számít: a páncélvédettség, túlélőképesség. Ebben pedig egyenlőre az Abrams a legjobb. Igaz ennek az ára, hogy dögnehéz és az árcédulán is meglátszik.

Jelenkorban ahogy az előző írja, a TOW-2-es és a Kornet jelentik a legnagyobb veszélyt, azt a Humvee / Tigr / Toyotára is felszerelik és használják is.

Az Ukrán - Orosz háború 9 éve alatt is gyalogosok szedték ki RPG / ATGM-ekkel a harckocsikat, nem pedig egymás elleni szabályos tankcsatákban.

Tesztlövészet szerint az M1 Improved Performance / M1A1-es elviselte a 3BM22-est 1,000 méteren is, két találatot belőle, vagy a kísérleti Challenger-nél is elvárás volt, hogy 500 méterig viselje a 115 milist, de nem minden harckocsinál támasztanak ilyen elvárásokat.

Az M1A1 HA / M1A2-es viszont a 3BM42 Mangó ellen védett, alsó hangon.