Ha a Sztálin támadja meg előbb Németországot, a németek meg tudták volna állítani a szovjeteket?

A 41-es szovjet hadsereg még jóval kevésbé volt ütőképes mint a 3-4 évvel későbbi. Valószínűleg még valahol a lengyel területeken megakadt volna az előrenyomulásuk, a mai Németország határait nemigazán tudták volna elérni. Ezesetben Lengyelország még annál is jobban leamortizálódott volna, mint amennyire a valóságban leamortizálódott.

A szovjetek kevesebb brit és amerikai segélyszállítmányt kaptak volna(ez nem csak tankokat és repülőgépeket jelentett, azoknál jóval nagyobb volt az élelmiszer szállítmányok és a teherautók jelentősége csak erről kevesebb szó esik). Ellentétben viszont az orosz gyártókapacitás magasabb lehetett volna, ugyanis nem kellett volna a Volga-Urál térségbe áttelepíteni mindent.

Ettől függetlenül 1943-1944-re a szovjetek ígyis erőfölénybe kerültek volna.

Valószínűleg igen, mivel a védekezéshez harmad olyan erő kell mint a támadáshoz + a németeké lett volna a hazai pálya előnye.

Valamint Sztálin azért kötötte a meg nem támadási szerződést mert a szovjetek 1940 környékén még nem álltak készen az összecsapásra.

1942 re szedték csak össze magukat, úgy hogy támadni is tudtak.

A kérdés ott hibás, hogy a szovjeteknek eszében sem volt megtámadni a németeket.

Sztálin a németek pártján volt, ezt elősegítette, hogy kifejezetten jó viszony alakult ki közöttük, azután, hogy Lengyelországon megosztoztak.

A szovjetek úgy vélték, hogy csak pusztítsák egymást a kapitalista, imperialista államok, dörzsölték örömükben a kezeiket és később az archivált Pravdából a vezércikkeket mind kivagdosták, amelyben a baráti Németország sikerei fölött örvendeztek.

A finn fiaskó is óvatosságra intette őket, amikor a Téli háborúban szerencsétlenkedtek, elhúzva az időt, hogy a diplomácia össztüze békekötésre kényszerítse őket, de mindenesetre azért szereztek területeket a finnektól. Megszállták a Baltikumot, megkapták majdnem fél Lengyelországot és Romániától is elvették a mai Moldávia területét, így Sztálinnak eszébe jutott, hogy korábban a japánok kekeckedtek velük a szövetséges Mongólia területén és keletre vette az irányt, mert Európában már nem volt mit nyernie. Khalkin Golnál, meg máshol is volt előzőleg összecsapás a japánokkal, de akkor azért nem lett háború belőle, mert papíron Mandzsúria támadta meg Mongóliát, a valóságban persze japánok harcoltak a szovjetekkel és Zsukov kőkeményen visszaverte őket, ekkortól kezdett nőni a nimbusza.

Az 1941-es év első felében a szovjet hadosztályok a távol-Keletre vonultak, igazi offenzív erő gyűlt össze, sokan meg még úton voltak.

Ekkoriban a szovjet háborús doktrína a mélységi hadviselés volt, ennek alapjait még az első világháborúban történt Bruszilov offenzíva adta, amit fejlesztettek a polgárháború alatt. Ez ugyan egy támadó taktika volt, a lényege, hogy nagy erőkkel széles fronton áttörni az ellenség védelmét és gyorsan, nagy távolságra, mélyen előretörni, ezzel szinte teljesen elpusztítani az ellenség haderejét, ami működött is az első világháborúban egy darabig, de az utánpótlás hiánya miatt végül az orosz támadás összeomlott akkor. Ennek a doktrínának a védekező változatát használták, mert ugye maguk is pont attól féltek, amit éppen tenni akartak, így a Vörös Hadsereg egységeit a német határnál szétszórták egy ötven - száz km-es sávban, hogy ahol előretörnek a németek, ott mindenhonnan rájuk tudjanak zúdulni. Működhetett is volna ez a védelmi taktika, csak nagyon rossz volt a hírközlés, sosem tudták pontosan a front helyzetét, erősítést küldtek oda, ahol már a németek legyőzték az ellenállást, teljes káosz volt a szovjet csapatok oldalán.

A katonai bürokrácia is túl lassú volt, ráadásul a Vörös Hadsereg tiszti állománya gyenge volt, mert 38-ban Sztálin sokakat agyonlövetett, vagy a Gulagra küldött, így a frissen előléptetettek közül csak kevesen váltak be, nem voltak kellően iskolázva és még meg is voltak félemlítve, elvesztették teljesen az önnállóságukat. Mindenki parancsra várt, mert attól féltek, hogy hibát követnek el, de senki nem akarta vállalni a felelősséget valamilyen parancs kiadásával, még a legfelsőbb vezérkar is csak tehetetlenül várt Sztálinra, aki napokig el sem akarta hinni, hogy komoly támadás érte, aztán összeomlott és elvonult a dácsájába, jó pár nap eltelt, mire vissza tudták csalogatni, hogy valamit tenni is kellene.

Közben a németek gyorsan haladtak, roppant könnyű dolguk volt, mert mindenhol túlerőben voltak, a szétszórt Vörös Hadsereg egységei passzívak maradtak és hibát - hibára halmoztak, egy csomó óriási katasztrofális veszteség kellett hozzá, hogy kezdjenek észhez térni.

41-ben még győzték erővel, besorozták sebtében a korábban katonaviselt fiatalokat, fegyver volt dögivel a raktárakban, így könnyedén pótolták a veszteségeket, amik hatalmasak voltak. Az igazi krízis 42 első felében volt, ekkor már csak a fegyvergyártásra támaszkodhattak és csapnivaló volt a szervezés, az áttelepült gyárak között , de ez már nem tartozik a kérdéshez, a lényeg az, hogy az oroszoknak eszükbe sem jutott beleavatkozni a kapitalisták háborújába, sőt, inkább a németekhez húztak, nekik drukkoltak, kis híján szövetséget kötöttek velük. A németek is kellően rugalmasak voltak a diplomáciai tárgyalásokon, amikor Európán osztozkodtak, egészen addig, amíg az oroszok balkáni terjeszkedési terveiknek hangot nem adtak, ekkortól kezdett romlani közöttük a viszony, bár Sztálinnak álmában sem jutott eszébe, hogy háborút jelent, hogy a németek nem egyeztek bele a balkáni terveibe, ő akkor vállat vont és csapatai jelentős részét keletre küldte, ahol nagy valószínűséggel összeakaszkodott volna a japánokkal.

# 6

EZT ÍRTAD: "Az 1941-es év első felében a szovjet hadosztályok a távol-Keletre vonultak, igazi offenzív erő gyűlt össze, sokan meg még úton voltak." ÉS: "Közben a németek gyorsan haladtak, roppant könnyű dolguk volt, mert mindenhol túlerőben voltak, a szétszórt Vörös Hadsereg egységei passzívak maradtak és hibát - hibára halmoztak, egy csomó óriási katasztrofális veszteség kellett hozzá, hogy kezdjenek észhez térni."

Bocsánat, de egyik állítás sem igaz.

A szovjet főerők éppenséggel Németország ellen voltak felvonultatva 1940-től, közel a Szovjetunió nyugati határaihoz.

A Barbarossa-hadművelet megindulásakor például a németekkel szemben durván 22 000 db szovjet tank állt, még a japánokkal szemben kevesebb, mint 1000 db.

A németek 1940-es franciaországi sikereit látva a szovjet hadvezetésben addig zajló vita az I. világháborús harcászati elvek hívei, a páncélos hadviselés ellenfelei (mint például Bugyonnij és Kulik marsallok), és a modern, mozgóháborús hadviselés támogatói között (például Shaposnyikov és Zsukov marsallok), eldőlt az utóbbiak javára.

Sztálin utasítására teljesen elvetették az I. világháborús harcászati elveket, és az addig a lövészhadosztályok között szétszórt páncélos erőket német mintára tankhadosztályokba szervezték, ezeket pedig 1-2 tankhadosztályból, 1 gépesített lövészhadosztályból, tüzérségből és támogató csapatokból álló csapásmérő, névlegesen gépesített, valójában páncélos hadtestekbe vonták össze.

1941. június 22-re összesen 23 szovjet gépesített (páncélos) hadtest állt fel, hadtestenként általában 2, ritkábban 1 tankhadosztállyal, tankhadosztályonként 515 db harckocsival. Összesen 42 tankhadosztály szolgált a 23 szovjet gépesített hadtest állományában.

Ezzel szemben a németeknek a Barbarossa-hadművelet során csak 9 gépesített hadtest állt a rendelkezésükre (ezek: III; XIV; XXXXVIII; LVI; XXXXI; XXXXVI; XXXVII; XXIV; XXXIX. hadtestek).

Vagyis a szovjetek páncélos erőiket hatalmas csapásmérő magasabbegységekbe koncentrálták, amelyekben a tankhadosztályokat gépesített lövészhadosztályok, azaz gépesített gyalogság támogatta.

1941. JÚNIUS 22-IG A NÉMETEKKEL SZEMBEN FELVONULTATOTT SZOVJET PÁNCÉLOSERŐK:

5. GÉPESÍTETT HADTEST

13. Tankhadosztály

17. Tankhadosztály

109. Gépesített lövészhadosztály

7. GÉPESÍTETT HADTEST

14. Tankhadosztály

1. Gépesített lövészhadosztály

25. GÉPESÍTETT HADTEST

50. Tankhadosztály

55. Tankhadosztály

219. Gépesített lövészhadosztály

10. GÉPESÍTETT HADTEST

21. Tankhadosztály

24. Tankhadosztály

198. Gépesített lövészhadosztály

1. GÉPESÍTETT HADTEST

3. Tankhadosztály

163. Gépesített lövészhadosztály

12. GÉPESÍTETT HADTEST

23. Tankhadosztály

202. Gépesített lövészhadosztály

3. GÉPESÍTETT HADTEST

2. Tankhadosztály

5. Tankhadosztály

84. Gépesített lövészhadosztály

11. GÉPESÍTETT HADTEST

29. Tankhadosztály

33. Tankhadosztály

204. Gépesített lövészhadosztály

14. GÉPESÍTETT HADTEST

22. Tankhadosztály

30. Tankhadosztály

205. Gépesített lövészhadosztály

6. GÉPESÍTETT HADTEST

4. Tankhadosztály

7. Tankhadosztály

29. Gépesített lövészhadosztály

13. GÉPESÍTETT HADTEST

25. Tankhadosztály

31. Tankhadosztály

208. Gépesített lövészhadosztály

17. GÉPESÍTETT HADTEST

27. Tankhadosztály

36. Tankhadosztály

209. Gépesített lövészhadosztály

20. GÉPESÍTETT HADTEST

26. Tankhadosztály

38. Tankhadosztály

210. Gépesített lövészhadosztály

22. GÉPESÍTETT HADTEST

19. Tankhadosztály

41. Tankhadosztály

215. Gépesített lövészhadosztály

9. GÉPESÍTETT HADTEST

20. Tankhadosztály

35. Tankhadosztály

131. Gépesített lövészhadosztály

19. GÉPESÍTETT HADTEST

40. Tankhadosztály

43. Tankhadosztály

4. GÉPESÍTETT HADTEST

8. Tankhadosztály

32. Tankhadosztály

81. Gépesített lövészhadosztály

8. GÉPESÍTETT HADTEST

12. Tankhadosztály

34. Tankhadosztály

7. Gépesített lövészhadosztály

15. GÉPESÍTETT HADTEST

10. Tankhadosztály

37. Tankhadosztály

212. Gépesített lövészhadosztály

16. GÉPESÍTETT HADTEST

15. Tankhadosztály

39. Tankhadosztály

240. Gépesített lövészhadosztály

24. GÉPESÍTETT HADTEST

45. Tankhadosztály

49. Tankhadosztály

216. Gépesített lövészhadosztály

2. GÉPESÍTETT HADTEST

11. Tankhadosztály

16. Tankhadosztály

15. Gépesített lövészhadosztály

18. GÉPESÍTETT HADTEST

44. Tankhadosztály

47. Tankhadosztály

218. Gépesített lövészhadosztály

1941. JÚNIUS 22-ÉN A NÉMETEKKEL ÉS A JAPÁNOKKAL SZEMBEN ÁLLÓ SZOVJET PÁNCÉLOSERŐK:

Németekkel: 43 tankhadosztály

Japánokkal: 1 tankhadosztály

A páncélosok eloszlásából látszik, hogy bár Sztálint meglepte a német támadás, de ő már egyértelműen addig is a németek ellen összpontosította páncéloserői 95 %-át.

Máig vita tárgya, hogy támadó formációkba, összfegyvernemi páncélos hadtestekbe szervezett 43 db szovjet tankhadosztály felvonultatása a Szovjetunió nyugati határai közelében nem azt jelentette-e, hogy Sztálin támadásra készül Hitler ellen?

"Máig vita tárgya, hogy támadó formációkba, összfegyvernemi páncélos hadtestekbe szervezett 43 db szovjet tankhadosztály felvonultatása a Szovjetunió nyugati határai közelében nem azt jelentette-e, hogy Sztálin támadásra készül Hitler ellen?"

Ezt az elméletet Glantz és House a "When Titans Clashed" könyvükben teljesen megcáfolják. Timothy Snyder a "Bloodlands" c. könyvében a szovjet archívumok adatait felhasználva szintén arra a következtetésre jutott, hogy semmiféle valós terv nem volt készen Tuhacsevszkíj eltávolítása után Németország megtámadására.

# 8

Sztálin valós szándékairól sokszor egyedül csak Sztálin tudott.

A kutatók a hozzáférhető források alapján nyilván nem találtak bizonyítékot erre.

Más kérdés, hogy mi az, ami kutatható a szovjet archívumokban.

Vagy mi az, amit esetleg megsemmisítettek.