Hol harcoltál volna ha muszáj lenne?

Egyébként így utószónak még annyit írnék, hogy ez a jelenség nem újkeletű: már von Clausewitz, a modern harcászat atyja is megjegyezte, hogy habár hadgyakorlatokon a porosz gyalogság 40-50%-os pontossággal talált célba, éles helyzetekben ez jóval alacsonyabb volt. Egy hadgyakorlaton kivezényelt egy porosz zászlóaljat, felsorakoztak, majd arra utasította őket, hogy egy kifeszített 80m széles 2 méter magas fehér ponyvára lőjjenek, kb. 75 méter távolságról. A sortűz után megszámolták a lyukakat a ponyván, és arra jutottak, hogy a lövések 40-50%-a találta el a célpontot. Ez viszont jóval eltért a csatában szerzett tapasztalatokkal, ahol egy sortűz általában csak egyszámjegyű áldozatokkal járt, és általában második sortűzre sor sem került, mert addigra az egység nagy része már nem volt hajlandó megvárni a lőparancsot, és sietve, gyakran rosszul töltve lövöldözött. Ezért volt az, hogy a napóleoi háborúk során leggyakrabban a gyalogsági egységek mindössze egy sortüzet adtak le, aztán pedig szuronyrohamra váltottak (ezt se úgy képzeld el, mint a filmekben, a valóságban inkább odagyalogoltak az ellenfél arcába, aki legtöbbször inkább elmenekült, minthogy közelharcot kezdeményezzen). Az 1. vh. előtt szinte egyetemes igazság volt, hogy az áldozatok elképesztő többsége menekülés közben halt meg, leggyakrabban az üldöző lovasság miatt.

Teljesen mind1 mindenhol szívás volt. Keleti front vs. Verdun, Somme, hideg vs. mustárgáz. A golyó az golyó, a repesz az repesz tökmindegy ha belehalsz, vagy letépi a lábad. Az I. Vh. első vonalaiban támadás esetén 60-70%-os volt a vesztéségarány aminek a döntő részét tüzérség okozta.