Mi az a könnyű felderítő harckocsi? Az hogyan vette ki a részét a harcból?

Manapság nem igazán gyártanak ilyen megnevezéssel. Felderítő járművek vannak, vannak közöttük páncélozottak is, azonban szakmai szempontból ezek nem harckocsik.

Ma inkább a lövészharcjárművekből van kialakítva felderítő feladatra felszerelt jármű. A 80-as években nálunk a BRM-1K (BMP alapkra szerelt) volt ilyen, de az oroszoknál a BMP-3 nak is van BRM-3K változata.

A háború előtt ezek könnyű páncélzatú (általában a kézifegyverek tüzétől védő páncélzattal szerelt járművek voltak.) Gyakran még beépített fegyvert sem tartalmaztak. Azonban viszonylag jó mozgékonységgal rendelkeztek, azonban előfordult, hogy a nem kellően védett, vagy elavult páncélosokat használták felderítő páncélosként.

Mint tudjuk, a britek találták fel a harckocsit, de nemigen tudtak aztán vele mit kezdeni, mindig le voltak maradva egy típussal és a harcászatuk is kimerült az általános rohamban, amivel félelmetes veszteségeket szenvedtek. A gyarmataikon a legjobb eszköz volt az ilyen könnyű harckocsi, amely dacolt a felkelők mordályaival, gyorsan száguldozott a terepen és csak könnyebb tűerőt képviselt, de nem is volt másra szükség.

Azt tudni kell, hogy a harmincas években a robbanómotor még nagyon megbízhatatlan volt, főleg a tömítetlenségek miatt történt a sok műszaki hiba.

A vértelen Anschluss során nagy számú páncélozott járműve robbant le a németeknek és a lengyel hadjáratban is legalább ezer tankot vesztettek, sokat műszaki hiba miatt, meg például azért, mert nem helyes módon vetették be. A Varsó környéki utcai harcokban komoly veszteségeik voltak.

A spanyol polgárháború a páncélelhárítás diadala volt, ekkorra már a lassú és gyengén páncélozott tankokat könnyen ki tudták lőni, így kétkedéssel fogadták a fegyvernemet szinte minden hadseregben.

A franciáknál De Gaulle volt a fanatikusa, motor ezredesnek csúfolták, de a nagyszámú és elég jó tankjaikat szétosztották a gyalogság támogatására, így nem sok hasznát vették nekik.

A britek vonakodtak Hobart műszaki tiszt találmányaitól, aki számos találékony alkalmazást vezetett be a páncélozott járművek harcászatában. A német sikerek csúcspontján nyugdíjazták.

Az oroszoknak már korán voltak önálló harckocsi magasabbegységeik, de a 38-as tisztogatások után a Tuhacsevszkijféle tisztogatások során ezeket feloszlatták, mint burzsoá elképzelést és csak a német sikerek hatására kezdték el őket megint szervezni.

Ilyen körülmények között egész sor doktrína, harcászati elképzelés született a páncélosok alkalmazására.

Az oroszok például ilyen gyenge páncélzatú könnyű harckocsikat akartak alkalmazni a gyalogsági zónában és megvolt a közepes és a nehéz tankok szerepe is határozva, külön, külön más célt szántak nekik, amik hadgyakorlat szinten remekül beváltak, de a harcokban már sokkal kevésbé.

Mivel a németek alkalmazták először éles harchelyzetben a páncélosokat, a hibák kiküszöbölésére is ők tettek először lépéseket és a különféle harcászati eljárásokból is ők fejlesztették ki a legjobbat. Guderian vázolta a villámháborús módszert, ami a páncélosok mozgékonyságára és tűzerejére épült, amely párosult a viszonylag sérthetetlenségükkel, Achtung Panzer! című művében, amely felkeltette Hitler figyelmét és zöld utat adott neki.

Pontosan ki volt dolgozva a hadművelet, legelöl a kis gyors felderítő járművek, amik nem vették fel a harcot, fegyverzetüket csak önvédelemre használták és rögtön visszavonultak kontaktus esetén.

A páncélosék csúcsát a nehezebb harckocsik alkották áttöréskor, amelyek kiosztották és elviselték a csapásokat, majd az áttörés után a közepes és könnyű harckocsik használták ki a helyzetet, sebesen törve az ellenség hátába, ahol a legnagyobb zűrzavart keltették. Gyakran sikerül bekatlanozniuk az ellenséget, akiknek így utánpótlás hiányában hamar elfogyott az élelme, vize és lőszere, nagyszámú foglyot ejtve és gyors ütemben haladva az offenzívával érték el a sikereiket

Maguk a felderítési módszerek, a harceszközök is folyamatosan fejlődtek, változtak a 2. világháború alatt. Az első során még túl primitív eszköz volt a tank és eszerint alkalmazták.

Lényegében így elmondhatjuk, hogy a különböző népek hadseregében más és más szerepet szántak a könnyű harckocsiknak és ez az idők folyamán is állandóan változott, új módszereket fejlesztettek ki, új elképzeléseket próbáltak megvalósítani.

Elég sokat tanultak egymástól, a háború elején szerzett tapasztalatok alapján inkább a közepes és nehéz tankokat kezdték el alkalmazni, de mivel számos könnyű harckocsi volt legyártva, próbáltak azoknak is hasznos feladatot találni és mivel gyors, mozgékony volt, felderítési feladatra általában alkalmasnak vélték olyan helyzetben, ahol légi felderítés valamilyen ok miatt nem jöhetett szóba.

Voltak már a világháborúban és előtte is speciálisan felderítésre szánt, könnyű harckocsik. Ilyen volt a szovjet T-37/38 és a T-40. Ezek úszni is tudtak. Mint mondom, főleg gyors felderítésre szánták őket. A páncélautóknál ugyanis jobban terepeztek.

Ilyen masina volt a német Pz. II. L Luchs, amit a Pz.II. gyerekeként kell elképzelni, direkt felderítőnek épült. Nagy teljesítményű rádiókkal szerelték fel. Utóda Leopard néven futott, de csak kevés készült belőle, tornyát később a Puma páncélautók használták fel. Egyébként a páncélos hadosztályok felderítő zászlóaljaiban voltak megtalálhatóak,legfeljebb egy század)

Az amerikai M3/M5 könnyű tank család érdekes. Részben azért épült, hogy gyorsan lehessen nagyobb számú páncélost a saját és szövetséges csapatoknak szállítani. Részben ugye felderítő csapatoknak adták, az M5 változat zömmel így volt használva. Itt is a páncélos hadosztályok felderítő zászlóaljában volt egy század ilyen gép).De a Távol-keleten rendes tank feladatokat is kapott, mert könnyebb volt mozgatni a kiépítetlen hadszíntereken, ahol még vasúti híd is csak keskeny nyomközű vasúthoz volt...Illetve a japán tankok és páncéltörő ágyúk nagyon gyengék voltak. Itt voltak könnyű tank zászlóaljak, pl. gyalogos hadosztályt megerősíteni.

Az M24 és M41 tank már kifejezetten felderítésre épült. Bár, használták MBT feladatkörben, például dél-amerikai szövetségesek, ott ez is bőven elég volt.

Az utolsó felderítő szovjet tank az úszóképes PT-76 volt az ötvenes-hatvanas években. Nálunk is rendszeresítették. Utána lövészpáncélosok speciálisan átépített változatait használták/használják.

Illetve ott volt a kínai Type 62. Na az "könnyű" tank, pontosabban, könnyű MBT. Nem felderítésre való, hanem olyan terepviszonyokra fejlesztették ki, ahol még a T-55 is nehéz(nem beszélve valamilyen mai tankról)nincsenek csak földutak, hegyek...ott bőven elég ennyivel terhelni a logisztikát.