A világháborúkban a szétbombázott és blokád alá vont városokban mit ettek és ittak az emberek?

Dédnagyapám mesélte, hogy a Don kanyarnál a saját elpusztult lovaikból csak a csont maradt a többit meg ették.

Szóval a macskától kezdve a lóig minden frissen elpusztult állatot megettek. Volt ahol egymást ették az emberek mert nem volt már más amit megehettek volna.

Víz az szerintem nem volt gond , mivel esővizet összegyűjthették , biztosan voltak kutak , és ha volt akkor a havat is ki tudták olvasztani . Viszont a sivatagban gondolom a saját vizeletüket is megitták .

Nagyapámék Budapesten éltek a háború idején is. Akkor volt nagyapám 13 éves. És mondta hogy egy pincében bújtak el, valahol a Budai vár környékén ahol volt a sziklakórház, ami a mai napon is működik persze már múzeumként. Ők ott is voltak egy időbe, de voltak külön egy társasház pincéjében és a romok mivel betemették a helyet így védve voltak, mert a pince mélyen volt, és a katonák is elkerülték, nagyon nem is voltak ott.

Mesélte még azt is hogy döglött lovakból szedtek le hús darabokat és azt ették, az apja levest is főzött belőle, mert szerencsére, a közelben lévő kút alá ástak, ahol kb a felénél voltak és könnyebben tudtak vízhez jutni.

Mondta hogy evett macskákat is, akkor növényeket, meg ami volt a pincében azt beosztották szépen sorba. Meg mesélte hogy egy lesérült német katona elbújt náluk, és mondta nekik hogy ha ellátják a lőtt sebét, akkor szerez nekik kaját, vizet, meg fegyvert is adott nekik önvédelemre, plusz ruhákat.

Jó barátságba voltak néhány napig, mert az a katona megszegett valamit, és menekülnie kellett, a szakaszától, de egy másik szakasznál viszont nem tudtak a dolgokról így onnan tudott szerezni pár dolgot. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kenyér, krumpli meg egy kevés bab volt amit vitt nekik.

A nagyapám mesélte hogy az ostrom végén amikor már a ruszkik a közelben voltak akkor menekültek el onnan, mert közbe kezdett a pince beomlani a sok környéken lévő robbantás miatt. És volt amikor a szovjet megszállás után már a háború vége előtti heteken amikor németek már sehol sem voltak, akkor hetekig voltak hajléktalanok, és menekültek. Így jutottak el Székesfehérvár mellé, és akkor telepedtek le Székesfehérváron. Majd idő után amikor házuk lett meg minden 56-ban nagyapám elvettem a nagyanyámat és utána 55 évvel később született meg a nagybátyám majd rá 3 év múlva anyám.

Igaz hogy a nagyszüleim már nem élnek sajnos, de amit még nagyapám mesélt nekem 15 éves voltam akkor mondta hogy még az 50 es években is illegálisan jutottak élelmiszerhez főleg disznó húshoz, akkor nagyon harapósak voltak ha valaki disznót tartott otthon meg egyéb állatot, és sok húst készítményt, de volt pár ember akikkel titokban tartottak malacot és megosztva a "zsákmányt" lekenték egymást hogy egy szót se senkinek. A háború után az erdőben éltek, ott őzre meg vad disznóra vadásztak, meg ami volt vad, arra, meg néhány elhagyatott tanyából, kertből loptak pár olyan növényt ami még használható volt.