Hogyan alakul a Nagy Háború további története, kimenetele, ha az 1916. évi jütlandi tengeri ütközetben a német félnek elfogadható veszteségek árán sikerül megtörni a Grand Fleet erejét?

Ha el tudták volna szigetelni Angliát akkor nyernek. Nem voltak még repülőgépek olyan szinten bevethető állapotban hogy azokkal érdemi csapást lehetett volna mérni tengeri célpontokra (csak a II. Vh. idejére fejődtek olyan szintig a repülőgépek, hogy már önállóan bármilyen felszíni egységet el tudtak süllyeszteni - akár a legnagyobb, légvédelemmel teletűzdelt hajókat is, ld. Muszasi, Jamato).

Jütlandot egyébként kevés lett volna megnyerni, az angol haditengerészet még akkor is sokkal erősebb maradt volna. Ha úgy nézzük taktikailag a németek megnyerték - több angol hajó süllyedt el. Stratégiailag viszont elbukták mert nem tudták megtörni a blokádot. Az Antant dreadnoughtok vonatkozásában kétszeres fölényben volt a tengelyhez képest 1914-ben (43 vs. 20), a tűzerő, sebesség, páncélvédettség és tűzvezetés tekintetében kb. pariban voltak a hajók. Szóval aligha tudta volna a tengely "lenyomni" az Antant hadiflottáját.

#2 König: 25kt, 10 db 30,5 cm-s löveg vs. Oak Royal 30kt 8 db 38 cm-s löveg. S csak egyet ragadtam ki a sorból, az un. szuper-dreadnoughtokból - ezekből is több volt az Antatnak.

A gyorsnaszád nem nyílt tengeri ütközetre való. Főleg a kisebb felszíni egységekből (cirkáló, romboló) is sokkal több volt az Antantnak. Az hogy a Szent Istvánt el tudták süllyeszteni inkább véletlen (meg hibák sorozata) mint szabály - tengeri léptékbe szinte partközelben hajózott és elégtelen volt a nagyobb felszíni egységet biztosító kísérőhajók száma. A normál kísérőhajók (rombolók) agyaggalamb-lövészetet rendeznek a gyorsnaszádok között esélyük sincs.

Ahogy a tengeralattjáróknak se nagyon. Főleg az I. Vh-s kezdetleges konstrukciók, lassúak, minimális időt tudnak a felszín alatt tölteni stb. Egy dolog elsüllyeszteni egy fegyvertelen lassan vánszorgó kereskedőhajót, éjszaka az útvonala elé manőverezve és teljesen más egy gyors felszíni egységet. Azt max. akkor tudják torpedóvégre kapni ha horgonyoz (ld. Scapa flow) vagy lassan közlekedik, de tengeri ütközet során nem. Ahol már nagyobb számban voltak rombolók ott a tengeralattjárók elhúzták a csíkot inkább.

Jütlandnál elavult, "alulpáncélzott" csatacirkálókat süllyesztettek el a németek, szuper-dreagnouthokból egyet sem nem igazán volt túl érzékeny veszteség az Antatnak - bő egy hónap múlva már tűzerőt, vízkiszorítást tekintve is több felszíni egységük volt mint a csata előtt.

A korabeli csatahajók kb. azonos technikai feltételei mellett esélytelen lett volna, hogy minden csatát 1:2 győzelmi aránnyal lehozzanak a németek. Az hogy egy-egy csata 1:1,2 máskor meg kb. 1:1 veszteségaránnyal jön ki nem oszt-nem szoroz.

Kedves kérdező!

Az általad felvázolt forgatókönyvnek, egy nagyarányú német győzelemnek Jütlandnál a valóságban semmi realitása sem volt.

Méghozzá a flották puszta erőarányai miatt:

Britek:

28 db dreadnought csatahajó

9 db csatacirkáló

Németek:

16 db dreadnought csatahajó

5 db csatacirkáló

6 db pre-dreadnought csatahajó - ez utóbbiak reménytelenül elavultak

A számbeli erőviszonyok mellett a britek csatahajói és csatacirkálói tűzerőben is döntő, 2 : 1 arányú erőfölényt élveztek a német csatahajókkal és csatacirkálókkal szemben.

A Jütlandnál bevetett legjobb német nehéz hadihajók, a König osztály dreadnought csatahajói és a Derfflinger osztály csatacirkálói sem érték el a brit, 330 mm maximális páncélzatú, 8 db 381 mm ágyúval felszerelt Queen Elizabeth és Revenge osztályok harcértékét.

A britek 3 db nehéz hadihajót - mindhárom csatacirkáló - veszítettek: HMS Queen Mary, HMS Invincible, HMS Indefatigable

A németek 2 db nehéz hadihajót veszítettek: SMS Lützow csatacirkáló, SMS Pommern pre-dreadnought csatahajó

Jütlandnál ugyan a brit hajóveszteségek súlyosabbak voltak (3 db csatacirkáló, 3 db páncélos cirkáló, 8 romboló), mint a németek (1 db csatacikáló, 1 db pre-dreadnought csatahajó, 4 könnyűcirkáló, 5 torpedónaszád), de a brit flotta másodlagos-sokadlagos fontosságú egységeket veszített, a lényeg, hogy egyetlen dreadnought csatahajója sem süllyedt el, vagy sérült meg súlyosan. A német SMS Seydlitz csatacirkáló közel járt a pusztuláshoz, félig elsüllyedve vánszorgott be a kikötőbe.

Jütlandnál a németek igazából csak a brit csatahajóflotta másodlagos-sokadlagos egységekből, azaz csatacirkálókból, páncélos cirkálókból, könnyűcirkálókból és rombolókból álló kíséretét tizedelték meg, de magában a brit csatahajó főerőben nem tudtak értékelhető kárt okozni.

Döntő, hogy a jütlandi csata végeztével a brit dreadnought csatahajóflotta, vagyis a főerő továbbra is harcképes állapotban volt, ellenben a német haditengerészet főerőiről ez nem mondható el.

Jütlandnál érdekes a tűzvezetés színvonala, itt Krámli Mihályt idézném: "A brit és a német tűzvezetés nagy gyakorlati vizsgájára 1916-ban a jütlandi csatában került sor. A csata során az elvileg fejlettebb brit tűzvezetés nem tudta felülmúlni a német tűzvezetést, sőt, a németek összesített találati aránya meghaladta a britekét (3,39% és 2,71%). A német csatacirkálók messze jobb találati arányt értek el (3,89%) mint a britek és a melléjük beosztott gyors csatahajók (2,24%). A csatahajók esetében viszont a britek lőttek jobban (3,70%) mint a németek (2,96%). Az eredményeket árnyalja, hogy sok múlott a láthatósági viszonyokon, így például a csata egyik fázisában, amikor a brit csatacirkálóknak kedveztek a fényviszonyok, az adott időszakban a britek találati aránya felülmúlta a németekét." (Forrás: Krámli Mihály: Az Osztrák-Magyar Monarchia csatahajói 1904-1914)

Összegezve: a jütlandi csata tapasztalatai alapján a valóságban a németeknek nem volt reális esélyük kivívni egy döntő győzelmet, számukra már az is siker, hogy nem szenvedtek súlyosabb vereséget (két csatacirkálójuk, az SMS Seydlitz és az SMS Derfflinger is közel járt volna a pusztuláshoz, ha a csata tovább tart).

Ahogy az #5-ös is írja, a németeknek nem igazán volt valós esélyük. Ezt már a stratégiai célkitűzések is világosan mutatták. A németek célja az volt, hogy az angol flottát nagyobb kötelékekbe kényszerítsék és így rés támadjon a tengeri záron (akkoriban még nem volt radar és a légi felderítés is gyerekcipőben mozgott), azokra részenként lecsapva még nagyobb kötelékekbe kényszerítsék őket - míg az angol célkitűzés az volt hogy a tenger fenekére küldjék az összes német hajót. Elég nagy különbség ahol az egyik fél manőverezni akar, a másik pedig megsemmisíteni.

A csata is nagyjából ennek megfelelő "filozófiában" zajlott le. Beatty jóval kisebb (jórészt csatacirkálókból, régi páncélos hajókból álló) kötelékét akarták csőbe húzni, csak azzal megütközni, de amint felbukkant Jellicoe köteléke a "rendes" csatahajókkal máris megpróbáltak kereket oldani. Utóbbi megpróbálta bekeríteni őket, ép' csak ki tudtak belőle csúszni. Ha nem sikerül az elszakadás akkor lehet több angol hajó süllyed el, de németből egy se éri el a kikötőt. A Jütlandi csatában hiába süllyedt el több (jórészt elavult) angol hajó, a főerőkben nem sok kár esett. Pár ilyen "fényes" német győzelem és egy hajójuk sem maradt volna.