Ha több pénzetek volna, vállalnátok még gyermeket?

Nem igazán. (De ha jönne véletlenül, akkor maradna)

Kettő van és ha ezeket nem egymással akarom neveltetni és felügyeltetni, akkor ennyi a kapacitásom.

Egy gyereknek a pénzen kívül rengeteg személyre szabott odafigyelésre, foglalkozásra van szüksége, még a problémamentes gyerekek esetében is és a nap még a gyerekes szülőnek is csak 24 órából áll.

Lehet, hogy vannak nálam ügyesebbek, akiknél 3-10 gyerek sem probléma, én nem tartozom közéjük.

Nem azon múlik nálunk, persze azért nem mindegy a pénz sem. Az a baj, hogy vének vagyunk, az első - és egyetlen - gyerekünk is későn jött.

Mondjuk, ha nem kéne havi három hetet külföldön lennem és ugyanannyit keresnék...Plusz az otthonlétnek vannak gyakorlati előnyei is, ha érted mire gondolok. Akkor talán.

Nem.

Először is, 40+ vagyok, ilyenkor már sok az egészségügyi kockázat az anya és a baba részére is.

Ha minden rendben lenne, akkor sem, mert elég fura lenne, hogy pl. az érettségiző gyerek szülei már nyugdíjasok vagy ahhoz nagyon közel állnak korban. Diplomaosztón pláne.

És az sem jó egy gyerek számára, ha viszonylag fiatal korában elveszíti a szüleit (30-40-50 évesen, utóbbi esetben már 90-es szülők lennének, ami ugye elég ritka, hogy valaki megérje).

Másodszor, ha fiatalabb lennék, akkor sem. Ahogy az 1. válaszoló is írta, egy gyerek felneveléséhez nem pusztán pénz kell. Foglalkozni is kell vele, méghozzá rengeteget. Nagyon jól látszik általában egy gyereken, hogy mennyit foglalkoznak vele a szülei.

Az pedig egy nagyon rossz és káros gyakorlat, ami sajnos mégis sok családra jellemző, hogy részben a nagyobb gyerek(ek) neveli(k) a kisebbe(ke)t, ennek pszichológusok a megmondhatói.

#6.:

Olvasd el még egyszer az utolsó mondatomat, és ÉRTELMEZD.

Egyáltalán nem állítottam annak ellenkezőjét, amit te írtál.