Az NSZK vagy az NDK hadserege volt a jobb 1983-ban?

Az 52,000 harckocsi az erősen túlzó.

T-55 / 62-est lehetett szétspammelni, de a T-64-esen alapuló T-80-as és T-72-es abból viszont ugyanannyi volt, mint az Abrams és Leopárd 2-esből.

1989-ben a Szovjet Hadseregnek volt:

- 4,000 T-80,

- 10,000 T-72,

- 9,700 T-64,

- 11,300 T-62,

- 19,000 T-54/55,

- 1,000 PT-76

De az ilyen 10,000 T-72 meg T-64-es azok Túlzók, abból Jó, ha 2,000 - 2,500 fut Aktívan, a többi meg különböző minőségben van Raktárazva, és Megosztva Kína - Kazahsztán - Európa között.

A T-62-esek és T-54 / 55-ösök meg Exportnak számítottak a Harmadik Világba, vagy Kohó, vagy ami még jobb állapotú, Átalakítás, mint a BTR-T és a különböző műszaki járművek.

Kedves 11-es!

Az 52 000 db hadrendben álló szovjet harckocsi a hivatalos szovjet forrásokból származik.

Nem is irreális.

A szovjet hadiipar a hidegháborúban az alábbi

harckocsi mennyiséget gyártotta le:

T-54/55: minimum 75 000 db

T-62: 22 000 db

T-64: 13 100 db (ezt a típust nem exportálták)

T-72: 17 831 db

Azaz a Szovjetunió kb. 127 931 db közepes harckocsit gyártott a T-80-as típus nélkül 1947 és 1991 között.

[link]

Kedves 11-es!

A szovjet Vörös Hadsereg az 1980-as években rendelkezett:

46 harckocsi hadosztállyal (T-64, T-72, T-80 típusok)

119 gépesített lövészhadosztállyal (T-54/55 és T-62 típusok)

Ezt írtad: "De az ilyen 10,000 T-72 meg T-64-es azok Túlzók, abból Jó, ha 2,000 - 2,500 fut Aktívan, a többi meg különböző minőségben van Raktárazva, és Megosztva Kína - Kazahsztán - Európa között."

De ez alapján szerintem összekevered az 1980-as évek szovjet hadseregét az 1991 utáni jelentősen kisebb orosz haderővel.

A Szovjetunió mai áron például évi 300 milliárd dollárt költött a haderejére az 1980-as években, ezzel szemben a mai Oroszország már csak 62 milliárdot.

A T-54 / 55-ös az Mélységesen elavult volt, egy 1947-es, a T-44-esen alapuló, öntött, homogén szerkezetacélos harckocsi volt, azoknak eredeti feladatkörében nem vették hasznát, utolsó dobás Afganisztán volt, mert a T-64 / 72-es túl drága volt, hogy ott veszejtsék el, de különben fokozatos kivonásra kerültek, és voltak, amiket szétrohadni hagytak, a szabad ég alatt, mint Usszurijszk közelében és hasonlók, és a többi felhasználási mód, a beolvasztás, és az álalakítás, hogy lesz belőle Műszaki jármű, vagy akár Lövészpáncélos / Páncélozott Csapatszállító is lehet a T-55-ösből.

Addig a T-64-esek és Utódváltozataiak, a T-72-esek és T-80-asok azok Többrétegű, Kombinált, Üreges, Kompozit páncélzattal bírtak, meg Külalakra is eléggé mások, és azok között számtalan különböző alváltozattal, konkrét adatokkal, mint a Szovjet Hadsereg T-72A és T-72B-i fejlett kompozitokkal vannak kibélelve, a T-72M abból kispórolták a kompozitokat, visszabutították, és exportálták, és végül vannak az Iraki / Ugandai és hasonló harmadik világbeli T-72-esek, azokat meg Építőipari Szerkezetacélból öntötték ki, minden Tudományos Anyag nélkül, és lövöldözték is az Iraki másolatokat.

Kevésbé közismert, de az Oroszok tervezték az Objekt 477 Molot és Objekt 490 Buntar harckocsikat, ezek az Armata elődjei, és a meglevőket is próbálták volna keretek között, Ideiglenes Típusokként rendszerben tartani.

Az Oroszok, amint mondod, Költekeztek, de azért, mert Eszetlenül másolták az Amerikaiakat, meglátták a B-1-es Lancer-t, és Tu-160 Blackjack néven lemásolták, miközben az Amerikai típus is felesleges.

Uljanovszk rep.hordozót is szerettek volna, akkor a Kuznyecovra sincs sok szükség, nemhogy a Kirovra, de ezek elvitték a hasznos projektekre a pénzt, semelyiket nem tudták megvalósítani.

És a MiG-31-esek fenntartása is erősen megkérdőjelezhető, miközben a Szu-27-es Flanker, az F-15-ös Eagle megfelelőjeként jóval sokoldalúbb, de azzal is késtek egy 12 évet, míg az Eagle 1975 óta repkedett, átesett a tűzkeresztségen és kiforrott, addig a Szu-27-es Flanker 1987-ben állhatott rendszerbe, ami nem a gép hibája, hanem az Erőforrások eszetlen beosztása.

A MiG-31 mint fegyverrendszer olyanokat tudott, amihez képest a Szu-27 képességei messze lejjebb álltak.

Nem véletlen, hogy az oroszok ma is fontos alaptípusnak tekintik és rendszerben tartják a Foxhoundot. És az sem véletlen, hogy a Foxhound flotta utódja nem az általános légifölényért felelős Szu-57 gép lesz, hanem erre a célra KÜLÖN fejlesztik a MiG-41-et, kerül, amibe kerül.

Az F-15-ös Eagle-re is integrálták az AIM-54-es Phoenix-et, de gyakorlatban Szükségtelen, ezért nem hordozza, de Tudná.

Oroszoknál meg a Szu-27-esre és fejlesztgetett változatai ott van AWACS / C4ISTAR / Nehézbombázó / ALCM ellen saját fegyverzettel, mint a KSz-172-es Novator, és képessé tették az R-33 / 37-es fogadására is, ami a MiG-31-es Foxhound-é volt eredetileg.

De az F-14A már 1974-ben, a MiG-31 már 1984-ben is tudta, amit tudott.

A jelzett fejlesztések a Szu-27-nél aránylag friss fejlemények.

Meg vannak olyan kérdések, hogy titokvédelmi szempontok, illetve hogy a gép milyen magasra emelkedik, mennyi ideig képes 2M felett repülni a nagy hatótávolságú rakétákkal...

Az is kérdéses, hogy az ALCM-ek célpontjai reális Mik, támadnák-e velük az Észak / Urál / Belső-Ázsia / Szibéria / Távol-Keleten elhelyezett Űrradar és hasonló nagyteljesítményű dolgokat, vagy megelégednének a Lengyelországi / Ukrajnai és hasonló hídhálózatot.

Oroszország papíron 18 millió km2, de gyakorlatban / valóságban a 150 milliós lakosságának 80 %-a, 120 millió ember a 4 millió km2-es Európai részen él,és Szibéria gyéren lakott, felületesen kibányászott háttérország.

Többféle módon számítják Európai Oroszországot.

Legtágabban az Urál és a Novaja Zemlja, ennek szellemében Vorkuta - Perm - Izsevszk - Ufa - Orenburg.

Szűkebben Arhangelszk - Asztrahány közötti vonal. Pontosítva Arhangelszk - Rosztov / Jaroszlavl - Nyizsnyij Novgorod - Sztálingrád / Volgográd.

Azt akarod mondani, hogy Szibériát felesleges ilyen harcértékű gépekkel őrizni?

Amikor a 31-est tervezték, Kína is ellenfél volt -ma inkább barát- ,az is fontos lehetett, hogy egy négygépes raj, pár perc alatt kb. 20 kínai gépet képes veszteség nélkül lelőni. A nyolcvanas évek kínai légierejéről beszélek.

Kína ellen a MiG-31-es az Overkill, az AWACS killer, addig a Kínai MiG-21-es másolatok ellen a megkésett Szu-27-es Flanker való.

Kína 1996-ig T-55-ösökre alapozta a harckocsijait, a ZTZ 96-osokat, és a ZTZ 99-es a T-72M másolása és továbbgondolása, és ezek ellen a T-64A / T-72A is bőven megfelelő volt, és Légierőileg is a MiG-21-eseken sokáig nem tudtak továbblépni.

De nem is a MiG-31-es a problémás, elfogadom, a maga módján Szükséges, hanem másabb ágon a Tu-160-as Blackjack, a Kirov csatacirkáló, a Kuznyecov rep. hordozó, és az Uljanovszk azok viszont tényleg nem kellettek volna ?

Az Amerikaiaknál a B-1-es Lancer is Nettó Pénzkidobás.

A B-1A Lancer-t nagymagasságú szuperszónikus bombázónak tervezték, de beütött, hogy az Sz-300 / SA-10 - MiG-31 - A-50 AWACS miatt Működésképtelen, leállítás veszélyeztette a projektet, és hogy "Megmentsék" a belé ölt Dollár Milliárdokat, a B-1B alváltozatnál kiadták, hogy Low Level Penetration, 1,000 - 1,500 méteren kell szuperszónikusan repülni, az arra való Átképzés Veszélyes, meg sokba kerül, és a Gépeket idő előtt tönkre teszi, és végül a Variaszárnyak miatt Karbantartás igényes is.

Gyakorlatban végül ugyanabban a repülési profilban szórja a JDAM-eket és ALCM-eket, mint a B-52-es BUFF, csak a B-52 BUFF + ALCM az 50 %-al olcsóbb, mint a Lancer önmaga, egyedülállóan, darabonkénti árra értve, ALCM-ekkel bármit el tud látni, 2,500 - 3,000 km-ről, és a Hadiipari GDP felpörgetésén kívül semmi értelme nem volt a Lancer kilobbizásának.

A B-52-es BUFF az Örökéletű és Jó Hasznú, de a B-1-es Lancer az nem tud semmi Pluszképességet, ami miatt Megérné a Belé ölt Milliárdokat, de mégis Áldásukat adták rá, mert Megosztozkodnak rajta a Politikusok, Tábornokok és Üzletemberek.

És az Oroszok egy Ilyen repülőgépet másoltak, ami Jól mutat a Red Storm Rising-ban és társaiban, meg a Parádén és Repülőnapon, de Gyakorlatban használhatatlan.