Volt valamilyen eltérés a korabeli hadijogban ha valaki a szeldzsuk-törökök vagy az oszmán törökök fogságába esett mint katona? Volt reménye a szabadulásra vagy ilyenkor mi volt a szokás?

A sok háborúskodás alatt alakult ki hadijog, de ez tényleg inkább a szokásjogon alapult és időnként, vagy helyenként alakult, változott.

Nem illett például követeket legyilkolni, még ha rossz híreket, akár hadüzenetet is hozott, de előfordult, hogy megtették, ám ez barbárságnak számított és többnyire meglett a retorziója.

Egyes korokban felettébb lovagiasak voltak az ellenséggel is, ez többnyire arra a rövid időszakra jellemző, amikor a vallási türelmetlenség már elmúlt, a politikai meg még nem jött el.

Az oszmánoknak saját hadi törvényeik voltak mind a katonákkal, mind a lakossággal szemben, de ezt a szultán szeszélye felülírhatta.

Ha az oszmán hadsereg idegen földön hódított, akkor minden szabad volt, rabolhattak, fosztogathattak, szedhettek rabszolgát amíg volt értelme, ugyanis csak egy határig tudtak rájuk felügyelni, róluk gondoskodni, de öldökölni sem volt tilos.

Ellenben már meghódított területen mindez főbenjáró bűn volt, jellemzően Isztambulban a rendfenntartó janicsárok csak pálcát vihettek magukkal, fegyvert tilos volt használni, az nem is lehetett náluk.

Akit fogságba ejtettek, az már többnyire megtarthatta az életét, még akkor is, ha nem volt rá esély, hogy kiváltják, mert a munkaereje is érték volt, inkább csak akkor ölték meg, ha rossz fát tett a tűzre és a rabtartók szemében súlyos bűnt követett valamiképpen el.

Hosszú háborúskodás során alakult ki olyan szokás, amikor már mindkét félnek bőven voltak az ellenségnél előkelő foglyai, hogy megfelelő váltságdíj ellenében ki lehet őket váltani, sőt nemegyszer fogolycsere is volt, amelyben közemberek is részesülhettek, ilyenekre békekötés után kerülhetett sor, még akkor is, ha az csak viszonylag rövid időre szólt.

"Ha az oszmán hadsereg idegen földön hódított, akkor minden szabad volt, rabolhattak, fosztogathattak, szedhettek rabszolgát amíg volt értelme, ugyanis csak egy határig tudtak rájuk felügyelni, róluk gondoskodni, de öldökölni sem volt tilos."

Ez így nem igaz. Például ha a város harc nélkül megadta magát, tilos volt ott fosztogatni. Az öldöklés meg ritka volt az oszmánok esetében. Ha az ellenség különösen sokat kegyetlenkedett, akkor fordult elő. Például a Nikápolyi csata után az elfogott kereszteseket kivégezték a szultán parancsára, és csak a nemeseket hagyták életben, mert út közben mindenhol legyilkolták az oszmán lakosságot.

Pedig igaz, az oszmánok híresek erről, Magyarország kiterjedt területei elnéptelenedtek a törökök dúlása miatt, bár természetesen megadás fejében ígérhettek szabad elvonulást, ám ezt sem volt könnyű betartatni, annyira megszokott volt a törököknél az öldöklés, például Temesvár védőit is levágták mind egy szálig, pedig megadták magukat, ám Losonci hiába bízott a törökök szavában.

[link]

Azt írtam is hogy néha előfordult, de nem gyakran.

A holdoltság területét pedig nyilván nem az oszmánok dulták fel mikor az már hozzájuk tartozott.

Sokáig nem volt hódoltsági terület Magyarország nagy része, hiszen az első vilajet, amely a budai volt, csak 1541-ben alakult meg, de ekkorra már több megyét kiirtottak a törökök 1526 óta. A Pilisben például nem maradt élő ember ekkorra, se falu, sem tanya, semmi és a délvidék megyéi, amelyek az útjukba estek, is teljesen lepusztultak.

A többi vilajet később alakult meg és attól fogva azt a területet az oszmán hadak valóban nem pusztították, de az azon kívül esőket igen, például az egri vilajet csak 1596-ban alakult meg, pontosabban ez után, hiszen akkor sikerült a töröknek elfoglalnia Eger várát. Ám ettől a felvidéket továbbra is rendszeresen felégették.

Azokat a területeket, amiket sosem foglaltak el a törökök, hiszen mint tudjuk, az ország három részre szakadt, mindig is pusztították, jellemzően hadjáratok, vagy rablóportyák alkalmával, amik rendszeresek voltak, kivéve néhány enyhülési évet, esetleg évtizedet, de ez kifejezetten ritka volt.

Tessék, egy kis olvasnivaló, mik mentek akkoriban az egri vár eleste után Drégelypalánk, Fülek, Zólyom, Nógrád várának környékén, de természetesen máshol is, mert az egész török hódoltság egy vérzivataros időszak volt számunkra, nagyon röpke szünetekkel.

[link]

Természetesen előtte meg azok a környékek szenvedtek, amelyeket még nem foglaltak el az oszmánok, így Eger vidéke is, hiszen annak vára feltartóztatta sokáig a török terjeszkedést.

"de ekkorra már több megyét kiirtottak a törökök 1526 óta"

Ez a szokásos hazugság. Az Oszmán-Birodalmat adókból tartották fent. Egy kirtott, elnéptelenedett terület semmiféle profitot nem hozott volna, de ugye a hadsereget fizetni kellett. Igaz, akkoriban a fosztogatás a háború része volt, de logisztika híjján rá is voltak kényszerülve, de ebben is a törökök kivételek mert neki saját logisztikai és hadtáp egységeik voltak. A magyaroknak és Habsburgoknak nem volt.

A hodoltságban pedig a belső területek még fejlődtek is. A szerencsétlenség az az egészben hogy Magyarország két birodalom határán volt így hadszintérré vált 200 évre.