Ha a II. Világháborúban Németország nem támadja meg a Szovjetuniót, lett volna esélye Anglia és az USA ellen?

#2

Ez se változtatott volna semmin. A németek és az amerikaiak gyakorlatilag már azóta háborúban álltak egymással, hogy a britekkel és a franciákkal összerúgták a port, mivel az USA folyamatos segélyszállítmányokkal látta el a szövetségeseket, aztán '41-től már a szovjeteket is.

Amikor megtörtént a tényleges hadüzenet, az lényegében már csak formaság volt, hogy nyíltan ki tudják terjeszteni a tengeralattjáró-háborút az amerikai hajókra is.

Hitlernek amúgy is az volt a meggyőződése, hogy az amerikaiak gyenge akaratú, alsóbbrendű nemzet, akik csak táncikálnak, isznak, szórakoznak és néger zenét hallgatnak, az ilyenek pedig alapvetően képtelenek komoly hadviselésre és meg fogja őket rendíteni, hogy a japánokkal és a németekkel is egyszerre kell háborút viselniük.

Kiderült, hogy az összes orosz katona a határnál állomásozott ugyanis le akarták rohanni európát. Hitler ezt tudta és ezért kellett megtámadnia szovejtuniót. Irónikus, de megvédett minket.

Egyébként, ha nem kelltt volna visszavonnia a keleti frontról a seregek egy részét már akkor is győzött volna. Amint megvannak a kaukázusi oljamezők meg lett volna a győzelem.

Jó hogy így alakult és le lett kötve két fronton a német haderő.

"Kiderült, hogy az összes orosz katona a határnál állomásozott ugyanis le akarták rohanni európát. Hitler ezt tudta és ezért kellett megtámadnia szovejtuniót. Irónikus, de megvédett minket.

A Szovjetunió legkorábban 1942-re állt volna készen egy háborúra a németek ellen. Ezt tudta Sztálin is, ezért abban az évben még semmiképpen nem támadott volna. Azért állt a Vörös Hadsereg a határon, mivel Sztálin azt az elképzelést erőltette, hogy a Vörös hadsereg nem ismeri a védekezés fogalmát, azonnal offenzívába kell átmenni egy német támadás esetén és a frontvonalat ki kell tolni ellenséges területre, hogy a hazai infrastruktúra ne sérüljön a háború alatt. Ez persze baromság volt a részéről, mivel a Wehrmacht sokkal szervezettebb és ütőképesebb volt a Vörös Hadseregnél akkoriban és az agyatlanul előretörő szovjet hadosztályok csak az ellenség dolgát könnyítették meg, mivel az előrenyomulásukkal tökéletesen kiszolgálták a német Blitzkrieg-harcmodor bekerítő hadmozdulatait.

"Egyébként, ha nem kelltt volna visszavonnia a keleti frontról a seregek egy részét már akkor is győzött volna. Amint megvannak a kaukázusi oljamezők meg lett volna a győzelem."

Soha nem volt ilyen esemény német részről, hogy az egységeik akkora részét vonták vissza a keleti frontról, hogy az jelentősen befolyásolta volna a háború menetét. Ezt csak összeképzelged. A bakui olajmezőket pedig sosem volt reális esélyük megszerezni és kiaknázni a németeknek.

#7

Ja, mondjuk úgy hülyeség volt az egész háború kirobbantása.

Hitlernek alapból az volt a terve hogy csak keletre terjeszkedik a britekkel és franciákkal pedig békét köt. Ha Hitler nem támadja meg Lengyelországot hanem mondjuk egy békésebb politikát folytat akkor előbb utóbb a szovjetek törtnek európára és akkor elképzelhető lett volna egy Angol-Német-Francia szövetség a nagy vörös ellen.

Na visszatérve a kérdésre. A Németeknek sosem lett volna elegendő ellátmányuk és felszerelésük hogy átkeljenek a brit csatornán. Max az lett volna kivitelezhető, hogy Spanyol segítséggel elfoglalják Gibraltárt és Szuezt ezzel megszerezve a Mediterránt, majd a Spanyol-Olasz flotta megerősítésével távolabbi vizeket is elfoglalnak miközben a Japán flotta lefoglalja a Brit hajók úgy felét a saját tengereiken.

Sok furcsa vélemény került itt kifejtésre, de a legtöbbje csupán a valódi történelmi háttér figyelmen kívül hagyásából fakad, vagy csak egyszerűen az írójának nincs is tudomása a történelmi helyzetről.

a 41-es év beköszöntésekor furcsa helyzet alakult ki. A németek uralták az elfoglalt területeiket és kezdték rendbe tenni a gazdaságukat, ami a hadizsákmányban szerzett anyagiakkal lehetővé vált, főleg a franciáktól zsákmányoltak rengeteg fegyvert, eszközt, erőforrásokat, meg pénzt, de a folyamatok továbbra is negatívok voltak és hosszú távon gazdasági csőddel fenyegettek.

Különösen az egyre sürgetőbbé váló olajhiány aggasztotta őket, ekkor a világ olajtermelésének a fele az USA területén volt, további jelentős termelő Venezuela is kiesett a brit blokád következtében.

Bár ezekből az országokból is tudtak némi olajat szerezni továbbra is, ezek mennyisége egyre csökkent és a növekvő szovjet import sem tudta pótolni a bővülő igényeket.

A nyersanyagokkal is hasonló volt a helyzet, egyre aggályosabb volt a svéd acél szállítása, bár az oroszok itt is komoly segítséget jelentettek, de ennek a fizetségen kívül az az ára is megvolt, hogy szőr mentén kellett bánni az utált bolsevikokkal, ami különösen bosszantotta a német diplomáciát, Hitlerrel az élen.

Az kiderült, hogy a brit légierőt nem lehet teljes mértékben semlegesíteni, bár a németek értek el sikereket, de a teljes légi fölény hiányában nem kockáztathatták meg az inváziót, amit a brit flotta sem tűrt volna el birka módra, így a háború olyan szakaszába érkezett, ami a németek számára egyre aggasztóbbá vált, bár azért megpróbáltak diplomáciai módszerekkel olajhoz jutni, például a brit érdekeltségbe tartozó Irán megdolgozásával, ami sikerült is és így olajhoz juthattak a nácik, de 41 nyarán közös szovjet brit akcióval megszállták az országot, megakadályozva a perzsa pálfordulást.

Ekkor még a szintetikus benzingyártó üzemek nem működtek teljes kapacitással, minden csepp olaj kincs volt a németeknek.

Az kétségtelen, hogy erejük teljében voltak, a britek nyalogatták sebeiket és próbálták növelni a haderejüket, kihasználva a birodalom adta lehetőségeket, amit nagy mértékben korlátozott a tengeralattjáró háború, de itt is egyre jobban, ám csak fokozatosan billent a javukra a mérleg, ekkor még szörnyű veszteségeket szenvedtek a tengeren.

Szerencséjükre a németek viszonylag kevés tengeralattjáróval rendelkeztek. A briteknek meg túl kevés rombolójuk maradt a dunkirkeni kiürítés során sok rombolót vesztettek, a maradék kellett a nagy hajók védelmére, így válságos volt a helyzetük és még az olaszokkal is meggyűlt a bajuk, Afrikában, Görögországban.

Az kétségtelen, hogy a brit felkészületlenség a háborúra jó lehetőséget teremtett a németeknek és ha nem támadják meg az oroszokat, akkor ez a német fölény sokáig érvényesülhetett volna.

A szovjeteknek eszük ágában sem volt megtámadni a németeket, az expanziót korábban is világforradalom képében akarták megvalósítani, de ez a trockista irányzat már régen a háttérbe szorult, az érzékeny szovjet diplomácia űzött vadként figyelte a nagyhatalmak reakcióit, a kis államokkal mert csak arrogáns lenni, de óvatosságuk megmutatkozott a finn téli háborúban is, ahol a brit és francia nyomásra visszakoztak, békét kötöttek, amire a finn hősies ellenállás lehetőséget teremtett.

Sztálin szinte szövetségesnek képzelte a német felet, a lengyel közös hadművelet után egyre jobb viszony alakult ki és álmában sem képzelte, hogy szerinte értelmetlenül megtámadhatná országát az új baráti állam.

Mivel Európában már nem szerezhetett újabb területet, hiszen a Baltikumot, fél Lengyelországot, Moldáviát, az akkori Besszarábiát már megszerezte, keletnek fordult és Japán ellen sorakozott fel a Vörös Hadsereg. A német határon a haderőnek talán a harmada, negyede állt szétszórva, ez az egyik oka a kezdeti német sikereknek, a német helyi túlerő.

Bizonyítja ezt az, hogy fél év katasztrofális vereségei után, annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereget számos alkalommal tönkreverték, ezáltal rengeteg embert és hadianyagot vesztett, Moszkva alatt mégis megállították a németeket, összeszedve a maradék erejüket, pedig korábban erre sokkal nagyobb esélyük lehetett volna, ha készültek volna a németekkel megütközni, de erről szó sem volt, eszükbe sem jutott.

Az USA népe is annyira háborúellenes volt, hogy nehéz lett volna Rooseveltnek beléptetni országát az európai konfliktusba.

Már csak azért is, mert ekkor az USA katonailag rendkívül gyenge volt, légi ereje minimális, szárazföldi hadereje szinte nem is volt, egyedül a haditengerészet állt valahogy hadrendben, amelynek kb. két tengerészgyalogos hadosztálya képes volt sakkban tartani a banánköztársaságokat, akikkel dolguk akadhatott.

Ezért vette Hitler félvállról őket és a japánok is ezért merték megtámadni Amerikát, gondolván, hogy a flotta megritkításával behozhatatlan előnyre tesznek szert.

Csakhogy ezek a nagy országok, a Szovjetunió, az USA, a Brit birodalom nem voltak egyetlen rohammal legyőzhetőek és hosszú távon érvényesült volna a brit gazdasági blokád akkor is, ha sem a ruszkiknak, sem az USAnak nem támadnak neki a nácik, de sokkal tovább tartott volna az öldöklés, talán évtizedekig és ennyi idő alatt már nagyon is elképzelhető, hogy a sztálini Szovjetunió kihátrált volna Hitler mögül és az orosz gazdasági támogatás nélkül a németeknek esélye sem lehetett a világgal szemben megállni a helyüket, kellettek az orosz erőforrások.

Annyit megtehetett volna Hitler, hogy vár egy kicsit, minden jel arra mutat, hogy Sztálin meg akarta támadni Japánt, így az oroszok is kétfrontos háborúba keveredtek volna és akkor még talán az USA sem lett volna jó darabig, vagy egyáltalán nem bekényszerítve a háborúba, mert a japánok biztosan nem provokálták volna a nyugatot egy orosz háború árnyékában.

Az is kétségtelen és a németeknek tudomása volt erről, hogy a Vörös Hadsereg reorganizációja, modernizálása gőzerővel folyt, aminek mélypontja a 38-as Tuhacsevszkij féle letartóztatási hullám során volt és innen jutottak el olyan magasságba, amiről a németeknek nem volt tudomása, új és hatékony harceszközök hadrendbe állítása, mint a T34 harckocsi, vagy a 76,2 mm es páncéltörő löveg, illetve a korszerűbben felszerelt és kiképzett lövészhadosztályok,amiknek tömeges bevetése képes lett a német Wehrmacht megállítására.

Mindezt főleg a fiaskóba torkolló finn téli háború után kezdték az oroszok gőzerővel szervezni, amely események meg pont a szovjetek gyengeségéről győzték meg a németeket és nem vették figyelembe, hogy két év alatt jelentősen változott a helyzet.