A hidegháborús Szovjetunió miért nem alkalmazta a HS-132 féle egyszerű, tömeggyártott sugárhajtású vadászokat?

Azért mert összesen (német) 4 prototípus készült belőle.

Mondjuk úgy, hogy a hidegháborúban viszonylag gyorsan történtek a fejlesztések és a fenti gép semmilyen téren nem felelt meg az elvárasoknak.

Hihetetlen, hogy még mindig vannak olyan II. világháborús "csodafegyverek", amiket nem találtál meg. Ajánlom még a világháborús német atomprogramot, abból is ki tudsz írni 6-8 kérdést, ha már a páncélosok és a repülőgépek mind megvoltak. Na, de lássuk a lényeget!

"Tehát kis,olcsó,a civilek által is használható vadászgépet"

Ilyen nincs, ezt el lehet felejteni. Értem én, hogy a hidegháborúban a Vörös Hadsereg a mennyiségre és nem a minőségre épített, de az a fegyver vagy harcijármű, amit civilek is tudnak használni minden előzetes képzés nélkül, annyit is ér - nagyjából olyan ütőképes, mint egy kiegyenesített kasza.

Repülni nehéz. Nagyon nehéz. Ha jól tudom, manapság egy vitorlázórepülő képzés is legalább fél év a szakszolgálati engedélyig és akad benne elmélet és gyakorlat is bőven. Ez nem azért ennyi, mert a képző cégek ezen nyerészkednek, hanem mert rengeteg tudás kell ahhoz, hogy egy egyszerű vitorlázógéppel fel tudjon szállni és fenn tudjon maradni a pilóta, majd oda és úgy szálljon le, ahová és ahogy tervezi. Igaz, hogy fenn még nem maradt senki, de a földet érés módja nagyon nem mindegy.

És ez még csak egy vitorlázógép. Nincs hajtómű, nem kell teljesítményt szabályozni, nincsenek fegyverek, amikkel célozni kellene és csak bizonyos üzemállapotban használhatóak (pl. átesési sebesség közvetlen közelében gépágyúval tüzelni rossz jel az álmoskönyvek szerint), nem kell célpontot keresni és beazonosítani, majd megállapítani, hogy a sorozat után le fog-e zuhanni dolgavégezetlenül az ellenséges bombázó vagy csak a függőleges vezérsíkot sikerült elvinni, amivel még akár a bombaterhet is le tudja dobni és kis óvatossággal hazarepül (volt már rá példa a történelemben). Közben pedig nem kell elkerülni az ellenséges légvédelmet és nem érik nagy tehetetlenségi erők a pilótát.

Ebből is látszik (legalábbis nekem, de neked nem biztos), hogy a "kis,olcsó,a civilek által is használható vadászgép" koncepciója nem működik. A repülőgép jóval bonyolultabb, mint a Maxim-géppuska, amit elég nagyjából a cél felé irányítani, aztán mire elfogy egy rakasz lőszer, csak eltalálod vele, amit akarsz. Az ilyen egyszerű, olcsó, kevés előképzettséget igénylő gépek csak az automatizáció olyan foka mellett valósíthatóak meg, ami a hidegháború során elképzelhetetlen volt.

Egyébként az elgondolásod nem rossz, olyannyira nem, hogy ebbe az irányba halad a harci repülés. A hadicélú drónok éppen azért születtek meg, hogy kevesebb magasan képzett, nehezen pótolható pilótára legyen szükség. A gép repül magának, nem kell kialakítani a pilóta számára a túlélést és munkavégzést biztosító környezetet (a fedélzeti elektronika megépíthető úgy, hogy alacsony nyomás és hőmérséklet, illetve nagy tehetetlenségi gyorsulás mellett is tudjon működni, a személyzetnél ez nem megoldható), a biztonságos területen végzett útvonalrepülés során nem igényel emberi beavatkozást, így nem fárad el a vezető, aki ha kell, több drónt is tud felügyelni vagy irányítani egy biztonságos helyről. Ha pedig nem jön össze valami és a tervezettől eltérően ér földet a gép, a pilóta nem fog megsérülni vagy meghalni, nem kell SAR-küldetést indítani a kimentésére. Tiszta haszon, csak még fejleszteni kell.