Miért nem szereztük vissza az onnan elcsatolt területeket a délszláv háború idején? Esélyünk lett volna?

Én is a kérdésre válaszoltam.

Amúgy pedig...

"A horvátokkal szövetségen nagyon jó esélyünk lett volna."

Na igen. A horvátok harcolnak, mi meg a partvonalról drukkolunk. Mert kb. erre lettünk volna akkor képesek. És ez a horvátoknak pontosan miért is jó?

"Állítólag fel is merült a gondolat, a kormány fű alatt szállított nekik fegyvereket"

És mégis milyen fegyvereket? Azokat amiket a Honvédség is használt, amelyikekből jó ha minden tizedik volt működőképes?

Már bocsi, de én erősen kétségbe vonom ennek az állításnak a hitelességét.

"de aztán hiányzott a bátorság a tényleges szerepvállaláshoz"

Meg a pénz, meg a haderő, meg a fegyverek. Ezek nélkül pedig nem lehet háborút vívni.

"pedig akkor még a maihoz képest nagyobb, és jobb minőségű hadseregünk volt. "

Jobb minőségű? Kacag a májam!

Nagybátyám 1989-ben volt katona. Egy rakétakilövőállást kezelt, amiből, ha jól emlékszem, 8 rakétát lehetett kilőni. Viszont mivel kb. olyan rendszerben működött, mint az izzóknál a soros kapcsolás, és egy "kilövőállás" nem működött, ezért az egész egy kalap sz@rt sem ért. Kijavítani persze nem voltak képesek. Nagybátyám három évig ott ült a kezelőpultnál és malmozott. Többet nem is csinálhatott volna.

A tankokból is örültek, ha minden ötödik elindult.

Lehet hogy nagyobb volt a létszáma a Honvédségnek, de még így is elmaradt a szerbekétől, és ha ezt még nem is vesszük figyelembe, a magyarok k. akkor is jobban harcoltak volna, ha bunkósbotokkal mennek csatába. Na most szerinted ki győzne? 100 AK-47-essel felszerelt, és hozzáértő szerb, vagy 1000 fegyvertelen magyar?

"Szóval nem voltak rosszak az esélyeink."

Nem voltak rosszak. Valóban. Katasztrófálisak voltak.

16:34-es kommentre!

Na végre valaki?

Végre valaki, aki adja alád a lovat?

Te csak azt értékeled, aki igazat ad neked? Ne is haragudj, de ez szánalmas!

Elhiszem, hogy fáj neked Trianon. Nekem is. De a megoldásnak nem ez a módja.

Ha akkor harcba léptünk volna, pár hét múlva már Budapestet kellett volna védeni a szerb csapatoktól.

És én nem a saját véleményemet mondtam el?

Most őszintén? Te jobban hiszel annak, aki minden alap nélkül veri a mellét, mint aki tényekre alapoz?

Már ne is haragudj, de nekem pontosan az a véleményem, hogy annyi esélyünk sem lett volna a szerbek ellen, mint Iraknak 2003-ban a NATO ellen. Semmi. És ez nem kötekedés. Ez a kőkemény valóság. Jobb lenne ha elfogadnád.

Amúgy pedig, hogyha ennyire meg vagy győződve arról, hogy a rendszerváltás korabeli magyar hadsereg annyira istenkirály volt, és legyőzhetetlen, akkor miért teszed fel a kérdést?

És még hozzáfűznék egy dolgot, hogy ne vádolhass azzal, hogy nem a kérdésre válaszolok.

Jugoszláviának, épp úgy, mint Csehszlovákiának és Romániának, 1945 és 1989 között az volt az elsődleges célja, hogy olyan hadsereget szereljenek fel, ami egy ilyen esetben, amit te hiányolsz, gond nélkül megverhetik a magyarokat. Nem együtt, egyenként. És ez sikerült is nekik. A magyar Honvédség 1945 óta kb. a nullával egyenlő. Lehet, hogy az elmúlt húsz éveben a létszám sokat esett, de a felszereltség ma sokkal jobb.

Bátran ki merem jelenteni, hogy a mai Honvédség, annak ellenére, hogy a létszáma sokkal kisebb, simán taccsra vágná a rendszerváltás korabelit.

Amúgy pedig nem értem a problémádat.

A kérdésed az volt, hogy "Miért nem szereztük vissza az onnan elcsatolt területeket a délszláv háború idején?"

Én válaszoltam. Azért, mert esztelenség lett volna beavatkozni egy olyan háborúba, amit a mienknél sokszorta nagyobb hadseregek vívtak. "Esélyünk lett volna?" Erre is válaszoltam. Nem. Semmi esélyünk nem lett volna. Legfeljebb arra lett volna esélyünk, hogy pár hét után egy olyan ékét kössünk, ami mégtöbb területet ad át Szerbiának, és most azért sírhass, hogy miért kellett belépni.

Ringathatod magad szép nacionalista vágyálmokba, de akkor is ez a kegyetlen valóság.

Valódi interjú egy történésszel:

"...

– A történelmi folyamat, amely ’89-ben kezdődött és a 2000-es évek elejéig tartott, legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőséget eredményezett, amikor akármelyik magyar kormány — tehát az Antall-, a Horn-, vagy az Orbán-kormány — valamelyike, akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna — a ’90-es években ugyanis még volt magyar hadsereg. Határozottan állítom, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket. A Horn-kormány ’94-98 közötti időszaka pedig nem elhanyagolható, hiszen a történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Óriási jelentőségű lett volna a két ország szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik.

Kétségtelen, hogy az Antall-kormány Kalasnyikov-fegyverszállítmánnyal segítette a horvátokat a szerbek elleni háborúban. Ezt a magyar kabinet évekig tagadta, s hivatalosan máig sem erősítették meg. Honvédelmi államtitkárként volt-e valamilyen szerepe a horvátok felfegyverzésében, és ha igen, mi volt a céja?

– Utólag már elmondhatom, hogy az úgynevezett Kalasnyikov-ügy egyik szereplője voltam. 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.

Miért maradt annyiban a kezdeményezés?

– A szerb–magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, illetve bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az estre, ha valami történik. Annak idején beszéltem néhány vezető tábornokkal — akiknek neve maradjon egyelőre a legnagyobb titokban –, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést. Antall József nekem is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy — ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta — a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”. Tudomásom szerint ennél nem ment tovább a miniszterelnök..."

Mert olyanok voltak hatalmon, akik nem merték vállalni egy katonai beavatkozás lehetőségét.

Ha jó időt választunk a belépésre (nagyjából 4-5 év alatt) akkor együttműködhettünk volna a horvátokkal. Tehát nem egyedül, szövetségesek nélkül vágtunk volna bele a dologba. És ráadásul a horvátoknak segítettünk volna ezzel, akikkel akkor is rokonszenveztünk. Hogy miben segítettünk volna? Magyar támadás esetén biztosan átcsoportosítanak néhány csapatot a Délvidékre. A világ közvéleménye elé a mindenkori országnak jól kellett volna eladni a dolgot, minden lehetséges fórumon az ország igazát hangoztatva.

A hadsereg akkor még nem volt teljesen leépülve, mint most, bár a '89-es állapot sem volt már meg teljesen.

Elsőre ennyi jutott eszembe.

"a ’90-es években ugyanis még volt magyar hadsereg. "

És honnan vette ez az állítólagos történész ezeket az infokat? Mert tudod én jobban hiszek a nagybátyámnak, aki ott volt, mint egy történésznek, akinek még a nevét sem árulod el.

Lehet, hogy az akkori hadsereg nagyobb volt a mainál, de az 5 is nagyobb a 3-nál, a 12.000-hez képest viszont...

"Határozottan állítom, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket."

Akkor még egyszer megkérdezem. És ez a horvátoknak miért érte volna meg? Miért harcoljanak ők ég a gyenge, államcsőd szélén álló Magyarországért is?

"Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal."

Lehet. Aztán rájöttek, hogy csak nyűg lennénk a nyakukon.

"Kétségtelen, hogy az Antall-kormány Kalasnyikov-fegyverszállítmánnyal segítette a horvátokat a szerbek elleni háborúban."

Na erről szeretnék látni valami hiteles dokumentumot is.

Bár a politikusok feje sem káptalan, és ők is elhallgatnak ezt-azt, ha úgy tartja érdekük, de szerintem ezúttal nem ok nélkül tagadnak.

"Utólag már elmondhatom, hogy az úgynevezett Kalasnyikov-ügy egyik szereplője voltam"

Bizonyíték?

Hallottam én már eleget állítólagos résztvevők történeteiről (nem ebben a témakörben), akiknél még én is többet tudok az említett eseményről, pedig nem is éltem akkor.

"Annak idején beszéltem néhány vezető tábornokkal — akiknek neve maradjon egyelőre a legnagyobb titokban –, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést."

Miért ne támogatták volna? A katonáknak lételeme a háború. És a tábornokok manapság már amúgy sem igen harcolnak a frontvonalban.

Mellesleg érdekelne, hogy miért nem árul el neveket. Itt nekem valami nagyon bűzlik.

"Antall József nekem is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik s azt is, hogy — ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta — a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”."

Ez a kulcsmondat. "várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik" Ez máig nem következett be.

És a szomszédos országok meggyengültek? A szerbeknek még tíz évvel később, a Koszovó elleni harcokban is nagyobb volt a seregük, mint a mienk.

"Mert olyanok voltak hatalmon, akik nem merték vállalni egy katonai beavatkozás lehetőségét. "

Ez sajnos igaz. De én ki merem jelenteni, hogy ha olyan lett volna a vezetés, aki merte volna, az sem tette volna meg, mert egyszerűen esztelenség lett volna.

"Tehát nem egyedül, szövetségesek nélkül vágtunk volna bele a dologba."

Hanem a horvátokra bíztuk volna a piszkos munkát, amit mi nem vagyunk képesek elvégezni. Gondolod, hogy belementek volna?

"Hogy miben segítettünk volna? Magyar támadás esetén biztosan átcsoportosítanak néhány csapatot a Délvidékre."

Kacag a májam! Néhány csapatot? És azzal mire mentek volna a horvátok? Kb. az utánpótlás szállítására lettek volna elegen, de még arra sem igazán.

"A világ közvéleménye elé a mindenkori országnak jól kellett volna eladni a dolgot"

Ez tény. De vajon mennyi hitele lenne egy olyan országnak, ami az államcsőd szélén áll, és amint megszabadult a kommunistáktól, rögtön visszatér a régi, revizionista elvekhez. Amiknek Szerbia ellen szinte semmi alapja nincs, hiszen a Délvidék lakosságának kb. 14% csak magyar.

"minden lehetséges fórumon az ország igazát hangoztatva. "

Erről Szum Tzu egyik mondása jut eszembe. "A háborúban nem az győz, akinek igaza van, hanem aki talpon marad."

Mellesleg Magyarországot soha senki nem vette igazán komolyan. Soha senki nem támogatott minket. Miért akkor kezdték volna el. Pláne egy olyan háborúval kapcsolatban, amihez igazából semmi közünk.

"A hadsereg akkor még nem volt teljesen leépülve, mint most, bár a '89-es állapot sem volt már meg teljesen. "

Mihez képest nem volt leépülve? Már 89-ben sem ért egy hajítófát sem.

68%! mondj hiteles bizonyítékod, hogy a nagybátyád tényleg élt egyáltalán 1989-ben, hogy volt katona, add oda a papírjait, és ha nincs A HAZA FEGYVERES SZOLGÁLATÁBAN érdemérme (minimum 10 év), akkor nem hiszek neked. Bizonyítékot. Nekem a 15 év a legmagasabb kitüntetésem, szóval szerintem többet tudok, mint egy-két 1989-es katonarokonod.

És én azt mondom, hogy abban a helyzetben a szerbeknek elsődlegesen azokat a területeket akarták visszanyerni, amelyeket éppen elvesztettek, így egy támadás az anyaország ellen lerombolhatja a morált, és Szerbia akár össze is omolhatott volna, ha ki lett volna találva egy jó hadicsel, a horvát hadseregnek pedig csak jót tesz, ha talál magának még egy szövetségest a Kárpát-medencében.

Ráadásul ha a NATO is segít nekünk, akkor Szerbia talán nem is létezne, vagy egy hihetetlenül gyenge ország lenne, aminek akkora katonai ereje lenne, mint Izlandnak.