Csak én nem értem ezt az ellentmondást?

Egyszerűen csak annyi, hogy sokan Trianont nem veszik “súlyos katasztrófa” számba, vagy ha igen, nem tartják 99 év távlatából olyan jelentősnek, szemben a nemzetközi népirtásokkal. Egyébként ha már itt tartunk, érdekes, hogy pl. a törökök által elkövetett kurd “népirtást” sem ismerik el nemzetközlieg olyan súlyúnak, mint a Harmadik Birodalom tetteit, vagy az Egyesült Államok területén lévő őslakosok kiirtását és eltüntetését sem tekintik népirtásnak.

Hogy ezeknél mi a megkülönböztetés alapja, az jó kérdés.

De ellentmondás! Ahogy az is ellentmondás, ha azt mondom, hogy "magyar az akinek fáj Trianon", viszont a holokauszt meg nem az én bajom.

Szerintem az lenne az egészséges, hogy magyar az, akinek fáj Trianon, ÉS európai az, akinek fáj a holokauszt! (És magyarként persze európai is vagyok.)

Vannak ostoba liberálisok, és értelmes liberálisok.

Vannak ostoba emberek és értelmes emberek.

Általánosságban csak egy ostoba ember mond olyat józanul, hogy egy nemzet/népcsoport/közösség tragédiáját "el kéne már felejteni".

Elfelejteni SEMMILYEN csapást nem szabad elfelejteni, általánosságban a történelmet nem szabad elfelejteni.

Túllépni, megemészteni, elfogadni, együtt élni vele már annál inkább célszerű.

Utálom a történelmi kegyetlenségeket, hatalommal való visszaéléseket mérlegre tenni, és azt számolgatni dekára, hogy melyik eseménynél haltak meg többen, melyik eseményben voltak többen érintettek.

A holokausztban milliók haltak meg, és még efölött sok millióan vesztették el társadalmi helyüket az üldöztetések miatt.

Trianonba egy egész ország sorsa siklott félre, ágyazott meg további 100 évnyi ellenséges hangulatnak, és teremtett alapot konfliktusoknak. És itt is milliós a társadalmi, vagyoni sérültek száma.

Van egy bizonyos határ, ami felett már nem méricskélünk, hanem ugyanolyan súlyúan kezelünk mindent.

Ha valaki 100 embert lő le egy pályaudvaron, valaki meg 103-at, az nem jelent semmit se. Mind a kettő ugyanarra a szintre került, nem méricskéljük őket egymáshoz.

Nem méricskéljük a gulágra szállítottakat se a holokausztbban deportáltakhoz, nem méricskéljük az örményeket se a zsidókhoz vagy az ukránokhoz akik a holodomorba pusztultak, nem méricskéljük Trianont se semmi máshoz. Jó érzésű ember nem mond olyat egy kerekesszékes embernek egy vakkal összehasonlítva, hogy "De te legalább látsz". Mindkettő önmagában kezelendő csapás.

Mindkét oldalnak az elemi jóérzésről, humánumról kéne tanubizonyságot tennie, azáltal hogy elismeri a másik oldal egyenlő súlyát.

És ismétlem: A traumákat nem előhánytorgatni kell, hanem megtanulni feldolgozni, szerves részévé tenni a múltnak.

Magyar az, akinek fáj Trianon,

Viszont a holokauszt meg -- nem az én bajom.

Pontosan.

Fordítva is ellentmondásos: a "jobbosnak" nem fáj a holokauszt, trianon meg igen.

A megoldás az, hogy:

1) nem vagyunk egyformák és máshogy ítélünk meg egyes eseményeket

2) politikai törésvonalak mentén kisajátították ezeket az eseményeket, és egy jóérzésű ballipsi nem fog együtt sírni a neonácikkal, a jobber meg nem hajlandó együtt sírni a hazaáruló komcsikkal.

Miért kellene bárkit érdekeljen a holokauszt a zsidókon kívül?

Ráadásul még, hogy az tesz valakit Európaivá, hogy érdekli-e a holokauszt... :D Ezek szerint én, a görög és olasz véremmel nyilvánvalóan koreai vagyok. :D