Jányi Gusztávnak mekkora szerepe volt a don-kanyarban elszenvedett vereség mértékében?

"Aki számára ez nem magától értetődő, miután értelmetlen utóvédharcokra korbácsolta a szerencsétlen, tönkrevert sereget, magyarok tömegeit kergetve a pusztulásba, annak vannak pszichés gondjai."

A probléma továbbra is ugyanaz: nem érted a különbséget aközött, hogy valaki rossz ember és rossz hadvezér, stratéga.

"Hozzáteszem, a legnagyobb hadvezérek pont attól (is) voltak a legnagyobbak, hogy nem vitték seregüket a biztos halálba."

Senki sem mondta, hogy Jányi Gusztáv a legnagyobbak egyike, hisz nyilvánvalóan nem az. Én azt mondtam, hogy a legnagyobb hadvezérek is vasmarokkal felléptek a saját autoritásuk érdekében.

Taktikailag középszerű, stratégiailag és emberileg a nullánál is kevesebb volt. Pont a hírhedt parancsa mutatta meg hogy mennyire nem volt tisztában a harci helyzettel, azzal hogy mi történik a frontvonalban.

S igen, egy Rommel sem tudta volna megállítani az orosz offenzívát. Viszont lett volna annyi esze, hogy a csapatokat mélységben helyezi el a főbb közlekedési utak mentén megerősített pontokat tartva nem pedig odakoncentrálja az erők jelentős részét az orosz hídfők húsdarálójba ahonnan nyilvánvalóan jönni fog a kitörés. S amint látja a főcsapás irányokat akkor azok elöl kitér, ha úgy tetszik visszavonul. Megakadályozni úgysem tudja az áttörést, viszont akkor már a kisebbik rossz, minél kisebb veszteséggel visszavonulni, minél kisebb élőerő és technikai eszköz veszteséggel. Rommeltől, Guderiántól sosem láttál volna ilyen vérgőzős, elborult elmére valló parancsot mint Jánytól. Egy kisgyerek hisztis tombolása, idegösszeomlás a stresszhelyzetben - nem katonai vezetőnek való.

Summa-summárum, a verségben közepes a szerepe, de abban hogy ilyen iszonyatos veszteségek voltak Jány alkalmatlansága, antihumánus természete igen nagy mértékben közrejátszott.

Szomorú olvasni ezt a sok bolsi propagandát. Jány Gusztáv a Székely Hadosztály századosa és a legendás Ludovika Akadémia vezetője volt. Ráadásul Horthy egyik, ha nem a legkedveltebb tábornoka. Sem tisztességéhez, sem stratégiai, vezetői tudásához nem férhet kétség. (Nem véletlen, hogy a komcsiknak bizonyítottan koncepciós perre volt szükségük, hogy halálra tudják ítélni.)

Közvetlenül a doni katasztrófáért nem tehető felelőssé egyetlen katonai vezető sem, hiszen a hadsereg elavult volt, az oroszok minden tekintetben fölényben voltak, és ott volt az orosz tél is. Ezek persze hadtervezési szempontból kudarcot jelentenek, csakhogy a magyar katonai felsővezetés kényszerhelyzetben a német nyomás miatt.

Az hogy egy katonai vezető nem tűri el a parancsok megtagadását, dezertálást stb., az a mai "civilizált" világban is teljesen alap dolgok minden fegyveres testületben. Nem tudom, hogy milyen világban éltek, meg hogy rendelkeztek-e bármi szakmai rálátással a dologra. (Gyanítom, hogy nem.) Ez a valós életben nem úgy működik, hogy egy vezető fogja magát és önkényesen elkezd személyes döntéseket hozni sok tízezer / százezer ember életéről. Jányi Gusztáv katonai vezetői minőségében kapott feladatot, amit katonai vezetőként végre is hajtott. Szégyellhetitek magatokat.

#17

Meg tudnád magyarázni, hogy elavultan, legatyásodva miért kellett belemerevedni a lövészárokba, addig a jobban ellátott németek megengedhették maguknak a visszavonulásokat (és kimagyarázásukat, amivel éltek is, csak magukat csapták be) ?

A Németek egyrészt alapvetően pozitívan mutattak be minden eseményt, ha más nem volt, akkor lehetett találni valamit, pl egy helyi ellentámadást. "Stratégiailag már nem fontos, ezért a védelmét átcsoportosították...." - ezzel párhuzamosan " ...sikeres támadás..." egy másik frontszakaszon volt legtöbbször hallható. A visszavonulást rugalmas elszakadásnak hívták. Esetleg arcvonal lerövidítés, kiegyenesítés, vagy korrekció, a sajtóban bevett terminológia volt. Úgy is magyarázták, mintha a Wehrmacht egy hatalmas csúzli volna. Minél hátrább húzódik, annál nagyobb erővel fog visszacsapni!

A visszavonulásokról szóló filmhíradóban gondolom mindenkinek feltűnt, hogy állig felfegyverzett, mosolygós bakák cammognak a képeken. Ez volt az ‘összenyomott rúgó’ bemutatása. Ezt a brilliáns propagandát (mert el kell ismerni az volt) talán oktatják is azóta.

Működött a dolog, mert volt bőven olyan német katona, aki csak az Seelow-i harcoknál kezdett gyanakodni, hogy Bukta lesz. Minden filmhíradónak / rádióhírmondónak az volt a vége, hogy Nyertek. A közönségnek csak az lehetett furcsa, hogy ezek győzelmek egyre közelebb történnek a Vaterland-hoz.

Nem a hadvezetéssel kapcsolatban bolsizom... Hanem azzal kapcsolatban h bő 40 évig bolsevik/komcsi/kultúrmarxista/moszkovita (kinek mi tetszik) uralom volt az országban, akik kőkemény kultúrharcot vittek véghez az országban, aminek része volt a valóságtól jelentősen vagy akár teljesen eltérő történelemtanítás is az iskolákban. Ennek a legnagyobb áldozata és egyúttal legékesebb bizonyítéka maga Horthy, akiről évtizedeken át azt tanították, hogy szó szerint fasiszta volt (holott ez 100 százalékban hazugság). Két-három generáció nőtt fel úgy, hogy az ilyen alapvető hazugságok beléjük ivódtak. Nyilván akkor még nem volt lehetőség a netes tájékozódásra. Horthy mellett még bőven lehetne sorolni a befeketített személyeket, vagy éppen a rendszer által dicsőitett kommunista hazaárulókét. Érzésem szerint Jányi Gusztáv is valami hasonló folyamatnak lehet az áldozata, ezért ilyen lesújtóak róla a vélemények , melyek sajnos a tények egy részét mindenképp figyelmen kívül hagyják. Ez a tendencia megfigyelhető összességében a doni katasztrófával, de akár a budapesti kitöréssel (és még sok mással) kapcsolatban is.

A többire holnap válaszolok majd.