A világháborúkban volt rá valami protokoll hogy mikor lehetett/kellett az ellenséges katonát lelőni?

#11 Nem lehet arra alapozni hogy ilyenkor ki mit gondol magáról, hogy mit tenne. Akkor, éles helyzetben totál másképpen viselkedik az ember mint ahogyan akarta vagy gondolta volna magáról korábban. Emlékezz csak vissza magadra hányszor volt olyan hogy utólag jutott eszedbe mit is kellett volna inkább válaszolni, visszaszólni egy vitában, hogy hogyan kellett volna reagálnod egy veszélyes szituációban, pl. balesetkor! Amíg nem történik meg valakivel, addig nem lehet tudni hogy valóban hogyan viselkedne. Gondolhatom én magamat grál lovagnak, aki kiáll a gyengékért meg megakadályozza az erőszakot, de amíg nem kerültem bele egy ilyen helyzetbe, hogy tényleg a mellettem álló társamat támadják meg és tényleg tennem kellett valamit, addig csak hittem hogy mit tennék. Szerencsém van, mert én abban az esetben tényleg automatikusan védeni kezdtem, a nyilvánvaló túlerővel szemben is a társam segítségére siettem (ami akár rosszul is elsülhetett volna), de a mellettem álló társaim is ugyanazt hitték magukról előtte, hogy ők sem hagynák a barátjukat megverni, aztán mégis csak álltak lefagyva végig. Mert másképpen hatott ránk az adrenalin, az erőszak látványa. És még csak azt sem lehet mondani hogy az volt a "helyes" amit én tettem, hiszen lehet hogy éppen ők lettek volna a túlélői a szituációnak és én meg belehalok a nagy segíteni akarásba.

Szóval mondhatom én azt most hogy igen, én is mellé lőnék, miközben fogalmam sincsen róla mit tennék olyan helyzetben. Lehet hogy én lennék az első aki meghúzza a ravaszt és megöl valakit, mert akkor, abban a pillanatban az diktálja minden porcikám.

Egy magyar ezredorvos naplójának részlete a az I.vh balkáni frontjáról. Harc közben könnyen történhetnek ilyen dolgok. Vigyázat felkavaró lehet egyeseknek!

[link]