A második világháborúban hogyan használták a könnyű tankokat?

A háború korai szakaszában még megfeleltek a lengyelek, franciák ellen vagy épp a Balkánon, mivel általában az ellenfél se volt erősebbekkel felszerelve. A háború késői szakaszában? Már kb csak felderítésre, gyalogság támogatásra, illetve olyan területek ellenőrzésére, ahol rosszul felfegyverzett partizánok ellen kellett harcolni. Tank-tank ütközetbe nem küldték őket. Értelmetlen is lett volna. Illetve de, átépítve páncélvadászként, a könnyű tankok tornyába nem fért el erősebb löveg. Viszont a tornyot elhagyva önjáró löveggé vagy páncélvadásszá átépítve még használhatóak voltak.

A panzer 38(t) is így járt, sokat átalakítottak, az újakat meg már Hetzer-ként gyártották, ami az egyik legsikeresebb világháborús páncélvadász volt.

A háború elején "főtanknak" használták őket, mivel az ellenségnek sem voltak sokkal jobb harckocsijai. A francia hadjárat és különösen az orosz amikor szembetalálkoztak a T-34-essel mutatta meg hogy nem elégséges sem a páncélvédettségük, sem a tűzerejük. Utána álltak át a közepes- (PZ.IV) és nehéz (Pz.V, VI.) harckocsikra. Utána a megmaradt könnyű harckocsikat leginkább már csak felderítő szerepkörben használták.

A használat módja volt újszerű, a mozgóháború (harckocsik tömeges, koncentrált bevetése) követelményeinek megfelelően az elavult I. Vh-s szerepkörön jóval túllépve ahol a harckocsikat "áttörő" gyalogsági támogató eszközként használták. Guderian: Achtung panzer! művében foglalta össze az akkor újszerű alkalmazás főbb irányelveit.

1939-ben a 38t még jó tanknak számított, jobb volt a német Panzer II-nél is.

A lengyeleknél az egyetlen komoly ellenfele a 7TP volt, amiből azonban nem állt elég a rendelkezésére.

A franciáknak volt néhány jó tankja, ezeket azonban szétosztották a gyalogság között. A lassú francia nehéz tankokat egyszerűen túlmanőverezték, bár a többségük egyszerűen lerobbant, vagy már akkor szétbombázták, amikor a franciák a vasúton próbálták a frontra szállítani azokat.

Kezdetben az oroszok is elsősorban könnyű-, és elavult nehéz harckocsikkal rendelkeztek. Miután megjelent a T-34 és a KV-1, többé már alkalmatlanok voltak nyílt harcban, ezért felderítő feladatokra, gyalogság ellen használták azokat/átadták a szövetséges országoknak, vagy átalakították őket, például Hetzerré.

Japán viszont a háború végéig nagyrészt könnyű harckocsikat használt, egyrészt gyengébb volt az ipari kapacitásuk, másrészt az ottani körülményeknek sokszor jobban megfeleltek. Az USA szintén használt könnyű harckocsikat a csendes-óceáni frontokon még a háború végén is.

Az előttem lévők jól leírták, mi történt, annyit még hozzátennék, hogy ismert volt a német Panzerkeil harceljárás, amelynek formációjában az ék alakban támadó páncélosok hegyét a nehéz harckocsik adták, amelyek képesek voltak kiosztani és elviselni a csapásokat, utánuk a közepes harckocsik következtek, amelyek tűzereje még nagy volt, de viszonylagosan védve voltak az előttük haladó nehéz páncélosok által, mert gyengébb páncélzatuk ezt igényelte és végül a könnyű harckocsik segítettek a helyzet kihasználásában, szétbontakozva száguldozva a terepen, felgöngyölítve a gyalogsági zónát.

A Citadella hadművelet során Kurszk déli szakaszán sikerrel alkalmazták ezt a taktikát, Manstein briliáns hadvezetése következtében áttörték az orosz védelmi rendszert, de északon Model befürdött vele, a szovjet védelmi vonal túl összetett volt és neki manőverezésre sem volt elég helye, mocsaras, erdős volt a terep, ezért csak szűk sávban tudtak támadni, ráadásul kevés volt a nehéz páncélosa, azok többsége a Großdeutschland páncélgránátos hadosztály Tigris osztályában volt a déli szakaszon, így hatalmas veszteségei lettek, nem is tudott végül áttörni.

Utoljára itt használtak könnyű harckocsikat tömegesen operatív céllal, de mint látható, vegyes eredménnyel.

# 1

1940-ben a franciák 405 db Char B1 nehezharckocsija és 440 db S35 Somua közepes harckocsija sokkal erősebb pancélzattal és fegyverzettel rendelkezett, mint bármelyik akkori német tank.

A brit Mk II Matilda tankok páncelzata is sokkal jobb volt 1940-ben bármely német tankénál, lövege szintén bármely német tank páncélzatát átütötte.

Ellenben a német harckocsiágyúk ekkor igen gyengének bizonyultak a Char B1, az S35 Somua, vagy az Mk II Matilda pancélzata ellen.

# 9

A németeknek az 1940-es franciaországi hadjáratban valóban voltak Pnazer III és Panzer IV tankjaik is, de ezek korai változatai csak gyenge páncélzattal épültek a modern francia és brit harckocsikhoz képest.

A német páncéloserők elsősorban gyenge Panzer I, Panzer II, és csehszlovák hadizsákmány Škoda Panzer 35(t) és ČKD Panzer 38(t) könnyű harckocsikból álltak, az állomány csak relatíve kis része volt Panzer III, még kevesebb Panzer IV-es közepes harckocsi.

A francia páncéloserők egy része 1940-ben valóban a gyalogság támogatására volt szétszórva tartalék harckocsizászlóaljanként, vagy lovashadosztályokba harckocsiezredenként.

Ugyanakkor léteztek önálló francia páncéloshadosztályok is.

Kétféle francia páncéloshadosztály is létezett 1940. májusában.

A 3 db Division Légère Mécanique (DLM) könnyű gépesített hadosztály volt elvileg a mozgékony, támadó formáció. Egy Division Légère Mécanique (DLM) könnyű gépesített hadosztály 1 harckocsidandárból, 1 gépesített lövészdandárból és 1 gépesített tüzérezredből állt.

A 4 db Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztályt a gyalogság támogatására szánták, ezek a francia hadsereg félelmetes Char B1 nehézharckocsijaira épültek, amelyeket Hotchkiss H35 könnyű harckocsik támogattak. A Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztály 1 nehézharckocsi féldandárból, 1 könnyű harckocsi féldandárból, 1 gépesített gyalogoszászlóaljból, 1 tábori és 1 páncéltörő tüzérosztályból álltak.

A nehezebb, erősebb harckocsi kötelékekkel rendelkező Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztályoknak azonban csak gyenge saját gyalogsági és tüzérségi erőik voltak az önálló támadó hadműveletekhez.

A francia páncélos hadosztályokat nem vonták össze nagyobb csapásmérő kötelékekbe, például több hadosztályból álló páncélos hadtestekbe.

A német páncéloshadosztályokat egyetlen gigantikus csapásmérő egységbe koncentrálták, amely a leggyengébbnek tartott, másodosztályú gyalogos hadosztályokból álló 9. francia hadsereg arcvonalán, az Ardenneken át mért döntő csapást. Továbbá a német páncéloshadosztályok a harckocsik mellett a francia páncéloshadosztályoknál sokkal erősebb gépesített gyalogsági, tábori tüzérségi, páncéltörő tüzérségi és légvédelmi tüzérségi komponensekkel rendelkeztek, így önállóan sokkal akcióképesebbek lettek, sokkal nagyobb ütőerőt képviseltek, még úgy is, hogy egyébként a francia tankok a hasonló kategóriás német tankoknál jóval erősebb páncélzattal és általában jobb fegyverzettel épültek.

Megesett, hogy egyetlen francia Char B1 nehézharckocsi szét tudott verni egy 13 német tankból, köztük több Panzer IV és Panzer III közepes harckocsiból álló harccsoportot. Link:

https://www.youtube.com/watch?v=XbZiFgLgaeU