Akik kedvelik Észak-Koreát, azok mivel magyarázzák ezt?

Azzal szokták magyarázni, hogy Észak-Korea nem ad ki nyilvános statisztikát, úgyhogy egy ilyen kamu oldal hitelessége körülbelül itt véget is ért.

És abszolút igazuk van.

Mazochista vágyakkal rendelkeznek.

Szeretik,ha elnyomják őket,szeretnek szenvedni,panaszkodni.

"Rend"-Beteges szintje a mazochizmusnak.

Az ilyen emberek szokták szeretni a halálbüntetést,azt,hogy a rendőr verhesse az embereket,a férje a feleségét,a gyerek hátából lehessen szíjat hasítani.

Nem tudják elfogadni a másságot,mindenki legyen egyforma,mint a hangyák,vagyis,mindenki legyen olyan,mint Ő.

Egoista emberek.

Én azért szeretem, mert voltam kint és megkedveltem. 3 évig dolgoztam odakint P'yŏngyang-ban angoltanárként. Mondjuk előnnyel indultam, mert egy előtte lévő kínai utazásomkor merő véletlenségből (konkrétan elütöttek) találkoztam Kim Yo-Jonggal (Kim Jong-un legfiatalabb hugicája). Ez 2009-ben történt, akkor még Észak-Koreán kívül senki nem tudta, hogy ki ő. A balesetben nem tudtam felállni, kiszállt a sofőr, majd 10 mp múlva Yo-Jong is. A sofőr csak állva bámult rám ahogy ülök a kocsi előtt, ő viszont kapásból lehajolt, kérdezgetett, hogy jól vagyok-e, felsegített, stb. Nem tudtam állni, úgyhogy bevittek a kórházba, konkrétan mellette ültem az autóban. Végigvárta a vizsgálataimat, ami 3 óra volt. Végig beszélgettünk, mondjuk én akkor voltam 19, ő pedig 22, szóval volt témánk. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy kibérelte nekem a szállodában az őmellette lévő szobát. Úgyhogy a 3 napos kínai turistáskodásunkat együtt töltöttük. Utána ő hazament, én csak következő nap. Már az első nap a kórházban elmondta hogy ki ő. Mondjuk addig nem hittem el, amíg nem mutatott néhány családi fotót.

Mivel a vezetői család tagja, így neki van joga kapcsolatot tartani az országon kívül. Megadta a módszereket és az elérhetőségeket amin keresztül tudtunk a későbbiekben is kommunikálni.

2012-ben gondoltam kilátogatok hozzá, megnézem hogy van, meg hol is él. Tudtam, hogy színjátékot fogok látni az egész városban, de nem baj, magára a környezetre, az épületekre voltam kíváncsi, nem az ottani életre. Ekkor már a Nemzetvédelmi Bizottság tagja volt, így nem tudtunk teljes napokat együtt tölteni, de a kinti egy hét alatt azért minden nap tudott rám időt szakítani 1-2 órára.

Fél év múlva (2012 november) szóba jött, hogy az egyik középiskolában a szintén külföldi angoltanár jelezte, hogy jövő év májusában hazamenne, amúgy is akkor jár le a szerződése, nem hosszabbítaná meg. Yo-Jong megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem átvenni a helyét. Természetesen belementem!

2013 júniusában mentem ki. 2016 júliusban jöttem vissza. A szerződéseim 1 évesek voltak, de kétszer megújítottam. Tavaly is csak azért jöttem vissza, mert a nagyapám kórházba került, már biztos volt hogy körülbelül 2-3 hónapja van, így mindenképpen látni akartam.

Vissza pedig csak azért nem mentem, mert a szerződések ugye egy évesek, a helyemre az elmúlt évben pedig találtak egy átmenetit, de pár hete mikor beszéltem Yo-Jonggal, mondta hogy ez a tanár odavalósi, és mivel csak pót ember, ezért ha akarom, akkor most 2017 nyarán megint visszamehetek. Úgyhogy én 3 hét múlva megyek vissza.

A 3 év kint létem alatt bejártam felügyelet nélkül az országot. Láttam a mélyszegénységben élő éhező hülyéket is, valamint a jóléti embereket is. Egyszer 2015-ben sétálgattunk Yo-Jonggal, amikor megálltunk egy téren ahol ki volt téve Kim Jong-Il képe. Én pedig elnevettem magam amikor felnéztem (eszembe jutott egy teljesen más dolog). Az egyik minket kísérő rendőr reflexből hátba vágott a bottal. Yo-Jong intett a többi rendőrnek (7-en kísértek), abból kettő megfogta és elkezdte elvinni azt aki megütött. Yo-Jong csak egy biccentéssel jelzett, de rögtön leesett mi történik. Elkiabáltam magam, hogy "Megállni!". Magyarul jött ki, úgyhogy tényleg megálltak, mert meglepődtek az ordításon, és mert nem tudta senki, hogy mit jelent.

Odafordultam Yo-Jonghoz és kértem hogy ne csinálja ezt. Azt mondta, hogy mivel megütött engem, az ő személyes vendégét, így tilosban járt a rendőr. Én erre visszareagáltam, hogy akkor most engem is ki kéne végeztessen, hiszen az egyik legnagyobb főben járó bűnt követtem el azzal, hogy elnevettem magam a képre nézve, ráadásul éppen a Központi Bizottság és a Nemzetvédelmi Bizottság magas rangú tisztviselőjével, Kim Jong-un vezető húgával vitázom. Erre úgy aranyosan elszégyellte magát, nem szólt egy szót sem, csak jelezte, hogy engedjék el, és folytattuk a sétát, teljes létszámmal. Kim Jong-un döntéseit szoktam bírálni szemtől szemben megmondva Yo-Jongnak is. Persze csak négyszemközt! És mivel még élek ebből kifolyólag ténylegesen négyszemközt hagynak minket.

Csak én mondjuk nem írtam ilyen felszínes, kisarkított "menekülős" könyvet!

Ezt a történetet, ami tulajdonképpen ha úgy vesszük még mindig tart és folytatódik, azért írtam le, hogy lássátok, megvan a belátásom a dologba, nem "ilyen-olyan elhiszem-nemhiszem, ilyen hírek olyan hírek, ezt mondják azt mondják, így megjátsszák a külföldi előtt, úgy megjátsszák a külföldi előtt" alapon bírálok, hanem több évnyi szabad tapasztalatból. Én kedvelem azt a helyet, mert az én stílusomnak való. Egy dolgot akarok: Nyugodtan, szerényen, középkategóriásan családot alapítani, miközben a hivatásomat, az angoltanítást csinálhatom. Ez odakint pedig adott!

Ha az államot és a vezetőt mindenek felett tartva, szólásszabadság nélkül az államért és a vezetőért dolgozol, akkor "arany" életed lehet!

Furcsamód mindig csak azok szólóznak akik:

1. Nem hajlandóak kussban dolgozni,

2. Nem tetszik nekik, hogy vannak szabályok amiket be kell tartani realitástól függetlenül.

Aki hajlandó ezekre azoknak jó élete lehet. Aki meg nem hajlandó, azok igazából más országban sem boldogulnának a világon, csak konkrétan a büntetés enyhébb.

27/F