A második világháborúban miért a civileket bombázták?

Ne feltételezz olyan lehetőségeket a hadászatban a 2. világháború technikájáról, mint ami most lehetséges. Akkor nem úgy volt, mint most, hogy beírják a gps koordinátákat a célzórendszerbe és a rakéta majd pont el fogja találni a katonai bázist a város szélén. Ledobták a bombákat, jó sokat, és ja jól mérték fel a sebességet, a szelet, akkor eltalálták a katonai célpontot IS.

Volt olyan amikor valóban teljes városokat bombáztak a porba, mint Drezdát, de alapvetően nem ez volt a cél, hanem ott volt egy katonai bázis vagy valami katonai célpont, akkor megpróbálták azt eltalálni.

Az egész egy adok-kapokkal indult. Az angliai csata alatt pár eltévedt német repülő civileket bombázott Angliában, mire az Angolok lebombázták Berlint, erre Hitler elrendelte London bombázását, mire a britek....

Természetesen voltak elméleti hátterei is a dolognak, tényleg azt gondolták, hogy ez megtöri a lakosságot, de többnyire kontraproduktív volt ilyen szempontból.

A technikai háttere pedig a precíziós bombázás hiánya volt. Nem igazán lehetett egy-egy hidat, gyárat, vasúti csomópontot, kikötőt, stb pontosan lebombázni, pláne nem este. Így nagyobb területek szőnyegbombázásával biztosították a sikert. Természetesen voltak szándékos lakosság elleni bombázások nem kevés, de a többségnek volt katonai célpontja. Itt katonai célpont alatt kell érteni a fent felsoroltakat is, gyárakat és logisztikai szempontból fontos infrastruktúrát.

Ebből a szempontból az amerikaiak voltak a legnormálisabbak, ők bevállalták a nappali bombázásokat, amikor hatékonyabban lehetett célozni. Nem elsősorban emberiességből tették, hanem a háború megnyeréséhez hatékonyabbnak gondolták az ipari létesítmények, gyárak, üzemek, olajfinomítók és vasúti létesítmények, pályaudvarok, hidak, vagy más stratégiai fontosságú célpontok elpusztítását, minden olyat, ami katonai szempontból számít, de mivel mindezek mellett lakóövezetek is voltak a közvetlen közelükben, azok kímélése szóba sem került. Nappal persze a légelhárítás is veszélyesebb volt, mint sötétben, meg a vadászrepülők tevékenysége is, de vállalták a veszteséget, mert a civil építmények lerombolását egyszerűen bombapocsékolásnak tartották. Ez főleg abban az időben volt veszélyesebb, amíg a nagy hatótávolságú vadászok nem léteztek, így a bombázóknak vadászkíséret nélkül kellett messze behatolni a német birodalom fölé és csak saját nehézkesebb fegyvereikkel vehették fel a harcot. Az amerikaiak kötelékben repülő légi erődökkel, - melyekbe sok fegyvert lehetett elhelyezni - vették fel a harcot a német vadászokkal és egy ilyen, két, három tucat légierődöt megtámadni felettébb veszélyes volt a német vadászoknak, mert minden támadóra percenként húszezer golyót lőttek, amit nem volt egyszerű elkerülni.

A britek viszont hatalmas veszteségeket szenvedtek az angliai csata során, ezért azzal próbálták kímélni a saját légi erejük személyzetét, hogy éjszaka támadtak, ekkor viszont szőnyegbombázás volt csak hatékony módszer, de ők ebbe eleve belenyugodtak, hiszen a megfélemlítés is céljuk volt, egyrészt bosszú volt a saját veszteségeik miatt, másrészt egy háborúban végső soron a civilek is célponttá válhatnak, belőlük lesznek a katonák, ők termelik az ellátmányt, az utánpótlást, a fegyvereket, a lőszert és még a háborúzó kormányukat is ők segítették hatalomra, amiben támogatják is.

Mindkét ország próbálta meggyőzni a másikat, de végül megmaradtak a nonstop bombázásnál, nappal az USA, éjjel a brit bombázók szórták a halált az égből, így kiegészítették egymást.

Azért mondjuk a britek is határoztak meg célterületeket, amiket éjjel ejtőernyővel ereszkedő világító 'gyertyákkal' tettek láthatóvá, meg maga az égő város világította meg a célpontokat, de ők abszolút nem bánták, ha lakóterületeket is romboltak, így álltak bosszút London bombázásáért, Coventryért és a V1, V2 repülő bombákért.

Ekkorra már a háború eljutott abba a szakaszába, amikor azt gondolták, 'csak a halott német a jó'.

4, ez megszépítése a dolgoknak. Az angolszászoknak azt tanították, hogy a németek gonoszak, nem emberek. Csodálkoztak, mikor látták a német civileket, hogy normális embernek tűntek. Minden német várost lebombáztak, ez bosszúból történt inkább, akkor már rég megnyerték a háborút, esélyük sem volt a németeknek. Minél több német civilt akartak megölni, ez tette boldoggá őket. Anglia bosszúja is értelmetlen, mert ők kezdték el először bombázni a lakosságot, Berlint, a németek pedig sokkal kisebb károkat okoztak nekik, mint később az angolok Németországban. Mellesleg Anglia támadta meg Németországot és nem kötött békét vert helyzetből sem. A németek ehhez képest alig bombázták a nyugati fronton a városokat, mivel civilizáltabbak voltak, nem akartak (fehér) civileket ölni. Még az ellenségükből sem, pedig a franciák és britek nagyon szemetek voltak Németországgal korábban is. Ott volt egy 1000 éves olasz emlékmű, azt porig bombázták, csak mert azt hitték, hogy a németek ott bújtak el, a németek azonban meg akarták kímélni, és nem is mentek oda.

A németek ezt inkább az oroszokkal szemben alkalmazták, az oroszok többsége kommunista volt, rengeteg volt a partizán, és a németek alsóbbrendűnek tartották őket, amiben bizony volt valami. Az orosz ember életet semmit sem ért, még magukat is gyilkolták 10 millió számra.

5!

Nem értem, mit kifogásolsz, nagyjából ugyanezt leírtam a negyedik válaszomban.

Annyit azért hozzátennék, hogy a németek csak azért okoztak kisebb károkat, mert a háború elején, amikor ők bombázták a brit városokat, még mindenhol kisebb volt a légierő, kevésbé hatékony repülőgépek és bombázási harceljárások léteztek, kevesebb bombaterhet tudtak szállítani és a légi háború ezen formája még nem volt kidolgozva, így új és szokatlan formája volt a küzdelemnek.

Ha már megindultak ezen az úton, akkor érthető, hogy amikor a légi háború fejlődött, a britek kamatostól adták vissza amit kaptak.

Nem vagyok egyébként nyugatpárti a háború kérdésében, mivel az ellenségeink voltak, hiszen mi a németek szövetségesei voltunk, de igyekszem a múltat a valóságában látni és az utókor szemszögéből elfogulatlanul megítélni - több, kevesebb sikerrel.

Több oka van. Az egyik hogy a korabeli bombázási módszer az un. szőnyegbombázás volt. Pontatlanok voltak a bombák, a találathoz a komplett területet meg kellett szórni.

A másik... hát ja egy totális háborúban kizárólag a győzelem és nem "holmi" humanitárius szempontok számítottak. Márpedig a II. Vh. nem éppen a humanitárius szempontokról volt híres. A civil lakos egyben potenciális hadiipari munkás is. Hány melós veszi fel reggel a munkát ha éjszaka rábombázzák a házát? A városok védelme erőt von el légvédelemtől (azt is kénytelenek védeni), továbbá a helyreállítás, a kibombázott családok elhelyezése, sérültek ápolása stb. ugyanúgy erőforrásokat von el. Szóval nem szép dolog, de egy elhúzódó háborúban a civil lakosság (különösen ipari területeken) ugyanúgy "kívánatos" célpont. Mivel kölcsönösen szórták egymást civil lakosságát így felhatalmazva érezték magukat a Szövetségesek is hogy felvegyék ezt s a célpont-listára.